Gergely Ágnes versei

Látomás egy másodpercről

Halott van a háznál.

A görbe hold most mozdulatlan.

Vonalat húznál kettejük közt –

a sarkcsillag iránytudatlan.

Asszonyok kántálnak valahonnét.

Az ének elkíséri-e?

Egy szólam fennakad a holdon.

Az eget pára lengi be.

Mi lesz, ha nem jön közbe semmi?

A föld csupa várakozás.

Az ágak hétrét zsugorodnak.

Napkeltét álmodik a ház.

De addig ott állnak a rácsok,

míg át nem lép, át nem röpül,

csak körbe jár, akár az óra,

s végig magába menekül,

nem töri szét a horizontot,

útja riadt, útja hamis –

hogy eléljen egy másodpercig,

félreverné a holdat is.

2014. december

Ábel üvölt

…zuhatagban a gyom vagy a nád: a lélek sorsa se jobb.

Swinburne

Amikor útnak indult az idő

a szellem s az élet előtt,

még nem hallhatta a világ,

hogy Ábel a kertben üvölt.

Mi volt ez a hang? csak félelem?

vagy kénytelen felismerés,

hogy egyszerre minden abbamarad,

s ki melléd szegődik, a mélybe néz?

Félholttá tesz majd a zuhanás,

s benned a csillagtalan ég

úgy marad fenn, hogy érzékeled,

van erőd a halálra még.

Van erőd az életre még,

a hold alatt a táj inog.

Szemed az éj nem oltja ki,

nem oltják ki a Káinok.

2015. január 1.

Megjelent a Tiszatáj 2015/5. számában