Tiszatájonline | 2015. december 16.

¡Hermano, no pasarán!

NAGY ZOPÁN VERSEIRŐL ÉS LEGÚJABB KÖNYVÉRŐL
Mikor a ’90-es években egy hosszúra nyúlt éjszakán az isaszegi művház underground zenei és irodalmi klubhelyiségébe sodródtam, eszembe sem juthatott volna, hogy a rendezvénysorozatot a kortárs művészvilág inspiratív, kísérletező szellemiségű alkotója, Nagy Zopán vezeti. Emlékszem kézírásos, levélpapíron terjesztett verseire, illetve bőrkötésű könyveire, melyeket a fővárosból érkezett punkok rendszeresen olvastak és cserélgettek […]

NAGY ZOPÁN VERSEIRŐL ÉS LEGÚJABB KÖNYVÉRŐL

Mikor a ’90-es években egy hosszúra nyúlt éjszakán az isaszegi művház underground zenei és irodalmi klubhelyiségébe sodródtam, eszembe sem juthatott volna, hogy a rendezvénysorozatot a kortárs művészvilág inspiratív, kísérletező szellemiségű alkotója, Nagy Zopán vezeti. Emlékszem kézírásos, levélpapíron terjesztett verseire, illetve bőrkötésű könyveire, melyeket a fővárosból érkezett punkok rendszeresen olvastak és cserélgettek. Gimnazistaként sokáig őriztem 1 Bereznai Péter - Nagy Zopán - Skizológia - Könyvborítójegyzeteim közt a tőle kapott fénymásolatokat, s egyik versének zárópasszusát aligha bírom elfelejteni: „a törpék így szóltak / sorsunk csak ennyi / meszkalint enni”. E verszáradékban már tetten érhetők a költészetére régóta jellemző alkotóelemek, mint például a szociálisan, mentálisan vagy akár testileg hátrányos helyzetű emberek problémáinak megjelenítése, boncolgatása, ugyanakkor a sorsszerűség és a tudattalan rejtelmeinek makacs, de sokszor játékos faggatása. A létezés peremére szorult, sőt, inkább elrendelésszerűen oda született alakok Zopán első, Skizológia (2008) című verseskötetében is teljes esztétikájukkal ragyognak fel visszatérő motívumként. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy kikről mintázhatja az említett figurákat, a válaszom határozott lenne. 2 Nagy Zopán - Fotográfia (46)Természetesen egyikük sem csupán a képzelet szüleménye. Közülük több máig a budapesti underground élet ismert fazonja, de jó néhányuk szerepel a költő Arc(he)típusok című, szellemileg és testileg sérült, autisztikus párokat bemutató fotósorozatának darabjain. Sejthető: e karakterek szövegbe ágyazása egyfajta bizarr nyelvhasználatot generál, melynek jellemzői az olykor torzóban maradt szavak, a betűk felcserélésére vagy az elütésnek tűnő leleményekre épített, groteszk játékok valamiféle alkimista hangulatot sugárzó, persze áradó, fortyogó környezetben: „Abraxas lakik legbelöl, ördögi tetteimért, angyali / fényeimért ő a felelős; ám most, hogy tudok / a »SORS«-ról: minden rezdülésért (a végső megsem / misülésig) »énem« fogad ütést és ölelést…”, vagy éppen: „s ekkor én, az olajos padlón búgócsigát / pörgetek, pörgetek-bú, búgát csígok, / csörgeteg s beteg búgok fergeteg; / s a csiga pörög, színek szárnyalnak 3 Nagy Zopán - Arc(he)típusok (11)körötte; / hevülten pörgetem, le-föl pumpálva, / mintegy magamba-sokkolva, bezárva..; / le vagyok csigázva / s föl vagyok támadva..; ám ekkor baltát kapok, föl- s lesújtok: / búg, kattan, pattan s lesújtok, / lesújtok..; na most hun van?..; / mindegy..; pennát, papírt veszek elő s ezt jegyzem le: / » energia-átvitel és meta-morfózis«.”

Nem tudom, Zopán mesterének tekinti-e James Joyce-ot, de például az előbbi idézetek és más szövegrészek alapján írástechnikája sokak véleménye szerint a nyelvi géniusz megoldásaira utal. E szinte már közhelynek nevezhető észrevételtől függetlenül, úgy gondolom, egyéb irányban és tekintetben is érdemes volna keresni a Skizológia, illetve az utána megjelent könyvek előképeként szolgáló inspirációkat, hiszen a furcsa alakok vagy a sajátos szólelemények, egyszersmind melléütések szerepeltetése legfőképp a mulatságosabb, játékos bekezdések esetén kimondottan Gulácsy Lajos nakonxipáni meséinek és leveleinek világát eleveníti fel számomra: „Te Na’Conxypan ura 4 Nagy Zopán - Meta-noiavagy. Országodnak végtelennek kell lennie, ezért az örök rosszat, a Sátánt küldöm hozzád Borborg törpe személyében, ki magával hozza az ő leányát, a Sátán unokahúgát, ki hivatva lesz az örök rosszat beolvasztani az örök jóba. Én nagy tudományú őskirály vagyok. A Sátánt láncon tartom fogva. A Sátán örök kínjában megvallotta nekem, hogy az emberiség csak akkor javul meg, ha Dilinczi megöli az apját, Borborgot. Ezen nagy szerepre vállalkoztam én, megjavítani az emberiséget, s Te, Fiam, szolgálod ezt a nagy és szent ügyet. Életedben sok csalódás fog érni… Bumburin varázsolja a halált életté és az életet halállá.”, esetleg: „Ha künn a nagyvilágban a royali baglyok elsikongják maguk / fakó, sápító, szürke károgással vagy 5 Nagy Zopán - Szatír-ikonDutka Úrnő őnagyasszonycsácka Fiorenziából vismaácsingázza, szóval a világ  nagy eseményei kiforgatnának, akkor Hercegem csak írj, csak írj.” Viszont a komolyabb passzusok áradása mintha a Vágtázó Halottkémek zenekar számainak irodalmi leképeződéseként nyilvánulna meg, s szerintem e parttalanságból kiindulva nyomban beazonosítható a VHK hatása: a zenekaré, mely tulajdonképp Kossuth-díjat érdemelne, ha nem volna sértő egy ilyen őszintén szabad gondolkodású társulat kapcsán államilag odaítélhető díjat emlegetni. Széteső majd újra összerendeződő eszmefuttatások és harmóniák, üvöltéssé torzuló szavak vagy olykor az értelmetlenségig összedarált betűsorok a kozmikus őskáosz állapotát idézve: „ – és, hogy majd teljesen szétbomolva, / megsemmisülve juthasson vissza / teremtőjébe, / az üresség középpontjába; / 6 Nagy Zopán - Fotográfia (12)etc, etc, ha, ha, ha / (és mindezt most hirtelen: / Jehovizmus helyett is…)..; / és ismét csak »ha« mert / summa summárum: nincs megoldás!” Persze különálló esszé témája lehetne, miképp gyakorol befolyást a kortárs irodalomra a ’80-as évek alternatív bandáinak tevékenysége, főleg, hogy működésük a radikális avantgárd lendületének és önerejének gyönyörű, századvégi megnyilvánulása volt.

Úgymond a határtalanság érzete, illetve a műfaji keretek szétrúgása jellemző Nagy Zopán legfrissebb könyvére, a Kökény-kék Kőkulcsra is. A kötet pár hónapja vált elérhetővé a Magyar Műhely gondozásában, s igazándiból két kiadvány, stílusosan fogalmazva: sziámi ikerkönyv, hiszen magába foglal egy költői elbeszélést, mely a szerző pirani nyaralása alatt született a Joyce ismert művére utaló, Finnegan újabb ébredései alcímmel, de csupán az 7 Bálint Ádám - Nagy Zopán - Kökény-kék kőkulcs - Könyvborítóötvennegyedik oldalig tart. Ha valaki tovább szeretné olvasni a könyvet, meg kell fordítania, s hátulról visszafelé haladva másik alkotás, a Zopán 2012-es és 2013-as verseskötetéből kimaradt írások sorozata következik. E kettősséget Bálint Ádám ugyanazon fénykép két részletére épülő borítóterve nagyszerűen tükrözi. A versek a versbetétektől se mentes prózával összhangban óhatatlanul bizonyságát adják az eddigiek során felvázolt költői világnak, s a képzőművészetből, valamint a fotográfiából vett hasonlattal élve, sajátos duplex technika uralkodik bennük, tehát az egymásra íródó sorok, 8 Nagy Zopán - Maszkbekezdések vizuális telítettségük alapján az egymásra rétegzett festmények, egymásra exponált fényképek rendszerét elevenítik fel: „Mozdíthatatlan monstrum. / Zárt, fekete ébenfa-szekrény. / Ám hajszál-repedésein, apró görcsein / világító könyvek üveg-lapjainak fény-szavai szűrődnek (szúródnak) át a szoba magányába…”, vagy éppen: „E lombik szemcsésen rezgő levében, / egy negatív-kockába exponált arc sejthető, / melynek fátyol-réteges homlokából karcolt betű tetszik át…” Az ily módon létrejövő szövegduplexek erejét csak növelik a körülbelül tíz oldalanként elhelyezett grafikák, de természetesen a képiség dominanciája mellett az írásokban változatlanul jelen van a Skizológia esetén megfigyelt szociális érzékenység és alkímiai humor, melyet gyakorta átleng valamiféle sajátos forradalmi svung, illetve szabadságvágy. E szabadságvágy s punkhangulat jó néhányszor tetten érhető a ’90-es évek elején kamaszkorba 9 Nagy Zopán - Fotográfia (35)lépett generáció, a mostani középnemzedék alkotásaiban, például Sopotnik Zoltán, Orcsik Roland és Pollágh Péter szövegeiben szintúgy, mint a saját verseimben. Szóval az említett forradalmi légkör, s a rendszerváltás idején általános, ám a jelenlegi helyzetet látva, valószínűleg nehezen visszatérő szabadsághangulat átélése miatt is érdemes olvasni Zopán könyveit. A támadó, esetleg értetlenkedő recenziók vonatkozásában pedig az underground kötődésű pályatársak, remélem, együtt mondhatják: ¡Hermano, no pasarán, no pasarán!

Felhasznált idézetek:

I. Nagy Zopán: Korai verstöredék (1993 körül)

II. Nagy Zopán: Skizológia (Patak Képzőművészeti Egyesület, 2008) – „A” (részlet)

III. Nagy Zopán: Skizológia (Patak Képzőművészeti Egyesület, 2008) – „O” (részlet)

IV. Gulácsy Lajos: Na’Conxypan-i mesék (1910 körül)

V. Gulácsy Lajos: Levél Erdei Viktorhoz Na’Conxypanból (1911)

VI. Nagy Zopán: Skizológia (Patak Képzőművészeti Egyesület, 2008) – „O” (részlet)

VII. Nagy Zopán: Kétségek – Kökény-kék Kőkulcs (Magyar Műhely Kiadó, 2015) – Látens és Objekt (részlet)

VIII. Nagy Zopán: Kétségek – Kökény-kék Kőkulcs (Magyar Műhely Kiadó, 2015) – Látens és Objekt (részlet)

IX. Nagy Zopán: Kétségek – Kökény-kék kőkulcs (könyvbemutató performansz, 2015)

 

 

Felhasznált képek:

I. Bereznai Péter – Nagy Zopán: Skizológia (könyvborító, 2008 – kéziratban: 1995)

II. Nagy Zopán: Fotográfia – 46 (fénykép, 2012)

III. Nagy Zopán: Arc(he)típusok – 11 (fénykép, 1995)

IV. Nagy Zopán: Metanoia (fénykép, 2006)

V. Nagy Zopán: Szatír-ikon (fénykép, 2012)

VI. Nagy Zopán: Fotográfia – 12 (fénykép, 2008 körül)

VII. Bálint Ádám – Nagy Zopán: Kökény-kék Kőkulcs (könyvborító, 2015)

VIII. Nagy Zopán: Maszk (fénykép, 1995)

IX. Nagy Zopán: Fotográfia – 35  (fénykép, 2010)

Legéndy Jácint