02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Megdolgozott Mozart, Rachmaninov gépzongora, Beethoven 2
2016.02.07 - tiszatáj

KOMOLYZENEI KONCERTEK SZEGEDEN

A régi zene specialistájaként érkezett Szegedre Vashegyi György január 19-én. Az ismert karmestert tavalyi vendégjátéka után hívta vissza a Szegedi Szimfonikus Zenekar, ami nem bevett szokás. Idén Mozartot választott. Az első részben néhány ritkán hallható nyitányát vezényelte, közöttük pedig Kolonits Klára énekelt három áriát.

Azazhogy éppen fordítva! A két koncertszóló és a Szöktetés Constanze áriája nagyszerűek voltak. Kolonits fölényes technikával, tele szívvel énekelte őket. Az első kettő érzelmes hangja után a harmadik koloratúrái igazi oldották az addig hűvös hangulatot. Közte a nyitányok halvány átvezetésnek tűntek. Stílusosan, de kevéssé megformáltam szólaltak meg. Fokozta a publikum bizonytalanságát, hogy az ismeretlen muzsikák egyike sem végződik határozott zárlattal, ugyanúgy szervesen következik utánuk az opera énekes része, mint a Don Giovanniban. A nézők nem tudták eldönteni hol szabad tapsolni, és hol ellenjavallt.

A második részben Mozart nagy g-moll szimfóniája hangzott föl. Vashegyi minden általam eddig hallott dirigensnél több ismétléssel játszotta az ismert darabot. A különféle hangszercsoportok szólamait aprólékosan kidolgozta, a dimanika, a tempók, mind-mind aprólékosan voltak adagolva. A Szegedi Szimfonikusok erejét mutatja, hogy milyen figyelmesen, és hajlékonyan követték a karmester intencióit. Tisztán, világosan szólaltatták meg a muzsikát. Vashegyi nagy odaadással vezényel. Azok közé tartozik, akik a koncerten szinte eljátsszák a muzsikát, gesztusai erőteljesek, szélesek, színpadiasak, egész testével belefeszül a zenélés hámjába. Hiányoltuk azonban a hogy a gondosan kidolgozott részletek nem álltak össze egységes egésszé. Folyamatosan az interpretációt csodáltuk, de nem bűvölt el maga a muzsika.

Ezen az estén sokat megtudtunk a zenekar erényeiről, a karmester fölfogásáról, ám igen keveset arról, miért is írta meg Mozart ezt a fájdalmasan gyönyörű szimfóniát?

*

Február 1-jén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vendégeskedett Szegeden a d-s hangnemek jegyében. Hisako Kawamura japán származású, Németországban élő zongoraművész játszotta Rachmaninov III.  d-moll zongoraversenyét, Kocsis Zoltán vezényelt. Köztudott, hogy a szerző maga is zongorista volt, nem is akármilyen, és műveit elsősorban saját magának komponálta. Ez a versenymű technikailag ördögien nehéz, igen kevesen képesek egyáltalán lejátszani. Nos, Kawamura képes rá. Ami azért is jelentős teljesítmény, mert az orosz szerzőnek közismerten hatalmas keze volt, amit akkordjaiban ki is használt, ő pedig átlagos női kézzel is látható megerőltetés nélkül szólaltatta meg a hangokat. Rachmaninov zongoradarabjai sokkal nehezebbek, mint amilyen jók. Ez a 40 perces mű sem hemzseg a zenei ötletektől. Legalább 3-4-szer az az érzése a hallgatónak, hogy itt a vége, aztán mégis továbblendülnek a futamok. Japán-német vendégünk nem tudta érzelmekkel megtölteni a bravúrok sorát. A d-mollt ördögi hangnemnek szokták tartani, nos játéka nem volt diabolikus. Annál csodálatra méltóbb volt, ahogy Kocsis kísérte őt zenekarával! Persze tudjuk, hogy korábban ő maga is többször játszotta ezt a versenyművet, s mivel aprólékosan, belülről ismeri az anyagot, minden zökkenő nélkül követte a szólóhangszert. Mégis csodálatra méltó az az alkalmazkodás, ahogy szemrebbenés és kotta nélkül a legodaadóbban kísérte szólistáját. Ahogy zenekarával magtól értődő természetességgel vette át tőle a szólamot, majd adta vissza neki, az maga művészi élménnyé vált. Mindenben kiszolgálta, a nagy előd, Ferencsik szavával „kísérte, mint egy bejárónő”.

Saját zenei elképzeléseit Kocsis a szünet után Beethoven II. szimfóniájában mutatta meg. Ennek D-dúr a hangneme, és a szerző egyik legderűsebb alkotásának tartják. Ami azért is érdekes mert Beethoven ebben az időben tudta meg, hogy hallásromlása visszafordíthatatlan. Ez a szimfónia még nagyban követi a korábbi modelleket. Mozart és Haydn modorán csak néha tör át az érett Beethoven drámaisága, amely a következő, III. (Eroica) szimfóniától fogva olyan összetéveszthetetlenné teszi alkotásait. A két zeneszerző, Rachmaninov és Beethoven közötti minőségi különbség nagyjából arányban állt a két interpretáció közötti különbséggel. Kocsis nem játszik a zenekar előtt, csak irányítja őket. Interpretációjában az tetszett legjobban, milyen világosan, és könnyű kézzel játszatja a mozartos-haydn-es részeket, és állítja szembe velük Beethoven nagy tragikus hangját. Anélkül, hogy a zenemű egysége megbomlana. Kocsis zenei lényeglátása maradéktalanul érvényesül, ám nincs olyan érzése a hallgatónak, hogy mindez csak kigyakorolt, betanított. Zenekara minta magától szólna olyan fegyelmezetten, kifejezően.

Márok Tamás


Címke: , , , , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő