„Mint a bazaltkőzet, olyan tömören”

HÁTRAARC – PORTRÉK A CANNES-I NAGYDÍJAS SAUL FIA CÍMŰ FILMBŐL

Hermann Ildi 31 portréja látható a Mai Manó Ház négy termében. Pontosítok, a portrék három teremben láthatók a negyedik teremben – rendkívüli jó érzékkel megrendezve – két jócskán kinagyított, így jól olvasható az Auschwitzi Füzetek Különszám (II.) A Sonderkommandó tagjainak kéziratai c. kiadvány két tintával és kézzel írott feljegyzésének részlete. Az írás részletek sokat elmondanak, amit tudni kell a filmről és a filmkészítés közben készített portrékról. A terem szürkés-barnára kialakított harmadik falán három eredeti felvétel látható, amit egyik bátor Sonderkommandós csinált és rejtett el.

Jelen írás címe is az egyik szövegből vett idézet, a holttestekre utal, amik ilyen módon estek a krematóriumban „dolgozók” lába elé, mielőtt a gázkamrába kerültek.

Hermann Ildi portréi, méltóan a filmhez, nagy tehetséggel teljesít egy fontos feladatot. Egyszerre ábrázolja a filmkészítés jelenidejét és a színészek és statiszták portréin megjelenő megrendítő azonosulást a Saul fia nagy jelentőségű szellemiségével.

„nem akartak ezen elv szerint élni. Ma élsz, holnap megrothatsz..” olvasható az egyik szövegben. Hogy ez mennyire így lehetett, az Hermann Ildi fotón is visszaköszön a tekintetekben, a tartásban, a színészi megformálásban, a portrékon. Persze egyszerre jelenik meg, mint nyilván a valóságban, a sokféleség, az emberi jellemek különbözősége. Akárcsak a menekültekről készített portrékon, amiről nemrég írtam, itt is feltűnő a szemek jelentősége.

A fotók is, mint a film 35 mm-es nyersanyagra készült. A portrék életnagyságúak, a háttér puritán, szemmel láthatóan tudatosan választott. Fahasábok, fakerítés, elmosódott élénk zöldszínű erdő, kékség és víz.

A film operatőre segített, hogy Hermann Ildi inspirációt meríthessen a Le grande terreur en USSR 1937-1938. c. fotóalbumból, amelyben a szovjet foglyok kivégzés előtt portréi láthatók. Ez a segédeszköz nyilván nagy segítség volt, de semmit nem von le a portrék alkotójának vitathatatlan tehetségéből.  A fotográfus nem szépít, nem hazudik, nem mesterkélt, azt teszi, amit ebben az esetben tenni kell: dokumentál. Mégis és elvitathatatlanul művészi alkotások születtek.

Egy-két visszafogott félmosolyon kívül, kiégettséget, fájdalmat, szomorúságot látunk a portrékon szereplők arcán, lehet idős, fiatal, férfi, vagy fiatal nő a portré alanya.

A kiállítás Budapestről kiindulva sok helyen fog bemutatkozni a nagyvilágban. Maguk a portrék és a kiállítás megrendezése is méltó ehhez a lehetőséghez.

(Hermann Ildi fotográfus portréi a Mai Manó Ház kiállító termeiben 2016. január 3-ig tekinthető meg. A kiállítás kurátora: Csizek Gabriella.)

Fürth Éva