12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Nagy Nemzeti Wunderbaum
2015.11.11 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ ISTEN. HAZA. CSAL CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

El vagyunk árasztva novellával, özönlik a novella a kiadókhoz, mondja, árad, mint a patak, közben pedig folyamatosan a műfaj haláláról beszélnek, nem kell már novella senkinek (Réz Pál szerint a novellaírás korszakának vége, a New Yorker pedig arról cikkezett, hogy a short story halott), a kiadók regényeket várnak, az olvasók szintúgy. Mégis teltház előtt ravatalozták fel az Isten. Haza. Csal.-t., állóhelyet sem igen lehetett találni, s már itt eldőlt, tényleg halott-e, vagy csak tetszhalott, de ha halott is, minden bizonnyal saját halottunknak tekintjük. Borzongós nekrofíliával közelítettünk a kihűlt test, a kihűlt könyvtest felé, borítóján nemzeti színű autóillatosító, a hullaszagot elnyomni kívánó mellbevágó vegyszerillat, közelítettünk felé, de az élő test finom kipárolgását az ordenáré műfenyőszag sem nyomhatta el. Még él. Darvasi fáradtnak tűnt, a kérdéseket jó egyperces szünet választotta el a válaszoktól. Tavasszal is olvasott fel itt, akkor az olyan volt, mint egy diadalittas bevonulás, mostani jelenlétére pedig inkább a direkt kivonulás jellemző. Válaszokat nem tűrő kérdések, a könyvbemutató, mint kimondottan is fölösleges és megterhelő szeánsz, élveboncolás, értelmetlen és kínzó vallatása annak, aki nem tud többet mondani annál, mint amit már leírt. A kérdés, ami nem működik, a műfaj, ami haldoklik, a szeánsz, ami felesleges, leginkább valamiféle művészi és performatív egyenhallgatás, valami beuys-i szociális plasztika lett volna illő a szövegek súlyához, meg Darvasi elcsendesüléséhez.

Járt-kelt a világban, helyzeteket figyelt meg, és a Nagy Magyar Valóság megszülte az Isten. Haza. Csalt. A NMV borzasztó. A NMV olyan kegyetlen, hogy legszívesebben özönvízzel sújtanánk, had pusztuljon, és hogy a felszívódó víz nyomán keletkező finom komposzton egyszer majd kinőhessen egy jobb fajta élet. A könyvbemutató másnapján, pontosan a mai nap reggelén, az egyetem előtt a kezembe nyomták a Kétfarkú Kutya Párt ideális Magyar Hírlapját. Címlapján a Magyar Gárda karitatív gerillaakcióiról (Jókait felolvasó gárdisták romák lakta településen) és Orbán Viktorról írnak, amint családjával a menekülttáborban szemléletét formálja, és ráébred, hogy ezek az emberek semmiben sem különböznek tőle. Azért volt ez jó, mert már majdnem elhittem, hogy az a minden, amit a valóság a szemünk elé tár, a realitás, meg a naturalizmus, de közben dehogy, nem és nem. A dantei képzelet, ki félrevon, és kilop körünkből, ott ragyog minden wc-ben véresre vert arc fölött. Minden messzire gurult műfogsorban, amit a macska szed össze. Minden nejlonzacskóban, amiben ott feszül az akciós vekni kenyér. Minden cigánygyerekben, aki plázamozizásról álmodozik. Minden összecsukló mocskos alkoholistában a tizedik feles környékén. Minden adag borsófőzelékben a csorbára kopott piros fazékban. Lehet, hogy holnap unikornis várható az ország déli településein.

Minden szó után kell az a pont, ettől lesz olyan, mint a távirat. Isten pont. Haza pont. Csal pont. De hát kinek is küldene az ember ilyen táviratot? Hacsak nem a süllyedő hajóról. Egyszer, amikor a plázában járt, megfigyelte, megleste, megpillantotta, ahogyan egy szegény, fél-hajléktalan asszony bedugta a nyilvános budi melletti konnektorba ősrégi telefonjának töltőjét. Ebből lett kedvenc története, a Pláza. A magyar valóság és a magyar világ tálcán hozta elé. Nem kellett kitalálni, Nem kellett fantáziálni. Csak pőrén, csupaszon, tisztán.

Olyan novellák már nincsenek, mint a Hét krajcár, olyanok, amelyek átütik Magyarország légterét. Pedig lehet és kell is olyat írni. Olyat, ami kikaparja a „most van”-t. Novelláiban jelen időben ír, míg regényeire ez nem feltétlen jellemző. Üzenet nincsen, ezek a táviratok inkább helyzetjelentések, híradások. Ami történik velünk a szövegek olvasása közben, az az irodalom titka, mert sok mindent tud a másik teste, sok mindent tud a szerelem, sok mindent a film és a színház, de van a valami, amit semmi más nem tud, csak az írott szöveg, s az, hogy mindez a tudás képes-e változtatni valamin, képes-e áthangolni lelkünket egy jobb üzemmódba, innentől fogva nem releváns.

Mintha egy szál hangszerrel a zenekartól távol, egymaga, szólóban játszaná el az egész partitúrát. Mintha meg akarná mutatni, hogy így is elő lehet adni nagy történeteket. A korábbi novellák burjánzó metaforikája, a hangszerek barokkos változatossága ebben a kötetben egy félkarú zongorista visszafogott, szomorú, felfeslő játékává szelídül, mely egész másfajta tragikumra mutat rá. Játékának hangja nagyon visszafogott, ám erős, és végtelenül kitartó. Amikor az ember apja, anyja meghal, amikor betegség üti fel a fejét, amikor a szemünk előtt, vagy épp velünk történik meg mindez, amikor érezzük a színét, illatát, kipárolgását, akkor tényleg nincs szükség stiláris bravúrra. Csak írni kell, csontosan, keményen, tőmondatokban. Nincs szükség zenekarra. Elég egy félkarú zongorista. A minimál nyelv elbírja a ráhelyezett nagy súlyt. A zongorista fél kézzel játszik Rachmaninovot.

Teljesen koncepciótlanul, különösebb elképzelés nélkül jött létre a könyv. Nem variálta, nem komponálta agyon, szinte maguktól másztak egymás mellé a szövegek. Apjának nővére tíz évesen öngyilkos lett. Felakasztotta magát. Megtalálta a búcsúlevelet apja hagyatékában. Ebből nem lett novella. Erről nehéz bármit mondani. De a történetek hasonló súlyúak. Legfontosabb talán a személyesség. Az, hogy amit leír, az velünk is bármikor megtörténhet. De talán, ha megkapargatjuk a családi életünket, már most is ott van valami lappangva, észrevétlenül.

A kötet hullámzik, egy harminc novellát tartalmazó könyvben nem lehet mindegyik nagynovella, hisz egyszerűen megölnék egymást a szövegek. Kell a lágyítás, kellenek a gyengébb, esendőbb írások. Egyszerűen nem lehetne tovább olvasni másképp. Két próza pedig feltűnően kilóg, nem passzol a többi közé, Darvasi szerint ez logikán túli dolog, érzelmi ügy: ettől a két szövegtől válik igazán személyessé a kötet, hisz ezek néznek szembe azzal, amin keresztülment, azzal, ahogyan a szüleire tekint.

A recepció kapcsán lemondóan legyint. A szánalmas irodalomkritikai diskurzusról, amely másfél flekkben elintézi a teljese életművet, és amely már nem segít, nem tájékoztat, nincs mit mondania. De ki tudja? Ha fél karral lehet zongorázni, talán másfél flekkben is le lehet írni a lényeget, az igazán fontos dolgokat. Én mindenesetre töretlenül hiszek benne. És továbbra is várom Délnyugat felől az unikornisokat.

(Beszélgetőtárs: Bombitz Attila irodalomtörténész – Grand Café, október 29, Őszi Fesztivál)

 Váraljai Anna

* A szövegben felhasználtam az író és az irodalomtörténész által a könyvbemutatón elmondottakat, valamint egy Dante-idézetet.


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő