07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Figaro nulla. Pont.
2015.10.20 - tiszatáj

GÖRDÜLŐ OPERA – FIGARO 2.0

A beavató előadásokat nem operakritikusoknak készítik.

Szerény vigasz, de ha szolgált némi tanulsággal ez az este, hát ez volna az.

S hogy akkor meg kinek?

Ezt nehezebb volna megmondani.

A szélsebesen és – a fura csengettyűcskéket nem számítva – eseménytelenül ledarált nyitányt követő hosszadalmas casting – azaz a nézők közé ültetett szereplők megjátszott kiválogatása – azt próbálja meg a szánkba rágni, hogy a műfajtól idegenkedő, jellemzően fiatalabb korosztálynak. És mert így gondolják, történetesen épp úgy is gondolhatják, hogy az operától idegenkedő ifjak vágyva vágynak rá, hogy a szocializációjuk közegét képező valóságshow-díszletek közt avattassanak be e fennkölt műfajba.

Ám legyen.

Ott termünk hát Almaviva gróf – jelen esetben Gróf Képviselő úr – úszómedencés-fitnesztermes rezidenciáján. A felgördülő függöny – helyesebben a nevetséges, festett operadíszletnek is olcsó előfüggöny, pá, ódon kortinák – heveny szerelmi ténykedésben leplezi le Figaro és Susanna párosát. Amivel semmi baj. Ha a partitúra szólna, a lóláb is kilógna a paplan alól, ám ezúttal sehol a húrokon végigbizsergő, boldog röpdösés, Mozart elragadó szerelmi szárnyalása. A korszerűsítésként eladott, ám hallhatólag inkább ócsítási szándékkal összeütött alkalmi hangszerelés bizarr hangképe annál inkább polgárpukkasztó: valami me(á?)ga-show zenei színvonalával kecsegtet kínos szólambeli hiátusokkal, amelyekért egyáltalán nem kárpótolnak a pazar énekhangok, minthogy végzetes módon beléilletlenkednek a havannai bárzenekarral és szintetizátorral dúsított vonósötöst pásztázó puskák vételkörzetébe, fülsértő torzításokkal lankasztva beavatást óhajtó reményeinket.

 

H16A6888p.rakossy_resize

 

Ámde – lásd fentebb – ez nem az operakritika terepe. Ideje is lenne netán átigazolnunk a társadalomtudományi rovatba: e műfaj-népszerűsítő vállalás sanyarú látleletet nyújt kulturális közállapotainkról. Pedig a dramaturgiai beavatkozások tehetségre vallók. Gróf helyett politikus, inas helyett sofőr, komorna helyett személyi edző – az adaptáció szeretetreméltó figurákat kerekít a színlap alakjaiból, akik ilyenformán csakugyan ismerősebbek, mint rokokó őseik. A fölvetés jogos is lehet: Beaumarchais – Da Ponte – Mozart pimasz operája elbírja, hogy éppúgy stilizálás nélkül bámuljon a képünkbe, mint ahogyan a Burghteater úri publikumát fricskázta: egy szolga által elparodizált menüett nagyjából úgy hathatott 1786-ban, mintha manapság egy kertész a Feng Shui nappaliba hajtana a középosztálybeli házigazda terepjárójával és Gucci öltönyében.

Hábetler András megközelítése tehát egyáltalán nem döntöget tabukat, nem erőszakolt, ellenkezőleg: sok helyütt sziporkázó.

Talán ha nem Szegeden kezdik ezt az operagördítést? Az operai rangjára egykor büszke egyetemi városban, amelyet évről évre megörvendeztet az operatanszak egy-egy ehhez hasonló, egyszerre szellemdús és megbocsátható esetlenkedéssel. E szánkat görbítő gördülő lelemény a hejőbábai kultúrotthonban, a Fogi Színház tájelőadásán akár meg is ismertethetne néhányakat Mozart – dallamaival. De az opera híve aligha lesz tőle valaki.

 

H16A7074p.rakossy_resize_resize

 

Az opera lényegét ugyanis – tudomásunk szerint – a zenei folyamatban kibomló konfliktusok képviselik. Ezek helyett itt Mozart-dallamokat hallunk szappanoperai közegben elbeszélve. Zenei szépségek, műfajszerűség, feszültség és feloldás hírből sem ismerősek itten. Amitől az az érzés lesz úrrá a nézőn: egyszerre vesztettünk el egy nem reménytelen Figaro-koncepciót, vele együtt Mozartot és – nem mellesleg – az operaműfajt, közönségestül. Lankadtságunk együttesről együttesre növekvő. Bájos a szándék, de a végeredményt ahhoz hasonlíthatnám, mintha a Mars téri hotdogos bódénál kísérelnének meg bevezetni valakit a Tournedos á’la Rossini ínyenc élvezetébe.

Ül hát az operakritikus báván, és az jut eszébe, mit érezhet a Gault&Millau ítésze egy fast food restaurantban. Aztán mentségeket keres, míg végül rájuk is lel: ez az előadás tökéletes volna az Operaház tagjainak házi poénparádéjául, mondjuk Szilvesztereste. Kik valamennyien remekelnek a hang-nagybirtokos és jólesőn pátosztalan, ha nem is humorzsák Cser Krisztiántól kezdve Keszei Bori életteli Susannáján át Mester Viktória belevaló Cherubinójáig, Kovács István önérvényesítő Grófjáig és Farkasréti Mária dögösre turbózott Marcellinájáig: talán csak Fodor Beatrix Grófnője van híján a szerep lelki magasztosságának, de frusztrált csokifalóként ez tán túlzás is volna. Bucsi Annamáriát ellenben, fájdalmunkra, nem áll módunkban méltatni. A cudar Wolfgang csak a negyedik felvonásban hagyja szóhoz jutni. Beavatásunk félidejében így hát abban a reményben hagyjuk el a teátrumot, hogy mint mindig, a művésznő ezen az estén is intakt. Megtudjuk majd úgyis Márok kollégától – habár ő minthogyha korábban távozott volna…

(Gördülő Opera – Figaro 2.0,  A Magyar Állami Operaház vendégjátéka, Szegedi Nemzeti Színház, 2015. október 19.)

Marton Árpád

Fotó: Rákossy Péter/Magyar Állami Operaház

 


Címke: , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő