Verses interjú Szabó Imola Juliannával

Szabó Imola Julianna, 1984, Budapest. Író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat és meséket ír, szöveg/tánc/réteg videókat készít, összművészeti projektekben vesz részt. Kutatási területe a kontakt tánc. Varratok című verspróza kötete 2014-ben jelent meg az L’Harmattan Kiadó gondozásában. „Ha a prózák festmények lennének, akvarellek lennének. Könnyű őket olvasni, utazás közben, váróteremben, megállókban, elalvás előtt, ágyban – köztes időkben. Érdemes őket úgy olvasni, ahogy verseket szokás: lassan, ízlelgetve a mondatokat. Ugyanis azok nem csak azt jelentik, amit állítanak – gyakran egyáltalán nem azt. A prózák táncolnak, énekelnek. Abban a térben, amit jobb híján léleknek nevezünk. Apáról, anyáról, gyerekről szólnak. Gyakran elidőznek a részleteken: szájon, tekinteten, színeken, formákon és ezek változásain. Szép szövegek. Tehát igazak, fájdalmasak és életigenlőek. Ez a könyv Szabó Imola Julianna könyve. Ha elolvasod, sokáig a tiéd lesz.”, írta Jónás Tamás a kötet fülszövegében. A Varratok Szép könyv 2014 oklevélben részesült Ifjúsági és Szépirodalmi kategóriában. Ugyanebben az évben Imola Móricz-ösztöndíjat kapott, 2015-ben pedig a Molnár István-díj kiemeltjei közé került a Liszka hintája című könyvtervével, és beválogatták az 50 tehetséges magyar fiatal program mentoráltjai közé. Kinőtt szív című felnőttmesekönyve 2015 májusában jelent meg, a kötethez Braille-írásos melléklet is készült. A könyvet Maros Krisztina gyönyörű illusztrációi díszítik.A mű táncadaptációja a nemzetközi SzólóDuó 2016 versenyprogramjában is részt vehetett. A tavalyi Aranyvackoron fődíjat kapott Metzing Eszterrel készített könyvtervük a Júlia, a bársonynyúl.

„Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez.” (A. Christie) Tényleg?

Esőtenyér. Lencseszemek a földben. Köveket hord a bordakalicka. Mélyre süllyedt hajókat ringat a kék. Összetörik. Kikötőt keres ami fél.

„Asszonyok fülükkel, férfiak szemükkel szeretnek.” (Oscar Wilde) Mi erről a véleményed?

Belül a csend arca ráncos. Vakság az idő.

„El se lehet képzelni, mi mindenre vetemednek a férfiak, ha elragadja őket a képzelet tüze.” (de Sade) És a nők? Mit gondolsz erről?

Minden elmosott tányér az univerzum. Tejút és forró golyvák, bolygók repeszei. Terek: tésztagőzzel lakhatóbbak. Tárgyak, amiket csak képzelettel lehet mozgatni.

„Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek bennünket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.” (Balzac) Lehet hogy ez így van?

Foncsor. A szív a fal. Vonal. Rajz. A test körül.  

(holdciklus) Asszonyok szoknyája, langy dér. Szétömlött vágyak utolsó vonala. Folyik a sár, belek alagútja, az ízek kérge. Hús alatti álom, halk időtlenség homálya. Belül laknak, kiköltöznek. Madarak szárnyán. Kő az idő, körbeér, elfogy, ki- foszt, megnyomorgat. Lubickol a fájdalom az asszonyok hideg combján. A vér. Elnyelt sikoly, lihegés, fogyó öröm a szenvedés drótjain. Test, kenyérszagú szőr. Lomha a fény hullámzása, csillogó verejték átlátszó foltjai. Keskeny utca, szoros. Kaparászó és téphető ráncok szétfutó terei. Asszonyok szoknyája szakad, viszi a szél, reped a fehér, a tiszta. Lassan csusszan távolabb a látomás. Alig születik egy másik. Belehal, aki érzi, belehal, aki hordja, belehal, aki idetalál. Kibújik a hold, a szag, a víz, az idegen nyál. Asszonyokat gyúr az ég. Csomókhoz tapadt halált. (holdciklus)

„A mai férfiak csak annyira szeretik a mai nőket, hogy ne fájjon nekik igazán a szerelem.” (Maupassant) Szerinted ez igaz?

Tegnap eldőlt a ma, és most alakul éppen a jelen. Ami volt, már sosem most van. Holnap. A holnap a távolról közeli: az ismeretlen.

Janáky Marianna