09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Verssor a romkocsmából
2015.12.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
FARKAS DÉNESSEL

Küzdelmek, tévelygések, útkeresések. A 28 éves színész, Farkas Dénes édesapja, a csengeri születésű Osztojkán Béla roma költő, író, újságíró verseiből állította össze azt az önálló estet, amelynek tervét régóta dédelgette, de most jött el az ideje, hogy a Nemzeti Színház Bajor Gizi Szalonjában láthassuk. 

 – Végre egy másik híres csengeri szülött…

– 1948-ban született édesapám, szegénységben, elképesztő körülmények között, ahogy ő mondta, egy putriban, egy ásott gödörben éltek a családjával. Egyetlen egy könyv volt otthon, az is Biblia, azt olvasgatta, ebből táplálkozott. 15-16 évesen kezdett el írni verseket, történeteket. A hetvenes évek végén az egyik Élet és Irodalom pályázat kapcsán felfigyeltek rá, és kiemelték a nyomorból, Debrecenben kapott lakást, lehetőséget, szerkesztő lett.

Szó szerint az irodalom emelte ki a nyomorból?

– Ez egy járható út, hiszen szépen bebizonyította édesapám is. Debrecenből Budapestre költözött, ahol újságokat szerkesztett, megismerkedett édesanyámmal, megszületett a bátyám, majd én 1988-ban.

Érdekes ez a sok nyolcas szám. 1948-ban született édesapád, te pont 40 évre rá, 2008-ban pedig elhunyt. Ja, és most 28 éves vagy…

– A végtelen. A nyolcas szám az Isteni törvények szimbóluma is.

 

12360396_10153273779818359_5163995061842015408_n

 

Akár te is lehettél volna író, költő?

– Fiatalon, 14 évesen ragadtam tollat, magamnak írtam verseket. A többiek elmentek biliárdozni, inni, én pedig hazamentem verseket írni. Pedig én általában mindig a társaság középpontjában voltam, de foglalkoztatott maga a költészet. Egyszer megmutattam apámnak, aki azt mondta rá, hogy meglehetősen jól fogalmazok, de még nincs miről írnom, élmény, tapasztalás kell. Egészen 20 éves koromig írtam, aztán beszippantott a színház. De ezt a két területet nagyon jól lehet majd ötvözni.

Hiszen most is ezt csinálod az önálló esteddel…

– De majd az lesz a nagyon jó, amikor írok egy színdarabot és megrendezem.

Vannak ilyen terveid?

– Azt még nem tudom, miről és kinek fogok írni, de szeretnék ezzel komolyan foglalkozni.

Milyen volt magadat rendezni?

– Tudatos döntés volt, de azért volt segítségem, Sarlós Dani nem csak a filmes betéteket készítette, hanem a színpadra alkalmazásban is sok ötletet adott.

A versmondás nem modoros, archaikus búgás egy szomorkás arcú csellós lány mellett, hanem hitem szerint végtelenül izgalmas, játékos élőbeszéd. Sokat jártam a várost nappal és éjszaka verseket mondva másoknak, hol céllal, hol cél nélkül, és sokunk számára öröm volt ez az igazság. És amikor sok szerencsés tényező váratlanul találkozik, az embernek alkotni lesz kedve…

A romkocsma díszlete tudatos döntés volt? A te közeged ez a hely?

– Amit láttál, az egy romkocsmában bulizó fiatal belső monológja költői nyelven megfogalmazva. Egy visszaemlékezés különböző érzelmi állapotokban, ahogyan az önmagukat keresgélő fiatalok is buliznak: hol dühösen, hol szerelmesen, hol bánatosan…

Vagy éppen az asztalra ugrálva, szót kérve a többiektől…

– Nem titkolt célom volt ezzel a miliővel, hogy sok fiatal jöjjön el az előadásra. Úgy érzem, misszióm színpadra vinni apám verseit, nem csupán előtte tisztelegve, hanem magam miatt is, a műfaj miatt is. Amikor elhunyt 2008-ban, 20 éves voltam, mindenre emlékszem. Megpróbáltam mindenféle védekező mechanizmusokkal „nem venni tudomást” róla, a haláláról. Úgy érzem, a versei segítettek szembenézni az akkor történtekkel. Egyébként annyira jó költemények, hogy az a minimum, hogy én mondom el őket.

És nem mindegy hogyan, mert nem csak úgy kiállsz és szavalsz…. Arra nem lennénk vevők.

– A verseket szkeccsfilmek, etűdök, dalok, rap-betétek lazítják fel, és apukám barátjának, Szentandrássy Istvánnak az ősi, roma világot idéző képei is belekerültek az előadásba.

 

12342404_10153273779963359_6145347547432971179_n

 

Találtál olyan írást, ami rólad szól, amiben te is benne vagy?

– Miután mi megszülettünk, nem írt, a közéleti szereplései miatt sokat volt távol. Halála után a fiókban találtunk egy befejezetlen regényt, nem mertük elolvasni, csak az első tíz oldalt. Abban megemlít engem is, mint kis majmot, ahogy állok ott a dolgozószobája előtt, nézek rá hatalmas szemekkel, nem merek bemenni, mert akkora a füst…

Milyen volt a kapcsolatotok? Tartottál tőle?

– Rengeteget utazott, amikor otthon volt, nagyon sokat ült az íróasztala előtt. Klasszikus apa-fia kapcsolat volt közöttünk, keveset beszélgettünk irodalomról. Egyszer, halála előtt fél évvel eljött a színművészetire egy karácsonyi előadásunkra, amelyben egy kórusművet adtunk elő, vagy 15-en álltunk a színpadon, én a basszus szólamot képviseltem. Nagyon szerette a zenét, örültem, hogy ebben az előadásban látott, és nem egy modoros színészi próbálkozásomban.

Két dolgot vettem még észre. Nem dohányoztál a romkocsmában, illetve soha nem ittál a poharakból…

– A dohányzás miatt sajnos hatalmas lett volna a füst a térben, zavaró lenne. Gondolkodtunk e-cigarettában, de az nem az igazi…

Mindenkinek van egy pohara, ki, mivel tölti meg. Van, aki borral, van, aki verssel. Nekem nincs szükségem borra, mert a poharam versekkel van tele, apám verseivel. Ő sem ivott azután, hogy megszülettünk, absztinens lett. Kiöntöm az italt, de nem iszom meg, mert fontosabbak a versek, a mondanivaló a lényeges.

 Tóth András Tozzi

 

12316650_10153273780458359_30786954086161059_nFarkas Dénesről…

„1988. január 5-én születtem Budapesten. A Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskolában kezdtem a tanulmányaimat, aztán a Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán érettségiztem. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Gálffi László és Ács János színészosztályában végeztem. Igazán jó évek voltak. Az egyetem alatt sokszor volt lehetőségem filmezni is, egyetemi és külsős filmekben játszottam. Édesapám, Osztojkán-Farkas Béla után, fiatal korom óta írok, a rendezés is érdekel.” 

 

https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/hazat-es-szerelmet-keresek/kapcsolodo-tartalmak

 

Fotók: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt


Címke: , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő