11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Botár László gödöllői kiállítása
2016.01.16 - tiszatáj

GALAMBOS ÁDÁM MEGNYITÓJA

Az elmúlt években két meghatározó kiállítást is rendeztek Budapesten, melyek rávilágítottak arra, hogy az erdélyi kortárs képzőművészeti élet korántsem megkerülhető. Az Európai Utasok címet viselő tárlatnak 2012-ben a Műcsarnok adott helyet, ahol egy képzőművészeti alkotóközösség, a kolozsvári Ecsetgyár tagjai által reprezentatív módon ismerhettük meg a szellemi és művészeti frissességről számot adó alkotásokat. A közel egy éve a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920-1990 című kiállításon több mint négyszáz alkotó mutatkozott be. A tárlatok méltón hívták fel a figyelmet arra, hogy az erdélyi kortárs művészet lendületességét, korunkra irányított nyitottságát, reflexiókészségét komolyan venni szükséges. Ezek a kiállítások tágabban véve igazolták amit a ma kiállító művész kapcsán Kányádi Sándor megfogalmazott – idézem: Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj.”

Mondhatnánk, hogy – ha nem is léptékében, de a kezdeményezés által – valamiként az említett kiállításokhoz csatlakozhat a Székelyföldi festők Gödöllőn című kiállítássorozat, hiszen a gödöllői művészkedvelőknek immáron évek óta lehetőségük van arra, hogy csoportos vagy egyéni kiállítás formájában, Sz. Jánosi Erzsébetnek, a Levendula Galéria vezetőjének köszönhetően kiváló kortárs vendégkiállítások örvendeztessenek meg minket.

És hogy miért hivatkozok egy önálló kiállítás megnyitóján a fenti tárlatokra? Azért, mert meggyőződésem, hogy Botár László munkásságán – de talán legjobban kifejezve, egyúttal aláhúzva hivatásán –, a fenti törekvések nemcsak tetten érhetőek, hanem egy halmazban értendők. Botár László az a művész, aki a megszokottnak korántsem mondható utat választotta. Nemcsak alkot, hanem közösséget teremt, nemcsak közösséget formál, hanem üzenetet is közvetít. Botár László munkássága túllép Csíkszereda és környékének határán, sok helyen figyelnek rá, tágabb körben érezteti hatását. Botár László 1990-től tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének, 1994-től a Barabás Miklós Céhnek, valamint 1995-től a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek. A Studio 9 képzőművész-csoportosulás egyik alapító tagja. Alkotásai számos romániai és külföldi csoportos, valamint egyéni tárlaton szerepeltek, így bemutatkozott Bukarestben, és Nagyváradon, tárlata volt többek között Budapesten, Győrött, Bécsben, Stockholmban, Rómában és Berlinben is. 2005-től a Hargita Megyei Kulturális Központ képzőművészeti szakirányítója. Ugyancsak ettől az évtől folyamatosan szervezi Csíkszeredában a FREE Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort. Utóbbiról nem olyan régen Feledy Balázs művészeti író egy igen lendületes és méltató írásában Nagybánya és Szentendre mellé helyezi annak hosszú távú hatását, míg a Korunk című kulturális lap kortárs erdélyi művészetet bemutató számában P. Szabó Ernő is kiemeli Botár kultúra- és művészetszervező tevékenységét, egy, a kortárs galériákat és kiállításokat bemutató tanulmányában. A művészettörténész ugyancsak a FREE Camp-re hivatkozva megállapítja, hogy – elsősorban Botár László munkásságának köszönhetően – lendületes és pezsgő kulturális és szellemi élet épül Csíkszeredában.

 

jegyzet

 

Talán az életmű eme rövid kivonata is érzékelteti, amit a már korábban idézett költőnk, Kányádi Sándor így fogalmaz meg: „Botár László az említett »terhekkel-javakkal« áldva-verve járja a maga útját, próbálja megragadni, nem a változót, hanem az örökkön változóban, nemritkán divatozóban az állandót, és azt maga látása, színérzéke, ízlése segítségével munkáiba egyéníteni.”

De hogy mit is jelent a terhekkel-javakkal áldott-vert úton járás a képzőművészetben? A jelenlévő alkotók azt hiszem sejtik. E széleskörű életpálya ugyanakkor korántsem morzsolódik fel a számos feladat között, sokkal inkább úgy tűnik, mintha a közösségi- és az egyéni alkotás furcsa dialógusba kerülne, mely nemcsak építi, szélesíti a perspektívát, hanem a különböző feladatok, az alkotás és kultúraszervezés egymásra hatása termékeny kimunkáltságot is kölcsönöz az életműnek. Legalábbis ezt igazolják a most kiállított művek, amik alapvetően az utóbbi öt évben keletkeztek, hiszen egytől egyig belső tisztaságról, kvalitásról, és nyitottságról tesznek tanúbizonyságot.

Nagyon leegyszerűsítve az absztrakt művészetet úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan alkotások gyűjtőhalmaza, mely fogalmakat tár elénk. Botár László művein eme fogalmak számomra további megközelítést, zenei élményt nyertek.

Úgy, ahogy egy kortárs szimfóniában a hangszerek egymáshoz való viszonya szinte ellentmondó módon, a maguk öblösségével, lágyságával vagy mélységével alkotnak egységet, ugyanúgy Botár László éppen a néhol diszharmonikusnak tűnőből szélesíti a látást és ezáltal éri el a kívánt összhatást. A hirtelen változó üzenetek egymásra hatásának kortárs megközelítései tárulnak fel a művész alkotásain. Gondoljunk csak az Ábrándok vagy az Erők mentén vagy a Jegyzet című festményekre.

Színek, formák és rétegek szegülnek szembe egymással, hogy a lendületes gesztusok, az erős hatások végül egymást építve és kiegészítve, a kirobbanó érzést tompítva vagy tovább erősítve harmóniát teremtsenek. A képek jelentésekre, reflexiók vonzására, egymással való párbeszédre épülnek, melyek szinte a síkból kilépve teret szerkesztenek. Teret a műnek és teret önmagunknak. Előbbiről a Vásárhelyi Őszi Tárlat kurátora, Pogány Gábor művészettörténész állapítja meg, hogy Botár „képeinek szerkezete, komponálásmódja egyenesen levezethető a nagybányai és székely festők mesterfogásaiból. Ahogyan Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla »fordította el« a táj adta inspirációknak megfelelően a hagyományos tájkép-sémát, azt már Nagy István és Nagy Imre természetesen kezelte. Botár László képeinek térszerkezetén már szinte anyanyelv-szerűen használja ezt az eszközt.”

 

erok_menten

 

Ebből a művészetben jártasságból, a hagyományt átélő, arra támaszkodó, de nem utánzó, hanem újat és mait teremtő szemléletből adódhat, hogy Botár mintegy a káoszból, az oly kusza fogalmi légkörből bizonyos belső rendszer vagy tisztaság általi kozmoszt teremt. Gondoljunk csak az Őstér lendületességére és expresszív színei mögött felfedezhető elrendező elvre, a Vörös hozzáállás lüktetésére, vagy az Esőben című alkotás vihart és nyirkosságot idéző megfogalmazására. Mindegyik nemcsak közel hozza az érzést, hanem egyúttal annak mélyére, fogalmi síkjára, metafizikájára irányítja a figyelmet.

Ehhez hasonlót fogalmaz meg Botár képein gondolkodva Szász János műkritikus is: „Ha a dolgok látszata és lényege egybeesne, nem lenne szükség művészetre, a művészi képre az irodalomban, vagy a festett, rajzolt, a plasztikai képszerűségre a képzőművészetben. Elegendő lenne másolni a természetet, az embert és a maga teremtette környezetét. De a látszat, a fölszín mögött vagy alatt a látványok és igazságok annyi rétegződése rejtezkedik…”

Igen, Botár László nem a felszínnel, a málló-múló jelennel foglalkozik, hanem a mögöttes tartalmat, talán a szubsztanciát keresi és egyben alkotásai által minket is hív a közös út járására, az abból következő részválaszokra épülő dialógusra. És éppen ez az a momentum amit kiemelten is köszönhetünk Botárnak, hiszen alkotásai ezáltal közel hozzák, mintegy átélhetővé teszik a benső kérdések világának megismerhetőségére tett kísérletet. Érzések, hangulatok, kutatások és rátalálások egy-egy rögzített élményével vagy megállapításával találkozhatunk, melyek formálni, alakítani, jobbítani kívánják a néző lelkét.

Köszönet illeti a művészt, Botár Lászlót, hogy művein keresztül bevezet minket a mögöttes világba, egyúttal köszönet a Művészetek Házának, a Levendula Galériának és a Pál Art Galériának, hogy létrejöhetett a kiállítás.

A kiállítást Szepes Mária gondolatával nyitom meg: „A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”

(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, Gödöllő, Művészetek Háza, Levendula Galéria, 2016. január 13.)

 [nggallery id=652]


Címke: , , , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő