09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Szobor-performansz
2012.07.29 - tiszatáj

Ivo Dimcsev bolgár koreográfus, előadóművész, performer a 22. Thealter Művészeti Fesztivál keretein belül nem első ízben látogatott Szegedre. Ezúttal I-On című egyszemélyes előadását hozta el a Tisza-parti városba. Az előadás, a szegedi bemutató napján, július 25-én elhunyt Franz West szobrászművész „néhány adaptív szobrának performatív feltérképezését” mutatta be.

Dimcsev performanszát megelőzően a Régi Zsinagóga udvarán az Andaxínház Beavatkozások című szabad tánc sorozatának egy epizódját Góbi Rita adta elő. Góbi hófehérre hintőporozott arccal, testtel és hajjal a macskaköves úton végighaladva prezentált egy szoborrá változott ember újbóli életre kelését szimbolizáló mozdulatsort. Az út végére érkezvén megnyíltak a zsinagóga épületének kapui, és a nézők elfoglalhatták helyüket, majd kezdetét vette a Dimcsev-performansz.

A bolgár művész ezúttal négy szobrot a középpontba állítva mutatta meg, hogy az ember és a teste miként tudja felhasználni, kihasználni a tárgyakat, a műalkotásokat, valamint, hogy milyen hatást tud gyakorolni, mit tud kiváltani például egy hatalmas fehér malacfarokra hasonlító spirál vagy egy leszakított, henger alakú csillárra emlékeztető tárgy a múzeumi látogatóból. A lényeg a szabad asszociáció. Noha Dimcsev számos, a szobrokkal kapcsolatos értelmezést felvonultat, azok felhasználhatóságának tárháza így is kimerítetlen marad. Így a nézőnek jut a további értelmezői szerep.

Franz West osztrák szobrászművész évekkel ezelőtt kérte fel Dimcsevet, hogy két szobrához készítsen videó illusztrációt. Az ötlet olyannyira megtetszett Dimcsevnek, hogy ezt követően ő kért pár alkotást a szobrásztól, majd építette köré elkövetkező előadásait. A West alkotások által ihletve így született meg 2011-ben X-on címen egy csoportos, I-on címen pedig egy szóló performansza.

Az üres színpad közepén egy fa dobozra helyezett kiállítási tárgy áll, rajta Dimcsev parókája. Belép a művész, kopasz fejére helyezi a parókát, ezzel fosztva meg magát saját attribútumaitól, majd alkotva meg tucat imázst sugalló külsőjét. Divatos farmernadrágot, kockás inget, zakót visel, tehát bárki lehetne az utcáról betérő emberek közül. Az első bemutatott, felhasznált alkotás a már említett csillárszerű fehér tárgy. Dimcsev a gipszformából kiálló fém rudak segítségével pörgeti meg azt, majd ad a mozdulatsorhoz hörgő, morgó, artikulálatlan hangot. Mintha egy kutyával küzdene meg. Majd pengetni kezdi a rudakat, a szájával cuppogtatja, nyalogatja az alján található korongokat, hangeffekteket nyer ki belőle. Techno zenével kísérve, a dobozra ülve önkívületi állapotban kiáltja a művész: „must give a spot”, adniuk kell egy helyet. Ezt követően kecses, feminin mozdulatokat tartalmazó koreográfiába kezd. A zene hirtelen félbeszakad, jön a következő alkotás, a „malacfarok”.

A parókát elhagyva, szájába véve Dimcsev szakállá változtatja azt, a fejére helyezi a spirált, szemből nézve egy udvari bolondra emlékeztet. A hangeffektek ebben az epizódban is domináns szerepet játszanak. A művész különböző hangokat ad ki, majd ezeket rögzítve és összemontírozva kapjuk meg a végső „zenét”. Ez a motívum kíséri végig az előadást, így a harmadik és negyedik műalkotáshoz tartozó epizódjelenetet is.

A spirálforma után egy amorf, önmagába visszatérő, térbeli vonalformát látunk. Dimcsev ezen alakot a megfelelő nézőpontba helyezve szív formában tárja elénk. Ehhez a jelenethez egy romantikus, hősszerelmes figurát társít, majd Cupidot utánozva darts nyilakat dobál a tárgy állványzataként szolgáló fadoboz tetejébe, meztelen testét pedig Coca-colával hűsíti. A jelenetet mézédes romantikával fűszerezett szólóénekkel zárja.

A negyedik alakzat egy hatost, vagy fordítva tartva egy kilencest ábrázoló, az eddigieknél sokkal nagyobb méretű tárgy, amelyhez a négy közül a legrövidebb koreográfia társul. A szobrok talapzatául szolgáló dobozt Dimcsev eltávolítja a színpadról, és az üresen maradt teret a számfigura földön való forgatásával tölti be. Dübörög a techno, a művész ezt az utolsó figurát is kiviszi a térből, és véget ér az előadás.

A felsorakoztatott műalkotások között nem található összefüggés, hacsak nem az, hogy ugyanabból a fehér, gipszszerű anyagból készültek. Ezen agyag a beágyazódást, a tisztaságot, a rögzítettséget, a szilárdságot, tehát azt a jelenlétet szimbolizálja, amelyben az ember él. Kiszámíthatatlan, egymástól független mozdulatsorok, zenék és hangok kísérik végig az előadást.

Dimcsev performansza számomra túlságosan rögzítettnek, néhol rutinszerűnek hatott. Ahogy a partnerként felhasznált szobrok, ő is kicsit megkövesülve, túlságosan zárt keretek között mozgott az I-on-ban. Szívesen láttam volna többet táncművész voltából, és az egyébként remek énekhangjának is oszthatott volna dominánsabb szerepet. Az előadás végi hangos, hosszú percekig dübörgő taps és a zsinagóga csordultig telt nézőtere is bizonyítja azonban, hogy szükség van Szegeden az ilyenfajta színházra, amely egy kicsit vicces, egy kicsit elgondolkodtató, egy kicsit zenés, egy kicsit látvány, egy kicsit pedig zenés színház. Tehát Ivo Dimcsev. Kívánom, hogy városunkban még hosszú ideig kapja meg a kért helyet.

Klatka Eszter

A képeket Révész Róbert készítette.


Címke: , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő