02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

…ez a város nagyon hangsúlyosan létezik irodalmi szövegekben
2016.02.03 - tiszatáj

IRODALMI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ SZTE BTK NYÍLT NAPJÁN

„Sorokban létezik a körút. A többi nincs meg. És a hű tanítványok maguk is így akarnak látni, sorokban él a város, a tér igazából Dugonics nehézkes dagonyája.”
(Grecsó Krisztián: Megyek utánad)

Az SZTE BTK hagyományos, január végén megrendezett nyílt napjának programját idén először egy rendhagyó irodalmi kerekasztal-beszélgetés is színesítette. A beszélgetés házigazdája, Szilágyi Zsófia professzorasszony Szilasi Lászlót és Grecsó Krisztiánt kérdezte az egyetemi évekhez kötődő emlékeikről, valamint Szeged irodalmi témává válásáról.

Az első anekdoták alapját a beszélgetés helyszíne, az Auditórium Maximum szolgáltatta. E helyszínnel kapcsolatban Grecsó előbb az első két félévben kötelező régi magyar irodalom szövegfelismerő zh-k izgalmait, majd pedig Fried tanár úr legendás, reggel nyolckor kezdődő világirodalom előadásait idézte fel, majd Szilasi erre reflektálva Szörényi László egy még kevésbé hallgatóbarát időpontra, péntek délutánra meghirdetett, mégis sokakat óralátogatásra csábító előadásának lendületét említette.

Szilágyi Zsófia ezt követően igyekezett mederbe terelni a beszélgetőtársak anekdotahullámait, és rátérni a változás-változatlanság dichotómia megragadására. Szilasi a változások kapcsán a papíralapú hordozóról a digitálisra való áttérést emelte ki, hozzátéve, hogy e folyamat ellenére továbbra is arra próbálja motiválni a hallgatókat, hogy papíralapú hordozón is vegyenek magukhoz kultúrát. A változatlanságot a városi kultúra sokszínűségében véli megtalálni, amelynek apropóján felhívta a figyelmet e sok-sok kulturális sziget összetartásának fontosságára is. Tapasztalatai szerint a hallgatói létszám csökken ugyan, de a mai egyetemisták sokkal szabadabbak, mint a korábbi évtizedekben. Úgy látja, nem az iskolarendszer, hanem az ismeretközlés stratégiája változott meg: a hallgatók nagyon sok mindent tudnak, de nem biztos, hogy ezt a sokszínű tudást a jelenlegi egyetemi képzés maradéktalanul ki tudja használni.

Grecsó a változatlansággal kapcsolatban a szegedi egyetemista lét sajátos tapasztalatát rögzítette. Ennek kapcsán Budapest és Szeged összehasonlításából indult ki: úgy érzékeli, hogy a pesti egyetemistáknak tulajdonképpen nincsenek tereik, tökéletesen lényegtelenek, nem érdekesek a város szempontjából. Ezzel szemben Szegeden mindig is azt érezte, hogy övé a város és Szeged valóban az egyetemistákért van. Visszaemlékezett rá, hogy mekkora felszabadultságot adott az, hogy a hallgatók megtalálták egymást a város különböző pontjain, és az órák nem értek véget az órarendben rögzített időpontban – a szemináriumok gyakran a Mojóban folytatódtak. A bölcsészkar egyik legfontosabb tapasztalataként azt nevezte meg, hogy körülbelül fél év alatt gyökeresen megváltozott mindaz, amit korábban az olvasás élményéről gondolt.

Szilasi kiemelte, hogy Szeged sajátos varázsát paradox módon az árvíznek és Trianonnak köszönheti, hiszen a ma ismert városkép kialakulása és az egyetem ideköltözése ezekhez az eseményekhez kapcsolható. Úgy látja, a város azóta sem fogadta be az egyetemet, éppen ezért az egyetemi épületek a városban szétszórva, idegen testként léteznek. Érzékletes metaforával jelezte az egyetem szétterültségét a városban, és kitért arra is, hogy e helyzet következtében valóban szerves részei a hallgatók a város mindennapi életének. A külföldi hallgatókkal kapcsolatban megjegyezte, hogy jelenlétük talán a tolerancia javulását is eredményezheti.

Ezt követően Szilágyi Zsófia kérdései arra irányultak, hogy miként vált Szeged, vagy éppen az egyetem írói témává a szerzők számára. Grecsó állítása szerint ez szinte magától értetődő volt, hiszen életének egy meghatározó szakaszát töltötte itt. Nemcsak az egyetem, de más ikonikus helyek is megíródtak műveiben: írásainak visszatérő motívuma egyebek mellett a nemrég lebontott Bárka étterem, amely folyton beragadó, tekerős pénztárgépeivel, és munkavédelmi szandálban felszolgáló pincérnőivel olyan helyszínné lett, ahol megállt az idő. Grecsó fontosnak tartja, hogy ez a város nagyon hangsúlyosan létezik irodalmi szövegekben, mert minden korban megénekelték: ennek kapcsán Balázs Béla önéletrajzi regényének nyitójelenetét és Szilasi A harmadik híd című kötetét említette. A számára feledhetetlen egyetemi emlékek közé tartoznak az irodalmi séták Ilia Miska bácsival, amikor is csak olyan helyszíneket jártak végig, amelyek megíródtak. Ezek a séták a fikció és a valóság sajátos elegyét alkották, mert Miska bácsi nemcsak azt tudta, hogy az adott helyszínen éppen melyik regényben járnak, hanem mesélt a hely valós vonatkozásairól is. Szilasi erre reagálva utalt rá, hogy korábbi meggyőződésével ellentétben, miszerint a Dunántúl adott több témát az irodalomnak, rá kellett jönnie, hogy éppen az Alföld (különösképpen Szeged) van alaposabban megírva.

A folytatásban felolvasás következett: Szilasi A harmadik hídból azt a részt választotta, amelyben az Ady tér és környéke íródik szöveggé, míg Grecsó Krisztián a Megyek utánad két rövid részletet olvasta fel, amelyek az első egyetemi évet és a már emlegetett Bárka éttermet idézik fel.

A beszélgetés lezárásaként az egyetemista lét boldog jelenén túlmutatóan arról is szó esett, hogy milyen lehetőségei vannak egy bölcsésznek az egyetem után. Állandó kérdés, hogy merre vezetnek innen utak, mit tud kezdeni megszerzett tudásával és diplomájával egy frissen végzett bölcsész. Szilasi utalt a város és az egyetem hallgatóbarát közegére, és megjegyezte, hogy Horger Antal óta ezen az egyetemen tehetséget nem kaszáltak el. Bár meglátása szerint arra viszonylag kicsi az esély, hogy az ember Szegeden maradhasson az egyetemi évek után – hacsak nem valamelyik kultúrintézményben kap helyet, ahol nem az itt születettek, hanem a „gyüttmaradtak” uralkodnak –, de a pesti egyetemi létnél olcsóbb életet és versenyképes tudást kínál az SZTE.

Grecsó felhívta rá a figyelmet, hogy nem szabad a műszaki pálya felé orientálni azokat a fiatalokat, akiknek teljesen más irányú az érdeklődésük: kiemelte, hogy a munkahelyek nagy részénél nyitottság, tájékozottság, nyelvtudás és kommunikációs készség szükséges, amelyekre a bölcsészképzés készít fel leginkább. Úgy látja, itt a bölcsészkaron nincsenek zárt utak, a képzés stabil tudást, a szövegekről való értő gondolkodás képességét adja. Szilasi Grecsóval egyetértve kitért arra, hogy szerinte a szépirodalom a legbonyolultabb szövegfajta, amelyet az emberiség létrehozott: a bölcsészkaron éppen e szövegek olvasását, valamint az álló- és mozgóképek értelmezését tanítják.

Ezt követően a hallgatóság kérdései kaptak teret, amely során választ kaphattunk a Szeged-kultusz létének vagy nemlétének problémájára is: Szilasi szerint ez a kultusz igenis létezik, csak éppen el van rejtve azokban a szövegekben, amelyeket az egyetemi évek alatt lehet és kell elolvasni. A program végén könyvvásárlásra, dedikáltatásra és további kérdésfeltevésre is lehetősége nyílt a közönségnek.

Szántai Márk

[nggallery id=657]

Fotó: Garaczi Zoltán


Címke: , , , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő