Örökös belső küzdelem

INTERJÚ DEZSŐ TÓNIVAL

Dezső Tónival, az állandóan úton lévő orvossal, zenésszel, szaxofonistával beszélgettünk, aki amellett, hogy frontkatonaként megjárta a délszláv háborút alapító tagként, hosszú évekig játszott a Tudósok zenekarban, tagja volt az Első Benedeknek, a deBortnak, de játszott a Fővárosi Nagycirkuszban is, több vendégzenésszel közreműködött a Ж zenei formáció (Brestyánszki Bernadett és Brestyánszki Dína) Symposion által megjelentetett Hybrid Realm c. zenei albumán, amely Nemes Z. Márió Szerves-hulladék kiáltványa köré épült, jelenleg a Pearly Clouds tagjaként Szabó Enikő, énekessel, valamint a kiváló gitárossal, Gary Lucassal hódítgatja a világot. De hamarosan Magyarországon is fellép, több színtéren is.

– Ha jól tudom te még voltál katona a délszláv háborúban, csak később hagytad el az országot és költöztél Magyarországra. Nem lehetett volna megúszni a harcokat, vagy egyszerűen szereted a végsőkig feszíteni a húrt? Volt ebben némi kalandvágy is, vagy egészen más okok miatt vonultál be?

– Kalandvágy? Ne viccelj, háborúba menni, ráadásul „téves csatatérre” (Domonkos István), olyan háborúba, amihez semmi közöm?! Nem vonultam én be, engem bevittek. Éjjel háromkor az Újvidék melletti szívkórház intenzív osztályának éjszakai ügyeletéről. Merthogy máshol nem tudtak megtalálni, csak a munkahelyemen. Akkortájt az volt a divat, hogy minden katonaköteles, minden éjjel máshol aludt, hogy ne tudják kézbesíteni a behívót.

Sok mindenben szeretem feszíteni a húrt, így például a zenében is, de a háborúkat nem szeretem, akárki is kezdeményezi őket, akármilyen hazug magyarázattal. Egyszerűen nem hittem el, hogy engem is elvisznek, meg hát az ember nehezen mozdul el a szerettei köréből, otthonról. Így lettem frontkatona, 109 napig Horvátországban. Jól tudod, hogy megjártam a hadak útját, bár én nem írtam meg az élményeimet, másokról tudok, akik megírták, de a front közelében sem jártak. 109 nap után megszöktem és 300 német márkával a zsebemben megérkeztem Budapestre.

– Várt valaki, azonnal be tudtál illeszkedni, vagy olyan volt, mintha kidobtak volna egy helikopterből ismeretlen tájon?

– Olyan volt, mintha kidobnának egy munkatáborból, és puhán landolnál egy elsőosztályú borozóban, tele békés és kedélyes emberrel. Nem várt senki, de befogadtak: első állásinterjúmat Aradi Tibor művészettörténésszel kellett lefolytatnom. Azonnal felvett, és elnyertem a Marxim nevű Kisrókus utcai műintézmény takarítói állását. Nagyon örültem, újra szabad lehettem, kedves emberek között. A Marxim akkori tulajdonosa, Czvitko Zoltán minden tekintetben felkarolt és a mai napig nagyon jó barátok maradtunk.

– Milyen volt a jugoszláv, illetve az újvidéki vagány, szabadszellemű avantgárd-underground világ után belecsöppenni a magyarországi, ettől kissé elütő, kanonizált underground világába?

– A Spárta és Athén közötti különbség jut eszembe. Athén Budapest ebben a helyzetben. „Ma is él és hat” (Hornyik Miklós). Spárta? A spártaiakkal ugyan mi történt, mivé lettek?

A volt jugoszláv underground nyersebb, a zenében mindig a rock and roll vagy a drum and bass felé húzott, hogy mindenáron lehessen rá csápolni, táncolni. Szövegei viszont sokkal egyszerűbbek, és kevésbé költőiek.

A magyar underground világba csöppenni már ezért is szép és lélekemelő volt. Nyilván attól is, hogy Budapest az egy igazi világváros, illetve a Szentendrén élő rengeteg művésszel való találkozások új színt és minőséget jelentettek. Ugyanakkor az is tény, hogy a Jugoszláviában és Magyarországon tomboló kommunista egypártrendszereket még összehasonlítani is nehéz, a magyarországi magyarok sokkal nehezebb élethelyzetben voltak évtizedekig.

– És ez a zenében is érezteti hatását, akár a mai napig? Vagy ilyen összefüggések nincsenek?

– Azóta azért történtek újabb események és stresszes időszakok: újabb háborúk a Balkánon, Magyarország Európai Uniós csatlakozása, a minden évben megtartott Eurovíziós Dalfesztivál (mosolyog). Ezek hatására a különbség sok tekintetben még nagyobb lett, csak ezúttal a szerbek vannak sokkal nehezebb élethelyzetben.

– Az új közegben, hogyan tudtad összeegyeztetni a hétköznapi rutint, az egzisztenciális létedet a zenével?

– Örökös belső küzdelem ez. Akik ismernek, tudják, hogy a pénz engem nem érdekel, nem motivál. A zene viszont talán az a művészeti ág, amely akkor is megszólítja az ember lelkét, ha nincs olvasóképes állapotban. Éppen ezért én soha sem szerettem volna főállású zenész lenni, mert éppen ez venné el, ez ölné meg a zenei szabadságot és kreativitást. Sok barátom a zenéből él, és nem könnyű nekik, mert folyton kompromisszumokra akarják kárhoztatni őket, pénzért olyan dolgokat kell eljátszaniuk, amit útálnak. Kiszolgáltatott helyzet, de az ember jól kereső iparossá is válhat, akkor viszont vége a művészetnek és a szabadságnak.

Emiatt választottam azt az utat, hogy egzisztenciálisan nem függök a zenétől, de az összes szabad energiámat és időmet olyan zenészekkel tölthetem, akikkel ajándék együtt lenni, alkotni és tanulni tőlük. Ilyen Kovács Benedek (Tudósok volt gitárosa, Első Benedek vezetője), akivel újabban megint együtt próbálunk, ilyen Szabó Enikő és ilyen Gary Lucas. Valamint, Kölcsényi Attila, a Tom-Tom kiváló hangembere (nem mellesleg: zenész) es Kalapis Rókus, a Zágrábban élő videó művész és író, aki 35 év szünet után elővette a basszusgitárt és újrakezdi (mosolyog)

– Nemrég a Debort nevű jazz formációval turnéztatok Európa és Amerika szerte, aztán hirtelen felbomlott a zenekar. Miért?

– Oscar Hansson, a deBort vezetője az egyik legjobb zenész és zeneszerző, akivel dolgozhattam. Bujdosó János, volt deBort gitáros pedig az egyik legjobb gitáros az országban. Nagyon szépen indult a zenekar, tele ötletekkel, energiákkal, kreativitással. Két CD-t is felvettünk, a második már nem került kiadásra.

Egy jó zenekarhoz nemcsak jó zenészek, hanem olyan emberek is kellenek, akik szeretik egymást és kiállnak egymásért: ahol a közös alkotás és energia legyőzi az „ÉN-ÉN-ÉN” típusú hiperbolikus agysorvadást. Amikor láttam, hogy ez nem fog menni, kiszálltam, a zenekar pedig felbomlott.

– Egy időben a Tudósokban is játszottál, aztán ott volt a Debort, Dóra Attilával duóztok, számos zenei projektben veszel részt. Nem szálaz ez szét túlságosan?

– Évekig kitartottam a Tudósokkal, nagyon szerettem őket. Játszottam a Fővárosi Nagycirkuszban, az Első Benedek nevű szentendrei formációban – tulajdonképpen ebből alakult a deBort. Nagyon sajnálom, hogy a deBort nem folytatta menetelését, ugyanakkor emberileg nem bántam meg. A Tudósok sikereinek mindig megörülök: drMáriás csapata mindig képes megújulni és érdekeset, erőset alkotni.

Dóra Doki (Attila) (a „kortárs kerítésfestő” (ahogy a Facebook-oldalunkon viccesen írja magáról) kortalan szaxofonos: valószínűleg már a doberdói csatatéren is fújta a kürtöt, továbbá New York-tól Lengyelországig mindenhol fellépett. A lényeg: egy kiváló, érzékeny zenész, akivel olykor nagy öröm együtt játszani és tanulni tőle. De ő is változik: nemcsak a free-re esküszik már, hanem zenéket ír és mindenféle műfajban helytáll. Vele mindenképpen folytatni szeretném a duónkat, kisebb helyeken, galériákban, kocsmákban – két szaxofonnal.

– Legújabb felállásban a nagyhírű gitárossal, Gary Lucassal készítetek közös albumot és készültök egy turnára. Erről mit lehet tudni?

– A zenekar neve Pearly Clouds, tagjai: Szabó Enikő – ének (Sajnosbatár, Szabó Enikő és zenekara, Tabulatura), Gary Lucas – gitár és effektek (Captain Beefheart, Gods and Monsters, stb.), és jómagam szaxofonokon játszom. Tehát ez egy trió, szívháromszög alakú Manhattan–Leányfalu–Újvidék-felállás. Nagyon megszerettük egymást és nagyon szeretünk együtt zenélni: remélem ezt az anyagon is lehet érezni. Első lemezünk az év elején jelent meg, aminek az ősbemutatójára áprilisban, Londonban, az OTO-ban került sor, miután Európa szerte turnéztunk, Mayarországon felléptünk a Szigeten is.

Gary-vel már régen is dolgoztunk, egy animációs filmet-képmesét is készített a „Manhattani sivatag” c. számunkhoz Kalapis Rókus.

Jelenleg újabb lemezünkön dolgozunk, aminek megjelenése a londoni TRAPEZE MUSIC-nál várható február, március környékén.

– Aztán újabb turnék? Magyarországon mikor lehet látni téged leghamarabb?

– Februárban Luxemburgban lépünk fel, a hónap végén lesz az angliai lemezbemutató turnénk, de addig itthon, február elején lépünk fel Szentendrén, valamint február 8-án, a budapesti Trafóban lépünk színpadra a Ж zenei formációval.

Sirbik Attila

Fotó: Brestyánszki Bernadett