Tiszatájonline | 2015. december 6.

Lengyel hangok Szegeden

Rendhagyó irodalmi találkozásnak lehettek szem- és fültanúi a Három hang, közös nyelv címmel rendezett est látogatói a szegedi Millenniumi Kávéház hangulatos klubhelyiségében. A Lengyel Írók Egyesülete és a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja három lengyel írónő bemutatkozását tette lehetővé a családias létszámban összegyűlt közönség számára […]

Rendhagyó irodalmi találkozásnak lehettek szem- és fültanúi a Három hang, közös nyelv címmel rendezett est látogatói a szegedi Millenniumi Kávéház hangulatos klubhelyiségében. A Lengyel Írók Egyesülete és a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja három lengyel írónő bemutatkozását tette lehetővé a családias létszámban összegyűlt közönség számára. A beszélgetésen Anna Nasiłowska költő, prózaíró, irodalomkritikus, irodalomkutató, Anna Piwkowska költő, esszéista, tanár és Małgorzata Karolina Piekarska próza- és újságíró, televíziós szerkesztő, elsősorban ifjúsági regényíró vettek részt. Az est házigazdái Bene Zoltán és Zsille Gábor voltak, Zsille egyben moderátorként és a hölgyek magyar szinkronhangjaként is szerepelt.

A dinamikus társalgás szálai több nagyobb témakör köré fonódtak. Felvezetőként az írónők magyarországi kapcsolódási pontjai kerültek szóba. Piekarska asszony több alkalommal is megfordult már ezen a vidéken, először 1984-ben, amikor édesapja Kálmán Imre egyik művének bemutatójára hozta el őt. Ez az emlék olyannyira meghatározóvá vált számára, hogy évekkel később diákként látogatott vissza az országba azzal az eltökéltséggel, hogy egy nyár alatt megtanulja a magyar nyelv alapjait. Terve ugyan nem valósult meg maradéktalanul, ám „a nem beszélek magyarul” mondatot kiváló kiejtéssel ismételgeti azóta is. Vele ellentétben Piwkowska asszony, aki eddig csak olvasott országunkról, először látogatott el hozzánk. Márai-rajongóként sok érzékletes leírással találkozott már vidékünkről, és igazán örül annak, hogy végre saját szemével is láthatja az író hazáját. Nasiłowska asszony minduntalan a történelem sodrában találta magát különféle útjai során. Magyarországra 2006-ban jutott el először, akkor is egyből a Kossuth téri tüntetések sűrűjébe keveredett. Utazásaik fizikai és szellemi megvalósulásáról mindannyian szívesen beszéltek, s arra is rávilágítottak, hogy íróként gyakran tesznek virtuális, belső utazásokat, s hogy legtöbb szövegükben fontos szerepet kap e tematika. Piwkowska verseiben például konkrétan nyomon követhetők az általa bejárt helyek, a költemények alatt ugyanis rendre feltünteti a várost, ahol az adott mű készült.

Az úton levés az alkotói folyamatokra is kedvező hatással van, Nasiłowska szerint legalább is a repülőtéri várakozás közben remekül lehet verseken gondolkodni. A kérdésre, hogy milyen módon születnek a szövegei, előhúzta mindentudó noteszét. Költői notesze nélkül sehová sem megy, egyfajta öntörvényű labirintusként tekint rá, melybe folyamatosan jegyzetel, hiszen fontos, hogy azonnal megragadja a gondolatokat.

Miközben mindhárman nevetve vették elő saját jegyzetfüzetüket, mely mindig a táskájukban lapul, Piwkowska asszony arról beszélt, milyen gondolkodásmód szükséges egy vers és egy prózai alkotás megírásához. Szerinte két különböző gondolkodásmód, két eltérő agyműködés eredményei ezek a szellemi produktumok. Azt mondja, verset bárhol lehet írni, nála például séta közben indulnak el a sorok a fejében, prózát viszont nem lehet akárhol létrehozni. Mrožeket idézte a téma kapcsán, aki szerint az inspiráció azzal kezdődik, hogy sokat kell ülnünk a fenekünkön.

Jelenlegi kötetkompozícióik alapján a varsói írónők nincsenek motiváció és székmelegítés híján. Piwkowska Marina Cvetajeva orosz költőt kutatja, Nasiłowskának előkészületben van legújabb esszékötete, mely az irodalom és az új médiumok kapcsolatával foglalkozik, Piekarska pedig két könyvön, egy ifjúsági regényen és egy családtörténeti munkán is dolgozik egyszerre.

Az est hátralévő részében szóba került az ősi Krakkó-Varsó ellentét, s kirajzolódott előttünk Lengyelország történelmének, kultúrájának egy-egy kevésbé ismert darabkája is. A beszélgetést vers- és prózafelolvasások lazították, mely szövegeket magyarul Simon Adri, eredeti nyelven pedig az írónők tolmácsolták. A magyar fordítások elhangzása mindannyiuk számára izgalmas élménynek bizonyult. „A magyar nyelv idegen valóság.” – fűzte hozzá Piwkowska asszony mosolyogva. „A vers titok, a magyar vers pedig egészen megközelíthetetlen titok.”

Mészáros Anikó

[nggallery id=637]

Fotók: Pusztai Virág