03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Botár László gödöllői kiállítása
2016.01.16 - tiszatáj

GALAMBOS ÁDÁM MEGNYITÓJA

Az elmúlt években két meghatározó kiállítást is rendeztek Budapesten, melyek rávilágítottak arra, hogy az erdélyi kortárs képzőművészeti élet korántsem megkerülhető. Az Európai Utasok címet viselő tárlatnak 2012-ben a Műcsarnok adott helyet, ahol egy képzőművészeti alkotóközösség, a kolozsvári Ecsetgyár tagjai által reprezentatív módon ismerhettük meg a szellemi és művészeti frissességről számot adó alkotásokat. A közel egy éve a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920-1990 című kiállításon több mint négyszáz alkotó mutatkozott be. A tárlatok méltón hívták fel a figyelmet arra, hogy az erdélyi kortárs művészet lendületességét, korunkra irányított nyitottságát, reflexiókészségét komolyan venni szükséges. Ezek a kiállítások tágabban véve igazolták amit a ma kiállító művész kapcsán Kányádi Sándor megfogalmazott – idézem: Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj.”

Mondhatnánk, hogy – ha nem is léptékében, de a kezdeményezés által – valamiként az említett kiállításokhoz csatlakozhat a Székelyföldi festők Gödöllőn című kiállítássorozat, hiszen a gödöllői művészkedvelőknek immáron évek óta lehetőségük van arra, hogy csoportos vagy egyéni kiállítás formájában, Sz. Jánosi Erzsébetnek, a Levendula Galéria vezetőjének köszönhetően kiváló kortárs vendégkiállítások örvendeztessenek meg minket.

És hogy miért hivatkozok egy önálló kiállítás megnyitóján a fenti tárlatokra? Azért, mert meggyőződésem, hogy Botár László munkásságán – de talán legjobban kifejezve, egyúttal aláhúzva hivatásán –, a fenti törekvések nemcsak tetten érhetőek, hanem egy halmazban értendők. Botár László az a művész, aki a megszokottnak korántsem mondható utat választotta. Nemcsak alkot, hanem közösséget teremt, nemcsak közösséget formál, hanem üzenetet is közvetít. Botár László munkássága túllép Csíkszereda és környékének határán, sok helyen figyelnek rá, tágabb körben érezteti hatását. Botár László 1990-től tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének, 1994-től a Barabás Miklós Céhnek, valamint 1995-től a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek. A Studio 9 képzőművész-csoportosulás egyik alapító tagja. Alkotásai számos romániai és külföldi csoportos, valamint egyéni tárlaton szerepeltek, így bemutatkozott Bukarestben, és Nagyváradon, tárlata volt többek között Budapesten, Győrött, Bécsben, Stockholmban, Rómában és Berlinben is. 2005-től a Hargita Megyei Kulturális Központ képzőművészeti szakirányítója. Ugyancsak ettől az évtől folyamatosan szervezi Csíkszeredában a FREE Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort. Utóbbiról nem olyan régen Feledy Balázs művészeti író egy igen lendületes és méltató írásában Nagybánya és Szentendre mellé helyezi annak hosszú távú hatását, míg a Korunk című kulturális lap kortárs erdélyi művészetet bemutató számában P. Szabó Ernő is kiemeli Botár kultúra- és művészetszervező tevékenységét, egy, a kortárs galériákat és kiállításokat bemutató tanulmányában. A művészettörténész ugyancsak a FREE Camp-re hivatkozva megállapítja, hogy – elsősorban Botár László munkásságának köszönhetően – lendületes és pezsgő kulturális és szellemi élet épül Csíkszeredában.

 

jegyzet

 

Talán az életmű eme rövid kivonata is érzékelteti, amit a már korábban idézett költőnk, Kányádi Sándor így fogalmaz meg: „Botár László az említett »terhekkel-javakkal« áldva-verve járja a maga útját, próbálja megragadni, nem a változót, hanem az örökkön változóban, nemritkán divatozóban az állandót, és azt maga látása, színérzéke, ízlése segítségével munkáiba egyéníteni.”

De hogy mit is jelent a terhekkel-javakkal áldott-vert úton járás a képzőművészetben? A jelenlévő alkotók azt hiszem sejtik. E széleskörű életpálya ugyanakkor korántsem morzsolódik fel a számos feladat között, sokkal inkább úgy tűnik, mintha a közösségi- és az egyéni alkotás furcsa dialógusba kerülne, mely nemcsak építi, szélesíti a perspektívát, hanem a különböző feladatok, az alkotás és kultúraszervezés egymásra hatása termékeny kimunkáltságot is kölcsönöz az életműnek. Legalábbis ezt igazolják a most kiállított művek, amik alapvetően az utóbbi öt évben keletkeztek, hiszen egytől egyig belső tisztaságról, kvalitásról, és nyitottságról tesznek tanúbizonyságot.

Nagyon leegyszerűsítve az absztrakt művészetet úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan alkotások gyűjtőhalmaza, mely fogalmakat tár elénk. Botár László művein eme fogalmak számomra további megközelítést, zenei élményt nyertek.

Úgy, ahogy egy kortárs szimfóniában a hangszerek egymáshoz való viszonya szinte ellentmondó módon, a maguk öblösségével, lágyságával vagy mélységével alkotnak egységet, ugyanúgy Botár László éppen a néhol diszharmonikusnak tűnőből szélesíti a látást és ezáltal éri el a kívánt összhatást. A hirtelen változó üzenetek egymásra hatásának kortárs megközelítései tárulnak fel a művész alkotásain. Gondoljunk csak az Ábrándok vagy az Erők mentén vagy a Jegyzet című festményekre.

Színek, formák és rétegek szegülnek szembe egymással, hogy a lendületes gesztusok, az erős hatások végül egymást építve és kiegészítve, a kirobbanó érzést tompítva vagy tovább erősítve harmóniát teremtsenek. A képek jelentésekre, reflexiók vonzására, egymással való párbeszédre épülnek, melyek szinte a síkból kilépve teret szerkesztenek. Teret a műnek és teret önmagunknak. Előbbiről a Vásárhelyi Őszi Tárlat kurátora, Pogány Gábor művészettörténész állapítja meg, hogy Botár „képeinek szerkezete, komponálásmódja egyenesen levezethető a nagybányai és székely festők mesterfogásaiból. Ahogyan Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla »fordította el« a táj adta inspirációknak megfelelően a hagyományos tájkép-sémát, azt már Nagy István és Nagy Imre természetesen kezelte. Botár László képeinek térszerkezetén már szinte anyanyelv-szerűen használja ezt az eszközt.”

 

erok_menten

 

Ebből a művészetben jártasságból, a hagyományt átélő, arra támaszkodó, de nem utánzó, hanem újat és mait teremtő szemléletből adódhat, hogy Botár mintegy a káoszból, az oly kusza fogalmi légkörből bizonyos belső rendszer vagy tisztaság általi kozmoszt teremt. Gondoljunk csak az Őstér lendületességére és expresszív színei mögött felfedezhető elrendező elvre, a Vörös hozzáállás lüktetésére, vagy az Esőben című alkotás vihart és nyirkosságot idéző megfogalmazására. Mindegyik nemcsak közel hozza az érzést, hanem egyúttal annak mélyére, fogalmi síkjára, metafizikájára irányítja a figyelmet.

Ehhez hasonlót fogalmaz meg Botár képein gondolkodva Szász János műkritikus is: „Ha a dolgok látszata és lényege egybeesne, nem lenne szükség művészetre, a művészi képre az irodalomban, vagy a festett, rajzolt, a plasztikai képszerűségre a képzőművészetben. Elegendő lenne másolni a természetet, az embert és a maga teremtette környezetét. De a látszat, a fölszín mögött vagy alatt a látványok és igazságok annyi rétegződése rejtezkedik…”

Igen, Botár László nem a felszínnel, a málló-múló jelennel foglalkozik, hanem a mögöttes tartalmat, talán a szubsztanciát keresi és egyben alkotásai által minket is hív a közös út járására, az abból következő részválaszokra épülő dialógusra. És éppen ez az a momentum amit kiemelten is köszönhetünk Botárnak, hiszen alkotásai ezáltal közel hozzák, mintegy átélhetővé teszik a benső kérdések világának megismerhetőségére tett kísérletet. Érzések, hangulatok, kutatások és rátalálások egy-egy rögzített élményével vagy megállapításával találkozhatunk, melyek formálni, alakítani, jobbítani kívánják a néző lelkét.

Köszönet illeti a művészt, Botár Lászlót, hogy művein keresztül bevezet minket a mögöttes világba, egyúttal köszönet a Művészetek Házának, a Levendula Galériának és a Pál Art Galériának, hogy létrejöhetett a kiállítás.

A kiállítást Szepes Mária gondolatával nyitom meg: „A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”

(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, Gödöllő, Művészetek Háza, Levendula Galéria, 2016. január 13.)

 [nggallery id=652]


Címke: , , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő