Tiszatájonline | 2015. december 28.

Kerber Balázs: Pernye

Várj estig, várj hajnalig,
amíg megbolondít az ég leve,
hűvös heve a kiáramlóknak,
szemeregnek kifelé, hosszú
lábuk, akár a pernye. Nincs
tovább merre nézni. Leülnek
az emberek, ahogy égnek
körül a villanyok, és vonul
egy görgős kocsi.
[…]

Várj estig, várj hajnalig,

amíg megbolondít az ég leve,

hűvös heve a kiáramlóknak,

szemeregnek kifelé, hosszú

lábuk, akár a pernye. Nincs

tovább merre nézni. Leülnek

az emberek, ahogy égnek

körül a villanyok, és vonul

egy görgős kocsi.

*

Nincs tovább merre nézni.

Lemállott a vakolat; mintha

nadrág foltja lenne, és benne

egy rossz este, amikor két kéz

elvált, vagy rosszul gesztikulált.

*

Dőlhetsz a falnak, mert átveszi

a tested; bőröd, pórusaid

a repedésekben. Így ér el

a sötétedés. A fal aztán hiába

nyújtózik tovább. Hullámzol

benne, de csak szemerkél az este.

Üres lesz az egész.

(Megjelent a Tiszatáj 2015/6. számában)