Tiszatájonline | 2015. október 20.

Ruszt József hagyatéka

Megjelent a Hevesi Sándor Színház gondozásában Ruszt József: Budapesti Kamaraszínház; Veszprém; Zalaegerszeg; 1994-2005 című naplókötet, amely a neves színházi rendezőéletének utolsó tíz esztendejét tárja az olvasók elé. Az Írók Boltjában megtartott bemutatón Forgách András, Nánay István és Tucsni András szerkesztők meséltek, Egri Márta és Gálffi László színművészek pedig a naplóból olvastak fel részleteket.

A magyar színháztörténetben kevés alkotó rögzítette a színpadi munkájához fűződő gondolatait, és különösen ritka az a rendező, aki egyben jó író is lenne. A ritka kivételek egyike Ruszt József színházi rendező, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház megalapítója, akinek több ezer oldalas írásos hagyatéka feldolgozásának eredményeként jelent meg életműsorozata.

A szerkesztők 2010-ben kezdték meg a neves színházi rendező hagyatékában fellelt írásainak közlését. Az első két kötetben színészpedagógiai írásai, valamint Rekviem című drámája és ezen írások keletkezésével kapcsolatos naplófeljegyzései kaptak helyet. A naplóból megismerhetjük az önmagával is kíméletlenül őszinte fiatal Ruszt vívódásait, küzdelmét a hatvanas évekbeli Magyarországon, a színházi világgal és saját magával. A Színészdramaturgia és a Színitanoda tudományos igénnyel dolgozza fel egyrészt személyes tapasztalatait, másrészt a Sztanyiszlavszkij, Brecht és nem utolsósorban Grotowski utáni színészet eszközeit, lehetőségeit, alakváltozásait.

2012-ben jelent meg a következő kötet, amelyek Ruszt József rendezői pályájának első húsz évét mutatta be az olvasók számára. A következő napló a debreceni Csokonai Színházban és az Universitás együttesében bemutatott előadásokon keresztül rajzolja fel a főiskola elvégzése utáni pályakezdését, majd az első nagy összegzés korszaka következik, a kecskeméti éveket és Gábor Miklóssal való emberi és művészi barátságát ismerhetjük meg. Ezután Zalaegerszeg kerül a középpontba. Ruszt József pályájának két jelentős korszakát mutatja be fennmaradt írásain, dokumentumokon keresztül. Ruszt 1994-től 1998-ig a Budapesti Kamaraszínháztagja volt, 1995-től pedig művészeti vezetője, eközben többször vállalt vendégrendezést vidéki színházakban is. 2000-ben költözött vissza Zala megyébe. Idén, a rendező halálának tizedik évfordulóján napvilágot látott az utolsó kötet.

Nánay István kiemelte: amikor megkért bennünket, hogy foglalkozzunk a hagyatékával, akkor úgy gondolom, kutya kötelességünk volt komolyan venni, végigcsinálni. Nem hiszem, hogy van olyan magyar színházrendező, aki ilyen mértékben dokumentálva van: részben a róla szóló írásokkal, naplórészletekkel, levelezésekkel, valamint interjúkkal.

Tucsni András szerkesztő elmondta: hálás a sorsnak, hogy dolgozhatott vele, nagyon sokat tanult tőle, tulajdonképpen neki köszönheti, hogy megszerette a színházat. Az egyik első mesterem volt. Köszöni, hogy ő lehetett a páratlan értékű hagyaték gondozója.

Meg volt benne a humor és az érzékiség. Ettől volt hatalmas rendező, alkotó. Amikor karriert akart csinálni, vagy éppen állami rendezvénynek fogta fel a munkát, mindig belerohant a falba, nem volt jó, elmosódott az ő sajátos felfogása, stílusa – tette hozzá Forgách András, aki az utolsó években többször találkozott a rendezővel, nagyon jókat beszélgettek. „Felszabadultság volt benne.”

Kollégái, tanítványai nemcsak Mesternek szólították, hanem annak is tartották. Ruszt József olyan pályát járt be, ami csak keveseknek adatik meg. Lelkiismeretes, munkájával teljes mértékben azonosulni tudó művész volt. Megértette, miért is született a világra.
(Forgách András)

Megjelent kötetek:

Színészdramaturgia – A Színitanoda

Napló 1962-1969, Rekviem

Debrecen; Universitas Együttes; 1962-1972

Kecskemét; Gábor Miklós; Nádasdy Kálmán; 1972-1981

Zalaegerszeg; Független Színpad; 1982-1993

Budapesti Kamaraszínház; Veszprém; Zalaegerszeg; 1994-2005

Budapesten az Írók Boltja forgalmazza a köteteket.

Forrás: Hevesi Sándor Színház, Írók Boltja

Tóth András Tozzi