05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Akinek a száraz adatok is égő csipkebokrok
2016.01.05 - tiszatáj

LITERA ELŐHÍVÁS – FRIVOLITÁSOK ÉS HITVALLÁSOK

Németh Gábor örömmel konstatálja, hogy egyáltalán létezett olyan ember, mint Szentkuthy Miklós, Vári György pedig sajnálja, hogy a magyar kulturális emlékezet annyira szűkkeblű, hogy a hozzá hasonlók kiszorulnak belőle. Ilyen és ehhez hasonló, illetve ezeknél árnyaltabb megállapításokat is hallunk a Litera Előhívás című, önéletírásokat, memoárokat, vallomásos könyveket feldolgozó beszélgetéssorozatának újabb állomásán, ahol a Frivolitások és hitvallások című interjúkötet a téma.

Szentkuthy Miklóssal bő három évtizeddel ezelőtt Kabdebó Lóránt beszélgetett, a hangfelvételből könyv lett, a gépelt szöveget Tompa Mária válogatta össze és szerkesztette meg. Így született a Frivolitások és hitvallások. A Nyitott Műhelyben rendezett esten a négy állandó beszélgetőpartner közül talán Németh Gábor lelkesedik leginkább a könyvért: számára folyamatos boldogság volt olvasni, és gyermeki örömmel tapasztalta, hogy így is lehet létezni, valamint hogy ilyen mondatokat lehet olvasni, ráadásul magyarul. Az már más kérdés, hogy a félelmetes műveltségű író bonyolult utalásrendszerében könnyű eltévedni, ezért Németh szerint Szentkuthy Miklós egyetlen méltó olvasója maga Szentkuthy Miklós lehetne, hiszen számára a könyveiben fellelhető összes referencia adott volt.

Azok a referenciák, amiket egy mezei olvasónak viszont egyenként kellene összegyűjtenie. A radikalizmus, a kompromisszumképtelenség és a „minden pátoszától megfosztott, végtelenül extatikus panteizmus” azonban mégis vonzóvá teheti Szentkuthyt. Aki – fogalmazza meg Németh – nem volt hajlandó hierarchikusan elrendezni magában és a szövegeiben semmit, amit a világról gondolt, mert ugyanolyan fontos volt számára a selyemhernyó emésztése vagy éppen egy pár lakkcipő, mint a Colosseum vagy Mozart, sőt még a száraz adatok is „égő csipkebokrok” voltak a szemében. A polgári származású, de édesanyja révén plebejus kötődésű „szent szörnyeteget” még a kocsmában ülő prolik is elfogadták. „Helyesen nézett a világra, a világ pedig aranyosan visszamosolygott rá”, mondja Németh.

Vári György szerint jellemző a hazai kulturális élet mindenkori konformizmusára, hogy Szentkuthyt, vagy kortársát, Határ Győzőt legfeljebb az érdekes különcök között tartjuk számon, a szűk esztétikai kánonba viszont nem férnek bele. De még Herczeg Ferenc, Szomory Dezső vagy Kassák Lajos sem, talán csak a szintén különcnek tartott Weöres Sándor. Vári úgy gondolja, a humortalanság segít a magyar kultúrába való bebocsáttatásban, és Németh Lászlóból például ezért lehetett kanonizált szerző, bár az irodalomtörténész distinkciót tesz a szépíró és az esszéista Németh László között – utóbbit merész képzettársításai révén rokonítja Szentkuthyval. A legjelentősebb Szentkuthy-regényt, a Praet viszont Déry Tibor Befejezetlen mondatával és Füst Milán Feleségem története című könyvével méri össze.

Amúgy keveset mond el valakiről, hogy kilóg a sorból, teszi hozzá Vári. A radikális hagyománytalanság csak a látszat Szentkuthy és a már említett Határ Győző esetében, akik a magyar kultúra és az irodalom történetének szerves egészét ábrázolták egészen kivételes eszközökkel. Egy kései, „nem konformista konzervativizmust” képviseltek, és míg a szintén konzervatív Márai szövegeiből „patakokban csorgott az önsajnálat”, Szentkuthy a halálos komolyság és a teljes clownság között mozgott, ami egyszerre lehet szórakoztató és bosszantó, ahogy a portréiban is egyszerre zseniális és igazságtalan. Vári beismeri, néha lapozott olvasás közben, és ugyanezt a vallomást hallhatjuk Jánossy Lajostól is, akit szintén lenyűgözött az elképesztő műveltség, de zavart az exhibicionizmus, a dagályosság és a túlburjánzás.

Jánossy kiemeli még az apafigura ábrázolását, valamint a kapcsolatukból eredő bizonyítási kényszert, mint a könyv fő motívumait, illetve az olyan sűrűsödései pontokat, mint a tanácsköztársaság időszaka, a nyilas rémuralom vagy az ötvenes évek diktatúrája, amelyeknek erős jelenetei elütnek a Szentkuthytól megszokott prózaformálásától. Mély megrendülést érzett például a vészkorszak idején, aminek hangot is adott, pedig írásainak általában nem volt morális vetülete. Ami a konzervativizmust illeti, Jánossy leszögezi, hogy senkitől nem várhatunk homogén, konzisztens világképeket, és Szentkuthyé sem volt az. A „művelt magyar középosztályt” például egyáltalán nem tartotta műveltnek. Reményi József Tamás szerint a Hamvast, Márait, Németh Lászlót, vagy akár Halász Gábort és Szentkuthyt felvonultató magyar polgárság a történelem csapdájába esett, elvesztette a hátországát, és mind a nyilasok, mind a kommunisták uralkodása idején belefutott a barbarizmusba.

És a beszélgetésnek ennek a pontján következik az újabb Márai-Szentkuthy összehasonlítás: míg Márai a Krúdy- és Kosztolányi-féle vonalat követte, Szentkuthy levonta a történelmi események művészi konzekvenciáit, ami viszont azt eredményezte, hogy néhány társát leszámítva magára maradt. Hamvas Béla, Határ Győző vagy Szentkuthy holisztikus világképe és enciklopédikussága azonban visszaköszönt Esterházynál, ahogy Tandori vagy Tolnai Ottó egzaltált kötészetével is rokonítható – utóbbi például kijelentette, hogy a legnagyobb ambíciója egy pohár vízről regényt írni. Reményi mindehhez hozzáteszi még, hogy Szentkuthy sorai mögül a szorongás, a beszorítottság érzése is kiolvasható, szövegeiből valami mélyről jövő állati nyüszítés is hallatszik, amit más formában Határ Győző is megírt, vagy Hamvas Béla a Karneválban.

Reményi is tiszteleg Szentkuthy tudása előtt: a kultúrának ez a dózisa tényleg elragadó. Ahogy a többiek, ő is kiemeli Szentkuthy műveltségét, aki Metternich kancellár szerelmes leveleitől a német folyóiratokig mindent elolvasott, és aki ezzel együtt nem tartotta magát professzionális írónak, sőt kijelentette, hogy lenézi magát, hiszen a tudomány előbbre való a művészetnél, ő pedig inkább utóbbit művelte. Itt megint előjön az apafigurával folytatott küzdelem, de szóba kerül az író lányának vallomása is: bár végtelen szeretettel beszélt az apjáról, Szentkuthy mégsem működött apaként, mert gyermekéhez fűződő viszonyát is szövegszinten élte meg. Ehhez Németh Gábor annyit tesz még hozzá, hogy aki mindent valami mással egyenértékű metaforának lát, az nem nagyon tud levezetni egy identifikációs folyamatot.

Szentkuthy egész életében játszott, és ahogy a beszélgetés során többször elhangzik, színészként viselkedett, aki képes volt minden figurát átszűrni magán. Az est végén megszólal még a Frivolitások és hitvallások szerkesztője, Szentkuthy egykori titkárnője, a közönség soraiban helyet foglaló Tompa Mária is. Szerinte nem csak a szóban forgó könyv, de a szerző egész élete egy napló volt. Mintha egy háztetőn ült volna, ahonnan sokkal jobban rálát mindenre, mint bárki más, és minél szélesebb a rálátása valakinek, annál távolabbi asszociációkra képes. Ez persze logikus, ugyanakkor a mindennapi realitásokhoz, az apró részletekhez is közel érezte magát, és a nőknél elért sikereit is a részletekre fordított figyelmének köszönhette. Az évtizedek során felhalmozott tudásanyag pedig egyszerre tette védetté és sebezhetővé. Talán ez is egy olyan megállapítás, amit nem nagyon kell magyarázni.

Szarka Károly


Címke: , , , , , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő