A Válogatott ereje

FILIP TAMÁS: ALBUM

Szép Albumot jelentetett meg a Magyar Napló Kiadó, az idei Könyvhétre. Ez az Album, ez a kötet, Filip Tamás, költő, válogatott és új verseit tartalmazza: csupa kép, hasonlat, metafora, és gondolat. Vaskos, erős, nagy, kemény kötésű és súlyos (mondanivalójú) kötet ez. Mondhatni válogatott – Ady szavával élve – önkínzások ezek, vagyis: versek. A javából. Mert a költő eddigi hét kötetéből válogatta össze az anyagot, Nyírfalvi Károly, kiegészítve az Éjfél-torony című utolsó ciklus, új verseivel.

Bizony mélyek ezek a versek. Olyan az érzésünk, mintha Filip időtlen idők óta a mélyben leledzene, és onnan, folyamatos de-profundis-aival figyelmeztetne bennünket – a veszélyre, hogy valami nagyon el van rontva itt, hogy valami nagyon nincs rendben. Még, úgymond, (szó)játékos verseiben is ott lüktet a létezés-ütötte seb, hogy mosolyunk nyomban lehervad. Ez a szorongattató játékosság, főképp a Kő, papír, olló című kötetére (illetve jelen esetben: az Album egyik ciklusára) jellemző. Ilyen különös (és különleges) szóösszetételek találhatóak benne, mint például az: „apollónők” (Törékeny levegő); vagy az: „Esőszülött” (Elvesztett visszavágó); vagy a: „sikertornyok” (Elvesztett visszavágó). Ezek a sziporkák, mint hullócsillagok érkeznek-hunynak az éjszakai égen.

A Fékezett habzással kezdődött minden… És mindjárt milyen tiszta hanggal! És mindjárt – mondhatjuk bátran – milyen éretten is. Aki az Albumot elejétől végéig olvassa, az nem egy lírikusnak a fejlődés-„történetével” ismerkedhet meg, hisz: már a Fékezett habzás is jelentős produktum. Micsoda szép költői kérdéseket tesz fel itt Filip: „… micsoda alaprajz ez, micsoda városé, / amelyen taposok szememmel? / Egy labirintussá nagyított ujjlenyomat?” (A leveleket elviszik) Filiptől nem áll messze az abszurd. Humoros és egyben – erősen – nyomasztó „akkordokat” is képes előcsalni a „lantján”: „reggel majd munkára / jelentkezel a várudvaron / – valami vérpad-ácsolás / baltát a helyszínen adnak” (Félálom)

Filip látó és láttató művész. Szeme kötetről kötetre élesedik. Folyamatában: a belátható tartomány (kívülre éppúgy, mint belülre) szinte határtalanná tágul: „Mintha egy filmrendezői székből / néznénk a mindenséget” (A búvár). A csukott szem még nem álom, látomás is lehet az, ha: „becsukódik a távlat” (Káprázat); és akkor – talán – : „… szikrázni kezd a kéz, a száj. / És hirtelen a sugallat tengelyébe/ lépsz” (Káprázat).

Ha beszélhetünk „Filipebb”, vagy „LegFilipebb” kötetről (vagy esetünkben: ciklusról), úgy ezt az utóbbi minőség-jelzőt bátran alkalmazhatjuk a Saját erődre. E verseknek – megint egy Ady-szó – föld-szaga, valószerűsége, és (el)komor(ító) humora minket, olvasókat, bizony, szinte elektrikusan ráz meg. (És itt korántsem egy laposelem erejére gondoljunk.) Egyik ilyen jellemző vers(-film-)jelenete például: „… a gazdagok közé szór / segélycsomagokat egy eltévedt helikopter” (Séta idegenben). A költők – végtére is – Őrzők. Emlékek őrizői. Mert, ha máshogyan nem is, emlékezetükben megmaradnak a dolgok. Csak rá kell nézniük – tegyük fel, hogy: bármire –, és azok versbe kövülnek. Ám nem mindig „tetszetősek”, amit, amiket látnak. A költő tekintete igenis léphet kétszer is ugyanabba a folyóba. Csak esetleg a kép változik meg, és nem biztos, hogy előnyére: „Ahol a templom állt, most/ ideiglenes parkoló” (A jéghegy talpa).

Filip Tamás – immáron – több évtizedes alkotói tevékenysége úgyszólván babérért kiált. Illetve beszél. A versei beszélnek. Önmagukért. És minden potenciális olvasóhoz. Filipből nagy költő lehet. (Ha ugyan nem az, már most is.) Tudatos, olvasott, gyakorlott – mesterségének mestere. A Bűvös Körben a helye: „… én mi is vagyok itt, / ismerős? Ismeretlen? S egyáltalán, mely quorum/ tagjaként lehetek része e díszes társaságnak?” (Hiteles helyzetek).

Tiszta szívvel kívánjuk, hogy Filip Tamás, végre megkapja a méltó elismerést – még életében. Az élet nagy igazságtalansága lenne, ha ez mégsem történne meg. Az Album fontos, jelentős mű, érdemes többször is a kezünkbe venni, olvasni, és engedni, hogy ez a típusú írásművészet újra meg újra megkísértsen bennünket. De vigyázzunk… Ahogy Filip írja: „Most már nem szabad visszatenni, /innentől szakrális a dolog” (Élményből született vers).

 Jahoda Sándor

Filip Tamás: Album (Válogatott és új versek)

Magyar Napló Kiadó – Írott Szó Alapítvány

Budapest, 2015