10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Büszke vagyok arra, hogy a VHK az egész világon, a CANTARA pedig a hazai színtéren egyedinek számít
2015.12.04 - tiszatáj

Nagyon izgalmas volt, amikor 1996 nyarán a VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK, azaz a VHK gitárosa lettem, hiszen ez az elsöprő erejű hangorkán, ez a semmihez sem hasonlítható, fergeteges rituálé ami a koncerteket jellemzi a mai napig  rám is hatással volt, és ráadásul én kezdettől fogva szerettem volna különleges időutazásokat tenni a zenében, a zenével. 2004-ben ezzel a céllal alakult meg a saját produkcióm, a CANTARA is, amely egy hangulatos, romantikus, illúzióval telített gótikus zenekar  mesélte portálunknak Molnár Lujó zenész, zenekarvezető.

Hol, milyen körülmények között találkoztál a VHK-val, a tagokkal?

– Németh László, azaz Fritz, a VHK népszerű és közkedvelt szólógitárosa kamaszkori ismerősöm volt, mindketten Óbudán nőttünk fel. Ő nyilatkozta egyszer, hogy 14 éves koráig Abba és Boney’M rajongó volt, majd jött a Sex Pistols… Nálam is hasonló volt a helyzet, de természetesen sok minden más is hatással volt ránk, így például a rock és a metal klasszikusai, és én még progresszív jazz zenét is hallgattam akkoriban. Mindketten autodidakta módon, szinte egy időben kezdtünk el gitározni, és ráadásul egy középiskolába is jártunk. Úgy igazán itt ismerkedtünk meg. Fritz az egyik első magyar punkzenekar, a SHOCK együttes gitárosaként a helyi Pinceklubban is fellépett, és – ha jól emlékszem –, ezen ott volt Grandpierre Atilla, a VHK énekese is a bátyjával, Pierrel. Ők ott laktak szemben, a Rippl-Rónai utcában és valahogy belógtak. A P. Mobil–Hobó Blues Band–Piramis–Beatrice-korszak éppen lecsengőben volt, és mi – sok hasonló tizenéveshez hasonlóan – nyitottak lettünk az „új hullámra”, illetve minden olyan eseményre, aminek köze volt a 80’-as évek magyar underground művészetéhez, ezért gyakran összefutottunk punk és alternatív rendezvényeken. Később az ő kedvéért mentem el egy VHK koncertre is. Ott mindjárt megismerkedtem Szónusszal, a VHK basszusgitárosával, aki később beajánlott a zenekarba, de nem feleltem meg. Később Fritz is hívott, megpróbáltuk hát újra, és akkor sem feleltem meg, de nagyon közel volt már a turné időpontja, alig két hét volt a Sziget-koncertig, és le volt kötve a stúdió is az Éden visszahódítása című lemezre, így nem volt mit tenni, össze kellett valahogy csiszolódnunk, és ez megy még a mai napig is…

– Mit adott neked a dark rock korszak?

– Még jóval a VHK előtt, zenész barátaimmal alapítottunk egy dark-rock zenekart THE LOVE néven, amit a FUCK OF SYSTEM hatására alapítottunk, illetve rongyosra hallgattuk a THE MISSION és a SISTERS OF MERCY lemezeit. Zeneszerzői szempontból ez a stílus valóban meghatározó lett nálam, hiszen kiderült, hogy a gyermekkorból hozott érzékenységemet ezzel a „hangulattal” valamelyest fel tudom oldani. Ez később még fokozódott is, 1988 tájékán, egy barátom felhívta a figyelmemet a DEAD CAN DANCE zenéjére, amibe azonnal, első hallásra beleszerettem. Ez már nem dark-rock, hanem gótikus zene, és aki ismeri, az tudja: a DCD nem egyszerűen csak egy „zenekar”, hanem egy komoly életmű is, amiben hallható tradicionális népzene, a régi, történelmi korok zenéi, a klasszikus muzsika és mindemellett modern hangzások is. A mai napig ámulattal hallgatom, hogy mennyire fantasztikus érzékkel nyúlnak hozzá a hangszereléshez, és hogy milyen varázslatosan adják elő a dalokat. Ennek a rajongásnak a hatására jött létre 2004-ben a CANTARA zenekar, ugyanis a DEAD CAN DANCE egyik ismert opusza a „Cantara” című dal, tehát innen az elnevezés….

Kisgyerekkorom óta nagyothalló vagyok, ezért befelé forduló voltam és vagyok a mai napig is… A zene annyira meghatározó az életemben, hogy igazából ennek segítségével kezdtem el gondolkodni: zenében gondolkodom a mai napig is…

Még erre később visszatérünk… mikor kezdődött az alkotói pályafutásod?

– A 80’-as évek magyar underground zenéjének megszületésénél, zenészként és szerzőként én magam is jelen voltam, folyamatosan. Először egy – ma is létező – punk zenekar, a KRETENS számára írtam néhány számot: „Ringyó; Előre vörösök; Bürokraták”, és közreműködtem a produkcióban hol zenészként, hol „ijesztgetős vámpírként”, de volt saját zenekarom is BTK. (Büntető törvénykönyv) néven, főleg a neue deutsche welle hatására, új hullámos punkot játszottunk.

Emlékszem, elmentünk fellépni a Szabadi Sóstói zenei táborba, ahol punk és new wave bandák zenéltek, ott volt a VHK is. A rendszerváltozás előtt nagyon odafigyeltek arra, hogy ki, miről énekelt, ezért az egész fesztiválról hangfelvétel készült. Mi, akkor ezt nem nagyon fogtuk fel, de ma már tudjuk, hogy ez voltaképpen „gyűjtőtábor” volt. A jó minőségű felvételeken tisztán lehetett hallani, hogy ki, miről énekelt. A VHK-t később szépen be is tiltották, de csak azért, mert így sem értettek belőle semmit, de ez nem érdekelte a fiúkat, sőt annál inkább ösztönözte őket a minden ellen való lázadásra és a helytelen viselkedésre is.

Grandpierre Atilla, a VHK énekese mesélte nemrég a Tiszatájonline.hu portálnak, hogy nagyon különleges nálatok az alkotói folyamat, nem beszélve a próbákról, amit nem is igazán lehet annak nevezni…

– A különlegessége abban rejlik, hogy a legtöbbször nem egy konkrét ötletből indulunk ki, hanem csak egy-egy hangulatot megragadva kezdünk el a hangszereken „tapogatózni” vagy éppen a semmi közepébe fejest ugrani, hasonlóan ahhoz, amikor egymás kezét fogva, együtt ugrunk egy mély szakadékba vagy repülünk a végtelen magasságokba. A próbákról hangfelvétel készül, és ezt visszahallgatva igyekszünk a legizgalmasabb részeket kiemelni.

A közös zenélések eredményeként is transzállapotba kerültök, akárcsak a koncerteken?

– A mágikus népzenét játszó VHK-t táltos zenekarnak is szokták nevezni… Én biztos vagyok abban, hogy az ősi módon történő zenélésnek, a táltosok dobolásának, a különböző rituáléknak nem csupán az volt a céljuk, hogy transzállapotba kerülve az istenekhez imádkozzanak, vagy éppen kommunikáljanak velük, hanem, hogy örömből, örömmel zenéljenek együtt. Ez nálunk is így történik, ha olykor vadabbak és őrültebbek vagyunk is, arra törekszünk, hogy a zenéléssel mindig örömet okozzunk magunknak és ez által másoknak is.

 

Profilképhez01

 

Az idén 40 éves VHK zenekar belevágott egy tőletek szokatlan projektbe…

– Divat manapság a zenekaroktól, hogy a régi lemezeiket „leporolják” és újra előadják koncert formájában. A VHK soha nem követte a divatot, de most nyitottabbak vagyunk, az albumok felidézését mi is jó dolognak tartjuk. Tudjuk, hogy a közönség szent, azt az élményt várja el, amit kapott az albumtól, viszont, amikor leültünk és meghallgattuk együtt  „A halál móresre tanításacímű lemezt, először arra gondoltunk, hogy mi ezt nem is tudjuk így előadni, hiszen soha nem is fordul elő, hogy a koncerten például egy az egyben, pont annyi ideig tart egy szám, mint a stúdió változaton. Ettől függetlenül, a dicséretünkre legyen mondva, tényleg komolyan vettük a feladatot, próbáltuk a lehető legjobban visszaadni a lemez, a kor hangulatát, követtük a hangzást is, de aztán a koncerten már az első szám sem olyan volt, mint a lemezen, egy kicsit rátettünk még több lapáttal… Egyébként, ha valaki meghallgatja, azért olyan izgalmas ez az album, mert tele van effektekkel és mindenféle különleges eszközökkel, az akkori tagok például üveggel is sikálták a gitár húrjait, furulyák fúvókájával sípoltak-zenéltek, sőt egy vaslemezlap hangját is belecsempészték, és mindenféle őrült improvizációk vannak rajta. Én akkor még nem voltam ott, de a fiúk elmesélték, hogy Hollandiában rögzítették az albumot, közben pedig rengeteg sört fogyasztottak el a stúdióban, így nem nagyon emlékeztek arra, mi is történt. A nagyon ügyes holland technikus mindenki szerencséjére felvette az örömzenélést is, a legjobb motívumokból pedig összevágta a dalokat, ebből született a lemez. Az „újrabemutató” helyszínére, az A38 Hajóra, így mi is vittünk vaslemezt, sörös üvegeket, beszereztünk furulyasípokat. Mondtam a srácoknak, hogy a gyerekkori trauma miatt (nem tanultam meg a leckét, ezért a zenetanárom a furulyával verte szét az ujjaimat…) én nem fogok furulyázni, az adott résznél hátra is mentem dobolni.

Lesz folytatása?

– Már ott, az A38-as, nagyon jól sikerült koncert után megbeszéltük, hogy jövőre folytatni fogjuk, egy vagy több koncerten A világösztön kiugrasztása című lemezt fogjuk újra előadni. Azt még nem tudjuk, hogy erre pontosan hol kerül majd sor.

Jövőre is terveztek VHK-fesztivált?

– Ami biztos, hogy jövő februárban VHK-találkozó lesz a Dürer Kertben. Olyan zenekarokkal együtt lépünk fel, amelyeket mi nagyon szeretünk és illenek is a stílusunkhoz.

Térjünk rá a CANTARA zenekarra. A zenemegosztón több cantara névvel is találkoztam Hogy is van ez?

– Valóban, „cantara” néven – sajnos vagy nem sajnos – több formáció is létezik: a Youtube-on láthatunk egy holland dark-metál csapatot, egy német formáció, szintén „Cantara” néven „poposított” gótikus műveket ad elő, és van egy autentikus folkot, illetve kelta muzsikát játszó skót „Cantara is. Az az igazság, hogy ez engem nem igazán érdekel, amikor a név kiválasztásra került, nem is néztem utána, hogy mi a helyzet ezzel kapcsolatban, mert beleszerettem ebbe a zenekari névbe.

 

Molnár Lujó a Cantaráról:

Heten vagyunk a zenekarban, két szólóénekesünk van. Minden tagunk más zenekarban is zenél vagy énekel, illetve van mindenkinek polgári állása, amiből megél. Külön érdekesség, hogy kilenc kiskorú gyermeket nevel a „Cantara-család”. Tehát van egy alkotói közösségünk és ott van a háttérben a család…

Tagok:

Irtl Melinda (hegedű, darbuka, ének); Nagy Vera (ének); Földi Tomy (elektromos gitár, szintetizátor); Köles Vazul (dobok, ütőhangszerek); Molnár Lujó (szintetizátor, ének); Peter Kixx (ének); Szőnyi Zoli (dobok)

https://www.facebook.com/CANTARA-489805187733146

 

Van valami mélyreható jelentése ennek a kifejezésnek?

­– A mai napig nem tudtam kideríteni, hogy mit is jelent ez pontosan. Azt gyanítom, hogy ez egy régi spanyol vagy portugál településnév. Amikor a közösségi oldalon elindult a Cantara oldala, több spanyol anyanyelvű, Cantara vezetéknevű felhasználó bejelölt minket, és azt tudjuk jól, hogy ahogyan nálunk is, több családnév a településnevekből alakult ki. Egy biztos: annyira dallamos maga a kifejezés, megidézi a régi történelmi időket, akárcsak a zenénk. Persze, nem vagyunk mi zenetörténészek, de mégiscsak izgalmasabb, ha egy produkcióban a modern törekvések mellett a régmúlt emlékei, illetve ezek hangulatai is szerepet kapnak.

Tóth András Tozzi

 

A legközelebbi Cantara koncert Budapesten, december 5-én, a Kék Yukban lesz.

Bővebb információ:

https://www.facebook.com/events/1389914657974849/1391507441148904/

És még egy jó hír! A helyi GOTHIC CLUB meghívására, jövő áprilisban Szegeden koncerteznek!

 

Fotók: Jekken Péter / Varga Ilona (Alion)


Címke: , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő