09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Megdolgozott Mozart, Rachmaninov gépzongora, Beethoven 2
2016.02.07 - tiszatáj

KOMOLYZENEI KONCERTEK SZEGEDEN

A régi zene specialistájaként érkezett Szegedre Vashegyi György január 19-én. Az ismert karmestert tavalyi vendégjátéka után hívta vissza a Szegedi Szimfonikus Zenekar, ami nem bevett szokás. Idén Mozartot választott. Az első részben néhány ritkán hallható nyitányát vezényelte, közöttük pedig Kolonits Klára énekelt három áriát.

Azazhogy éppen fordítva! A két koncertszóló és a Szöktetés Constanze áriája nagyszerűek voltak. Kolonits fölényes technikával, tele szívvel énekelte őket. Az első kettő érzelmes hangja után a harmadik koloratúrái igazi oldották az addig hűvös hangulatot. Közte a nyitányok halvány átvezetésnek tűntek. Stílusosan, de kevéssé megformáltam szólaltak meg. Fokozta a publikum bizonytalanságát, hogy az ismeretlen muzsikák egyike sem végződik határozott zárlattal, ugyanúgy szervesen következik utánuk az opera énekes része, mint a Don Giovanniban. A nézők nem tudták eldönteni hol szabad tapsolni, és hol ellenjavallt.

A második részben Mozart nagy g-moll szimfóniája hangzott föl. Vashegyi minden általam eddig hallott dirigensnél több ismétléssel játszotta az ismert darabot. A különféle hangszercsoportok szólamait aprólékosan kidolgozta, a dimanika, a tempók, mind-mind aprólékosan voltak adagolva. A Szegedi Szimfonikusok erejét mutatja, hogy milyen figyelmesen, és hajlékonyan követték a karmester intencióit. Tisztán, világosan szólaltatták meg a muzsikát. Vashegyi nagy odaadással vezényel. Azok közé tartozik, akik a koncerten szinte eljátsszák a muzsikát, gesztusai erőteljesek, szélesek, színpadiasak, egész testével belefeszül a zenélés hámjába. Hiányoltuk azonban a hogy a gondosan kidolgozott részletek nem álltak össze egységes egésszé. Folyamatosan az interpretációt csodáltuk, de nem bűvölt el maga a muzsika.

Ezen az estén sokat megtudtunk a zenekar erényeiről, a karmester fölfogásáról, ám igen keveset arról, miért is írta meg Mozart ezt a fájdalmasan gyönyörű szimfóniát?

*

Február 1-jén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vendégeskedett Szegeden a d-s hangnemek jegyében. Hisako Kawamura japán származású, Németországban élő zongoraművész játszotta Rachmaninov III.  d-moll zongoraversenyét, Kocsis Zoltán vezényelt. Köztudott, hogy a szerző maga is zongorista volt, nem is akármilyen, és műveit elsősorban saját magának komponálta. Ez a versenymű technikailag ördögien nehéz, igen kevesen képesek egyáltalán lejátszani. Nos, Kawamura képes rá. Ami azért is jelentős teljesítmény, mert az orosz szerzőnek közismerten hatalmas keze volt, amit akkordjaiban ki is használt, ő pedig átlagos női kézzel is látható megerőltetés nélkül szólaltatta meg a hangokat. Rachmaninov zongoradarabjai sokkal nehezebbek, mint amilyen jók. Ez a 40 perces mű sem hemzseg a zenei ötletektől. Legalább 3-4-szer az az érzése a hallgatónak, hogy itt a vége, aztán mégis továbblendülnek a futamok. Japán-német vendégünk nem tudta érzelmekkel megtölteni a bravúrok sorát. A d-mollt ördögi hangnemnek szokták tartani, nos játéka nem volt diabolikus. Annál csodálatra méltóbb volt, ahogy Kocsis kísérte őt zenekarával! Persze tudjuk, hogy korábban ő maga is többször játszotta ezt a versenyművet, s mivel aprólékosan, belülről ismeri az anyagot, minden zökkenő nélkül követte a szólóhangszert. Mégis csodálatra méltó az az alkalmazkodás, ahogy szemrebbenés és kotta nélkül a legodaadóbban kísérte szólistáját. Ahogy zenekarával magtól értődő természetességgel vette át tőle a szólamot, majd adta vissza neki, az maga művészi élménnyé vált. Mindenben kiszolgálta, a nagy előd, Ferencsik szavával „kísérte, mint egy bejárónő”.

Saját zenei elképzeléseit Kocsis a szünet után Beethoven II. szimfóniájában mutatta meg. Ennek D-dúr a hangneme, és a szerző egyik legderűsebb alkotásának tartják. Ami azért is érdekes mert Beethoven ebben az időben tudta meg, hogy hallásromlása visszafordíthatatlan. Ez a szimfónia még nagyban követi a korábbi modelleket. Mozart és Haydn modorán csak néha tör át az érett Beethoven drámaisága, amely a következő, III. (Eroica) szimfóniától fogva olyan összetéveszthetetlenné teszi alkotásait. A két zeneszerző, Rachmaninov és Beethoven közötti minőségi különbség nagyjából arányban állt a két interpretáció közötti különbséggel. Kocsis nem játszik a zenekar előtt, csak irányítja őket. Interpretációjában az tetszett legjobban, milyen világosan, és könnyű kézzel játszatja a mozartos-haydn-es részeket, és állítja szembe velük Beethoven nagy tragikus hangját. Anélkül, hogy a zenemű egysége megbomlana. Kocsis zenei lényeglátása maradéktalanul érvényesül, ám nincs olyan érzése a hallgatónak, hogy mindez csak kigyakorolt, betanított. Zenekara minta magától szólna olyan fegyelmezetten, kifejezően.

Márok Tamás


Címke: , , , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő