03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Figaro nulla. Pont.
2015.10.20 - tiszatáj

GÖRDÜLŐ OPERA – FIGARO 2.0

A beavató előadásokat nem operakritikusoknak készítik.

Szerény vigasz, de ha szolgált némi tanulsággal ez az este, hát ez volna az.

S hogy akkor meg kinek?

Ezt nehezebb volna megmondani.

A szélsebesen és – a fura csengettyűcskéket nem számítva – eseménytelenül ledarált nyitányt követő hosszadalmas casting – azaz a nézők közé ültetett szereplők megjátszott kiválogatása – azt próbálja meg a szánkba rágni, hogy a műfajtól idegenkedő, jellemzően fiatalabb korosztálynak. És mert így gondolják, történetesen épp úgy is gondolhatják, hogy az operától idegenkedő ifjak vágyva vágynak rá, hogy a szocializációjuk közegét képező valóságshow-díszletek közt avattassanak be e fennkölt műfajba.

Ám legyen.

Ott termünk hát Almaviva gróf – jelen esetben Gróf Képviselő úr – úszómedencés-fitnesztermes rezidenciáján. A felgördülő függöny – helyesebben a nevetséges, festett operadíszletnek is olcsó előfüggöny, pá, ódon kortinák – heveny szerelmi ténykedésben leplezi le Figaro és Susanna párosát. Amivel semmi baj. Ha a partitúra szólna, a lóláb is kilógna a paplan alól, ám ezúttal sehol a húrokon végigbizsergő, boldog röpdösés, Mozart elragadó szerelmi szárnyalása. A korszerűsítésként eladott, ám hallhatólag inkább ócsítási szándékkal összeütött alkalmi hangszerelés bizarr hangképe annál inkább polgárpukkasztó: valami me(á?)ga-show zenei színvonalával kecsegtet kínos szólambeli hiátusokkal, amelyekért egyáltalán nem kárpótolnak a pazar énekhangok, minthogy végzetes módon beléilletlenkednek a havannai bárzenekarral és szintetizátorral dúsított vonósötöst pásztázó puskák vételkörzetébe, fülsértő torzításokkal lankasztva beavatást óhajtó reményeinket.

 

H16A6888p.rakossy_resize

 

Ámde – lásd fentebb – ez nem az operakritika terepe. Ideje is lenne netán átigazolnunk a társadalomtudományi rovatba: e műfaj-népszerűsítő vállalás sanyarú látleletet nyújt kulturális közállapotainkról. Pedig a dramaturgiai beavatkozások tehetségre vallók. Gróf helyett politikus, inas helyett sofőr, komorna helyett személyi edző – az adaptáció szeretetreméltó figurákat kerekít a színlap alakjaiból, akik ilyenformán csakugyan ismerősebbek, mint rokokó őseik. A fölvetés jogos is lehet: Beaumarchais – Da Ponte – Mozart pimasz operája elbírja, hogy éppúgy stilizálás nélkül bámuljon a képünkbe, mint ahogyan a Burghteater úri publikumát fricskázta: egy szolga által elparodizált menüett nagyjából úgy hathatott 1786-ban, mintha manapság egy kertész a Feng Shui nappaliba hajtana a középosztálybeli házigazda terepjárójával és Gucci öltönyében.

Hábetler András megközelítése tehát egyáltalán nem döntöget tabukat, nem erőszakolt, ellenkezőleg: sok helyütt sziporkázó.

Talán ha nem Szegeden kezdik ezt az operagördítést? Az operai rangjára egykor büszke egyetemi városban, amelyet évről évre megörvendeztet az operatanszak egy-egy ehhez hasonló, egyszerre szellemdús és megbocsátható esetlenkedéssel. E szánkat görbítő gördülő lelemény a hejőbábai kultúrotthonban, a Fogi Színház tájelőadásán akár meg is ismertethetne néhányakat Mozart – dallamaival. De az opera híve aligha lesz tőle valaki.

 

H16A7074p.rakossy_resize_resize

 

Az opera lényegét ugyanis – tudomásunk szerint – a zenei folyamatban kibomló konfliktusok képviselik. Ezek helyett itt Mozart-dallamokat hallunk szappanoperai közegben elbeszélve. Zenei szépségek, műfajszerűség, feszültség és feloldás hírből sem ismerősek itten. Amitől az az érzés lesz úrrá a nézőn: egyszerre vesztettünk el egy nem reménytelen Figaro-koncepciót, vele együtt Mozartot és – nem mellesleg – az operaműfajt, közönségestül. Lankadtságunk együttesről együttesre növekvő. Bájos a szándék, de a végeredményt ahhoz hasonlíthatnám, mintha a Mars téri hotdogos bódénál kísérelnének meg bevezetni valakit a Tournedos á’la Rossini ínyenc élvezetébe.

Ül hát az operakritikus báván, és az jut eszébe, mit érezhet a Gault&Millau ítésze egy fast food restaurantban. Aztán mentségeket keres, míg végül rájuk is lel: ez az előadás tökéletes volna az Operaház tagjainak házi poénparádéjául, mondjuk Szilvesztereste. Kik valamennyien remekelnek a hang-nagybirtokos és jólesőn pátosztalan, ha nem is humorzsák Cser Krisztiántól kezdve Keszei Bori életteli Susannáján át Mester Viktória belevaló Cherubinójáig, Kovács István önérvényesítő Grófjáig és Farkasréti Mária dögösre turbózott Marcellinájáig: talán csak Fodor Beatrix Grófnője van híján a szerep lelki magasztosságának, de frusztrált csokifalóként ez tán túlzás is volna. Bucsi Annamáriát ellenben, fájdalmunkra, nem áll módunkban méltatni. A cudar Wolfgang csak a negyedik felvonásban hagyja szóhoz jutni. Beavatásunk félidejében így hát abban a reményben hagyjuk el a teátrumot, hogy mint mindig, a művésznő ezen az estén is intakt. Megtudjuk majd úgyis Márok kollégától – habár ő minthogyha korábban távozott volna…

(Gördülő Opera – Figaro 2.0,  A Magyar Állami Operaház vendégjátéka, Szegedi Nemzeti Színház, 2015. október 19.)

Marton Árpád

Fotó: Rákossy Péter/Magyar Állami Operaház

 


Címke: , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő