07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Botár László gödöllői kiállítása
2016.01.16 - tiszatáj

GALAMBOS ÁDÁM MEGNYITÓJA

Az elmúlt években két meghatározó kiállítást is rendeztek Budapesten, melyek rávilágítottak arra, hogy az erdélyi kortárs képzőművészeti élet korántsem megkerülhető. Az Európai Utasok címet viselő tárlatnak 2012-ben a Műcsarnok adott helyet, ahol egy képzőművészeti alkotóközösség, a kolozsvári Ecsetgyár tagjai által reprezentatív módon ismerhettük meg a szellemi és művészeti frissességről számot adó alkotásokat. A közel egy éve a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920-1990 című kiállításon több mint négyszáz alkotó mutatkozott be. A tárlatok méltón hívták fel a figyelmet arra, hogy az erdélyi kortárs művészet lendületességét, korunkra irányított nyitottságát, reflexiókészségét komolyan venni szükséges. Ezek a kiállítások tágabban véve igazolták amit a ma kiállító művész kapcsán Kányádi Sándor megfogalmazott – idézem: Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj.”

Mondhatnánk, hogy – ha nem is léptékében, de a kezdeményezés által – valamiként az említett kiállításokhoz csatlakozhat a Székelyföldi festők Gödöllőn című kiállítássorozat, hiszen a gödöllői művészkedvelőknek immáron évek óta lehetőségük van arra, hogy csoportos vagy egyéni kiállítás formájában, Sz. Jánosi Erzsébetnek, a Levendula Galéria vezetőjének köszönhetően kiváló kortárs vendégkiállítások örvendeztessenek meg minket.

És hogy miért hivatkozok egy önálló kiállítás megnyitóján a fenti tárlatokra? Azért, mert meggyőződésem, hogy Botár László munkásságán – de talán legjobban kifejezve, egyúttal aláhúzva hivatásán –, a fenti törekvések nemcsak tetten érhetőek, hanem egy halmazban értendők. Botár László az a művész, aki a megszokottnak korántsem mondható utat választotta. Nemcsak alkot, hanem közösséget teremt, nemcsak közösséget formál, hanem üzenetet is közvetít. Botár László munkássága túllép Csíkszereda és környékének határán, sok helyen figyelnek rá, tágabb körben érezteti hatását. Botár László 1990-től tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének, 1994-től a Barabás Miklós Céhnek, valamint 1995-től a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek. A Studio 9 képzőművész-csoportosulás egyik alapító tagja. Alkotásai számos romániai és külföldi csoportos, valamint egyéni tárlaton szerepeltek, így bemutatkozott Bukarestben, és Nagyváradon, tárlata volt többek között Budapesten, Győrött, Bécsben, Stockholmban, Rómában és Berlinben is. 2005-től a Hargita Megyei Kulturális Központ képzőművészeti szakirányítója. Ugyancsak ettől az évtől folyamatosan szervezi Csíkszeredában a FREE Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort. Utóbbiról nem olyan régen Feledy Balázs művészeti író egy igen lendületes és méltató írásában Nagybánya és Szentendre mellé helyezi annak hosszú távú hatását, míg a Korunk című kulturális lap kortárs erdélyi művészetet bemutató számában P. Szabó Ernő is kiemeli Botár kultúra- és művészetszervező tevékenységét, egy, a kortárs galériákat és kiállításokat bemutató tanulmányában. A művészettörténész ugyancsak a FREE Camp-re hivatkozva megállapítja, hogy – elsősorban Botár László munkásságának köszönhetően – lendületes és pezsgő kulturális és szellemi élet épül Csíkszeredában.

 

jegyzet

 

Talán az életmű eme rövid kivonata is érzékelteti, amit a már korábban idézett költőnk, Kányádi Sándor így fogalmaz meg: „Botár László az említett »terhekkel-javakkal« áldva-verve járja a maga útját, próbálja megragadni, nem a változót, hanem az örökkön változóban, nemritkán divatozóban az állandót, és azt maga látása, színérzéke, ízlése segítségével munkáiba egyéníteni.”

De hogy mit is jelent a terhekkel-javakkal áldott-vert úton járás a képzőművészetben? A jelenlévő alkotók azt hiszem sejtik. E széleskörű életpálya ugyanakkor korántsem morzsolódik fel a számos feladat között, sokkal inkább úgy tűnik, mintha a közösségi- és az egyéni alkotás furcsa dialógusba kerülne, mely nemcsak építi, szélesíti a perspektívát, hanem a különböző feladatok, az alkotás és kultúraszervezés egymásra hatása termékeny kimunkáltságot is kölcsönöz az életműnek. Legalábbis ezt igazolják a most kiállított művek, amik alapvetően az utóbbi öt évben keletkeztek, hiszen egytől egyig belső tisztaságról, kvalitásról, és nyitottságról tesznek tanúbizonyságot.

Nagyon leegyszerűsítve az absztrakt művészetet úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan alkotások gyűjtőhalmaza, mely fogalmakat tár elénk. Botár László művein eme fogalmak számomra további megközelítést, zenei élményt nyertek.

Úgy, ahogy egy kortárs szimfóniában a hangszerek egymáshoz való viszonya szinte ellentmondó módon, a maguk öblösségével, lágyságával vagy mélységével alkotnak egységet, ugyanúgy Botár László éppen a néhol diszharmonikusnak tűnőből szélesíti a látást és ezáltal éri el a kívánt összhatást. A hirtelen változó üzenetek egymásra hatásának kortárs megközelítései tárulnak fel a művész alkotásain. Gondoljunk csak az Ábrándok vagy az Erők mentén vagy a Jegyzet című festményekre.

Színek, formák és rétegek szegülnek szembe egymással, hogy a lendületes gesztusok, az erős hatások végül egymást építve és kiegészítve, a kirobbanó érzést tompítva vagy tovább erősítve harmóniát teremtsenek. A képek jelentésekre, reflexiók vonzására, egymással való párbeszédre épülnek, melyek szinte a síkból kilépve teret szerkesztenek. Teret a műnek és teret önmagunknak. Előbbiről a Vásárhelyi Őszi Tárlat kurátora, Pogány Gábor művészettörténész állapítja meg, hogy Botár „képeinek szerkezete, komponálásmódja egyenesen levezethető a nagybányai és székely festők mesterfogásaiból. Ahogyan Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla »fordította el« a táj adta inspirációknak megfelelően a hagyományos tájkép-sémát, azt már Nagy István és Nagy Imre természetesen kezelte. Botár László képeinek térszerkezetén már szinte anyanyelv-szerűen használja ezt az eszközt.”

 

erok_menten

 

Ebből a művészetben jártasságból, a hagyományt átélő, arra támaszkodó, de nem utánzó, hanem újat és mait teremtő szemléletből adódhat, hogy Botár mintegy a káoszból, az oly kusza fogalmi légkörből bizonyos belső rendszer vagy tisztaság általi kozmoszt teremt. Gondoljunk csak az Őstér lendületességére és expresszív színei mögött felfedezhető elrendező elvre, a Vörös hozzáállás lüktetésére, vagy az Esőben című alkotás vihart és nyirkosságot idéző megfogalmazására. Mindegyik nemcsak közel hozza az érzést, hanem egyúttal annak mélyére, fogalmi síkjára, metafizikájára irányítja a figyelmet.

Ehhez hasonlót fogalmaz meg Botár képein gondolkodva Szász János műkritikus is: „Ha a dolgok látszata és lényege egybeesne, nem lenne szükség művészetre, a művészi képre az irodalomban, vagy a festett, rajzolt, a plasztikai képszerűségre a képzőművészetben. Elegendő lenne másolni a természetet, az embert és a maga teremtette környezetét. De a látszat, a fölszín mögött vagy alatt a látványok és igazságok annyi rétegződése rejtezkedik…”

Igen, Botár László nem a felszínnel, a málló-múló jelennel foglalkozik, hanem a mögöttes tartalmat, talán a szubsztanciát keresi és egyben alkotásai által minket is hív a közös út járására, az abból következő részválaszokra épülő dialógusra. És éppen ez az a momentum amit kiemelten is köszönhetünk Botárnak, hiszen alkotásai ezáltal közel hozzák, mintegy átélhetővé teszik a benső kérdések világának megismerhetőségére tett kísérletet. Érzések, hangulatok, kutatások és rátalálások egy-egy rögzített élményével vagy megállapításával találkozhatunk, melyek formálni, alakítani, jobbítani kívánják a néző lelkét.

Köszönet illeti a művészt, Botár Lászlót, hogy művein keresztül bevezet minket a mögöttes világba, egyúttal köszönet a Művészetek Házának, a Levendula Galériának és a Pál Art Galériának, hogy létrejöhetett a kiállítás.

A kiállítást Szepes Mária gondolatával nyitom meg: „A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”

(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, Gödöllő, Művészetek Háza, Levendula Galéria, 2016. január 13.)

 [nggallery id=652]


Címke: , , , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő