Debreczeny György versei
hogy került oda
a döglött kutya
még nem volt ott
a templom előtt
éjszaka
a döglött kutya számára
az élet feladatát elvégezni
csupán tréfadolog
pedig nem volt még ott
a templom előtt éjszaka
[…]
naphosszat a templom előtt
hogy került oda
a döglött kutya
még nem volt ott
a templom előtt
éjszaka
a döglött kutya számára
az élet feladatát elvégezni
csupán tréfadolog
pedig nem volt még ott
a templom előtt éjszaka
a döglött kutya éjszaka
még nem tréfálkozott a templom előtt
igaz nem is számolta belülről
kifelé haladva
az egymásba nyíló udvarokat
a döglött kutya legyőzte
a disznót a kakast és a kígyót
nem fújja őt a nyolc világi szél
amely a szenvedélyeket szítja
a templom előtt
a döglött kutya éjszaka
még nem tartózkodott
a templom előtt
elmélkedni se látták a keresztnél
üdvtanilag gondolva a három időre
a döglött kutyának nincs árnyéka
bár rá a szeretet árnya vetül
lehet-e igaz ismeret forrása
a döglött kutyáról való elmélkedés
a templom előtt
a döglött kutya
nem látja állandónak azt
ami változik pillanatonként
a templom előtt
nem érzékeli folyamatként
a döglött kutya a mozzanatokat
nem gyakorítja
nem kölcsönös és nem szenvedő
nem alárendelő de tartós és visszaható
a templom előtt
a döglött kutya a dolgokat
közvetlen módon ismeri meg
nem iktat be iktatószámokat
a tárgy és a tudat közé
a templom előtt
a döglött kutya
nem vörös és nem is fekete
nem visel vörös sem fekete koronát
amit égjáró tündérek adnak át
az ő aktivitása mégis időtlen a templom előtt
a döglött kutya tartós és visszaható
legyőzte a tudatlanságot
a vágyat és a gyűlöletet
a döglött kutya ott elmélkedik
naphosszat a templom előtt
a szemlélő figyelmét vajon nem tereli el?
szétteregetjük a hamut a szabadban
s ujjunkkal beleírjuk a kérdést
elmozdítsuk-e a tárgyakat a tudatból?
ugyanúgy lélegezzünk-e ahogyan máskor?
a létállapotok bennünk összegyülekeznek
és kis kezdőbetűvel írjuk az ént
nem léteznek ezek a virágok
amiket most megöntözünk
ami eltűnt sosem jött létre
meditációs ülésben
sétálva vagy egyhelyben állva
pillantsuk meg a villám fényénél a bambuszt?
amikor világít a hold
jól látható az ember és az ökör?
a szemlélő figyelmét vajon nem tereli el
a négy szekrény melyekben könyvek
és iratok valának
kék öltönyünk melyet mindig viseltünk
s melyben meghaltunk
továbbá néhány ing és egy főzőedény?
(Megjelent a Tiszatáj 2015/5. számában)
