07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Az Árkád anatómiája
2015.12.30 - tiszatáj

Gyulai Zolinak,
aki egyszer – remélem – megírja ezt jobban.

Van ez az Árkád Szeged közepén. Figyelem már egy ideje, és alig hiszem el.

Ez az épület a maga rendkívül riasztó és nyugtalanító módján egyszerűen bámulatos. Kívül-belül. Plasztikus példája annak, hogyan válik mindennek végső, meghatározó elvévé a gazdasági haszon.

Haladjunk kívülről befelé.

Először is: az épület a Londoni körúton található, nem messze a Mars tértől. Ez a hely ma már a város egyik központjának számít, hiszen rengetegen járnak az Árkádba vásárolni. Aki esetleg néhány évvel régebb óta él Szegeden, az tudhatja, hogy ez a terület – az Árkád megnyitása előtt – semmiféle központi szereppel nem büszkélkedhetett, mert azt sokkal inkább a néhány utcával lejjebb, a Tiszához közelebb elhelyezkedő Kárász utca – Dugonics tér és környéke mondhatta a magáénak. Mára ez a központi szerep, ha nem is szűnt meg, de vitathatóvá vált, köszönhetően az Árkádnak. Annak érdekében, hogy az embereket – értsd: vásárlókat – átcsatornázzák a városközpontból az Árkádhoz, egy gyönyörű sétánnyá alakították a Gutenberg utcát. Ezzel, ahelyett, hogy az új épület belesimult volna valamiképp a város életébe,  gyakorlatilag a városkép és a megszokott városi gyakorlat alakult át az Árkád érdekében.

A legtöbben tudják, hogy a fonógyár üzemelt valaha azon a helyen, ahol ma a bevásárlóközpont helyezkedik el. Már önmagában az a tény, hogy a termelés innen kiszorult és ílymódon átadta a helyét a fogyasztásnak, megérne egy tanulmányt. Ám a fonógyár épületét részben meg kellett hagyni eredeti állapotában műemlékvédelmi okok miatt, ezért az Árkád déli oldala magába olvasztotta a régi fal bizonyos részeit, ezzel egy teljesen szürreális összképet hozva létre. Még érdekesebb, hogy az épület legfelső emeletén néhány, a régi gyárból ittmaradt gép is megtekinthető. Ezeket az eszközöket üvegburák alá zárták és kiállították, mintha múzeumi tárgyak, régi relikviák lennének, melyeknek már csupán kiállítási értékük lenne a fogyasztás modern templomában.

Benn a hely elosztása gondos, gazdasági alapú mérlegelés következtében történt. A méretek lenyűgözőek. A gótikus katedrálisok logikája működik itt: a látogatónak éreznie kell, hogy milyen parányi, alázatossá kell válnia, elvégre áldozathozatalra készül ebben a szentélyben. Az összekötő folyosók annyira szűkek, amennyire praktikusan még lehet. Itt ugyanis nem történik vásárlás, ezekre csupán a vásárlók üzletek közötti disztribúciója miatt van szükség, s mint ilyen, csupán a szükséges rossz státuszát birtokolják. Az üzletekben ellenben szinte pazarló a térelosztás. Minden tágas, a tág tér minden pontján ugyanolyan hangosan szól a zene. Az összekötő folyosókon nagy a kakofónia, hiszen minden üzletből kiszűrődik a benn szóló zene. Innen a vásárló szívesen menekül egy üzlet megnyugtatóan tág és harmonikus belsejébe.

A rendszer nem sokban különbözik a gyárak futószalagjától. A sajátos ritmus és a szabályos ismétlődés itt is nagyon fontos. Bejut a vásárló a rendszerbe, végigvezetik a folyosókon, a folyamat közben pedig sajátos gyakorlatoknak teszik ki, melynek során leválasztják róla a pénzét. Az áramlás végén pedig kivezetik a rendszerből.

Nem egyszerű megtartani az egyensúlyt, hiszen a folyamatnak a lehetőségekhez mérten diszkrétnek kell lennie, ugyanakkor hatékonynak. Minimalizálni kell a vásárlás nélkül töltött időt és maximalizálni azt, amit vásárlással töltenek. Mégis fenn kell tartani a kényelmesség látszatát. Ezért vannak a folyosón – kizárólag a legalsó szinten – ülőalkalmatosságok, amelyekre két vásárlás között leülhetünk. Nem padok ezek, hanem kör alakú, dizájner bútordarabok, mindegyik vidám, élénk színű. De a lényeg, hogy kör alakúak. Már ketten sem tudnak rájuk úgy leülni, hogy esélyük legyen beszélgetni. Hiába ülhet rá egyszerre akár négy-öt ember is, háttal vannak egymásnak, motiváltak arra, hogy gyorsan továbbálljanak.

Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, egy felületes pillantás eredménye, miközben rengeteg apró és kevésbé apró módszert használ még az épület. Természetesen az a kérdés, hogy ezek a módszerek mennyire tudatosak, nem értelmes. Nem csupán azért, mert naivitás azt gondolni, hogy a véletlennek köszönhetőek, hanem azért is, mert ha véletlenül így volna, az is csupán azt bizonyítaná, hogy az értékesítés logikája úgyszólván tudat alatt is olajozottan működik.

Korábban gótikus katedrálishoz hasonlítottam az Árkádot, de időnként kaptárnak látom, ahová a külvilágban végzett munka után visszatérünk, hogy beszolgáltassuk az összegyűjtött javainkat.

Szabó István Zoltán (Steve)


Címke: ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő