07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Fekete Vince: Kizökkent idő
2015.12.28 - tiszatáj

 

SZÁRNYVONAL

Amikor még mindent sikerült csodálatosnak

találnunk. Még minden volt, és minden még

feneketlen odaadás. Ránk vetült naponta a

fény. És nemcsak a réseken át. Aztán, mint a

puzzle-játék részei, amikor végül kirakódnak,

úgy állt össze, egyetlen nagy egésszé a világ.

És az, ami ebben a történetben az én időm, az

én terem volt. Szárnyvonal: az voltam neked.

 

A fő vonalaktól, csomópontoktól távol. Világ

végén aprócska vicinális, fapados vonat. Olcsó

jegy, minimális komfort, de mégis jó. El lehet

jutni vele, igaz, csak zötykölődve, és ha nem

siet az ember, oda, ahová különben egynegyed

idő alatt stoppal, autóval, taxival. De olvasni lehet

közben, nézelődni, ahogy tízpercenként megáll,

s nekilódul a mezőnek, a hegyek alatt, félkaréjban.

 

A kalauz leszáll, előrebaktat, vizet iszik, majd a

a vonat elején felugrik újra a lépcsőre. Nyirkos,

petróleummal felmosott padló színe van az égnek

és a földnek. Csak a menetidő, az állomások

órái jelzik, hogy reggel, vagy éppen este van.

Nagy kopár várótermek, várakozások a szutykos

mozaikkockákon. Zizegő sürgönydrótok, rajtuk

csillogó zúzmara a hír. Az alsó lépcsőn a növekvő

sebesség, ahogy egybemossa a talpfaközöket.

 

Minden állomáson föltápászkodik és álmosan a

lépcsőhöz botorkál egy-egy utas, aztán leszáll.

Elöl újra nekirugaszkodik a mozdony, rándul és

elindul. Mint a hulló falevelek, zizzennek a szavak.

Utasoké. Arcuk fáradt, szomorú, egymáshoz hasonló.

Elnyúlt testük mintha lebegne, s nem érzékelné a

vonatzötyögést. Amikor fékez, a léptük meg-meginog,

ahogy a folyosón igyekeznek az ajtó felé.

 

Léghuzat örvénylik az utolsó kocsi mögött.

A szél a szemembe borzolja a hajam.

 

 

ÜVEGPARÁZS

SZ. L. és K. E.

Fergetegek, frissítő viharok, tűzvészek,

perzselő lángnyelvek költöznek a nem

otthonok, a titkos találkahelyek kopottas,

szúette, ízléstelen bútorai közé, betörnek

a még tán a régi időkből, az ántivilágól

itt maradt, itt rekedt fürdőszobákba, be

a kicsempézett mellékhelyiségekbe,

felperzselik az egyen-függönyöket, a

 

hotelszobák védjegyeit viselő törülközőket,

az ágyakat, foteleket, a szőnyegeket, melyek

jótékony felhőt vonnak köréjük, jólesően

takarják, dugdossák a „világ szeme” elől,

és a fák és a ködök függönyei is, az éjszaka

leereszkedő leplei is cinkosaik lesznek,

segítőik, mert elrejtik, elfedik őket, s mint

egy-egy jótékony paraván mögé, odalophatják,

 

odacsenhetik féktelen, titkos és konvenciókat

felrúgó viszonyukat, ahová a házasságuk

vészkijáratain át menekülnek, egy napra,

két napra, rövid időre frissítő levegőt, új

érzelmet csempésznek a recsegő-ropogó

eresztékek közé, aztán megint visszamennek

az életeikbe, és megint ugyanúgy megy

tovább, gördül, cammog minden, és ők, mint

 

a szélső hámra kötött lovak, szabadságra,

száguldásra születettek, újra és újra el- és

kiszabadulnak, elszakítanak minden köteléket,

felrúgnak minden szabályt, kidobálnak minden

súlyt a léghajó kosarából és egymás felé suhannak,

szállnak, röpülnek egy-egy mindent felperzselő,

felégető és felfrissítő találkozásra, szerelemre.

 

 

ANNA KARENINA

A szemét látta, az arcán az összeránduló izmokat, a testében

Villámként végigfutó hullámokat érzékelte, a térd remegését,

A hangokat, a sóhajokat, a visszafojtott kiáltásokat, a sejtelmes

Fényt megcsillanni a pupilláján, a félelmetesnek tűnő, ösztönös

 

Elszántságot a tekintetében, a szétfolyt bőr, a bomlott haj, a mellek,

A kapkodó lélegzet ugrálását, a parancsokat, hogy most fordítsa

Meg, hogy most gyorsabban, most teljes erejéből, a stimuláló

Mondatokat, sóhajokat, a szaggatott szavakat, a mondatok szökellő

 

Lejtését, miközben ficánkol alatta, miközben felülről, lassan

Emelkedő, majd eszeveszett tombolássá fokozódó ritmusban

Magáévá teszi, az arcát látta, a szemét, a haja kuszaságát, ahogy

 

Időnként, a kéj csúcsain újra és újra kontrollálhatatlanul, valami

Titokzatosan rejtélyes és delejes összevisszaságban megsemmisül –

Mielőtt az utolsó vad iramban, Vele együtt, ő is összeomlik.

 

 

AHOL HIÁBA

Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak

Egy-egy levél között lesznek nagyobb és

Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,

Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,

Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,

Aztán a távolsággal együtt, a több óra

Eltéréssel együtt összezavarodik minden,

Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,

S mikor érhették volna utol egymást az éterben…

 

A napok jönnek-mennek, elszaladnak

Aztán a hetek, hónapok is, az elején még

Oly nagyon várt találkák, az oly nagy

Körültekintést, egyeztetést kívánó ilyen-

Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak

A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók

Között hol ezért, hol azért, aztán már az

Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,

Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a

Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová…

 

Hosszú hónapok múlva tudja csak meg, hogy

Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejében,

A világ egy másik, végtelenen túli felében

Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen

Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét

Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,

S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon

Jelentősen a most már külön életében, csak egy-

Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza

Esemesből, aprócska, finom jelzésből csupán…

 

(Megjelent a Tiszatáj 2015/6. számában)


Címke: , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő