05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

A végtelen inspirációja avagy a zongorista, aki a nézőtéren ül
2015.10.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS FÜLEI BALÁZS ZONGORAMŰVÉSSZEL

Kitüntető helyzetben vannak a szegedi zenekedvelők: az egyetemi Őszi Kulturális Fesztivál meghívására idestova tizedik éve koncertezik a Dugonics téri aulában évi rendszerességgel a Junior Príma díjas zongoraművész, Fülei Balázs. Hangversenyeinek műsorösszeállítása önmagában is ínyencre vall: első ránézésre meghökkentő párosításban mutat be közismert remekeket és alig játszott ritkaságokat, a zeneművek kötetlen fölvezetése során pedig a fölfedezés intellektuális izgalmát is megosztja hallgatóságával. Az idén delejező Schubert-szonátával kezdett, amelyet mágikus, filmszerű Janáček-szonáta és Szkrjabin 3. szonátája követett démoni virtuozitással.

– Akit tizenkét évesen megrendezett szólóestje nyomán csodagyermekként könyveltek el, majd harmincéves korára bezsebelt egy sor díjat, arra az elkényelmesedés veszélye leselkedik. Évről évre hallván a játékodat örömmel nyugtázom, hogy emberi és művészi fejlődésed nem rekedt meg a puszta virtuozitásnál.

– Bármilyen megtisztelő is ez a titulus, azt hiszem, nem voltam csodagyerek. Érdeklődő gyerek voltam, aki nagyon sokat dolgozott. A csoda más kategória. Én inkább igyekeztem ébren tartani az érdeklődésemet. Ez lehetett az az út, amely a fejlődéshez vezetett. Ha van ezen a pályán fejlődés, az abban áll, hogy az ember előtt mindig legyenek fölfedezni való területek. Azt, hogy miképpen fejlődőm, hogyan sikerülnek a produkcióim, talán nem is én kontrollálom, hanem egy felsőbb hatalom. Belőlem csak a kíváncsiság fakad.

– Eszerint a csodagyerek minősítést meghozó koncert csupán egyike volt egy tizenkét éves kisfiú kíváncsi kísérleteinek?

– Ha kiemelkedtem a zeneiskolai közegből, az amiatt lehetett, mert valóban többet tanultam, mint a többiek. A koncertezés valahogy magától értetődően következett abból, hogy sok darabot tanultam meg. Ennek köszönhetően viszont hamar ráérezhettem, mennyire inspiráló, hogy egyedül lehetek a színpadon, és magam irányíthatok egy estét. Ez a mai napig lázba hoz!

– Ezért a lázért érdemes vállalni a művészsors minden ódiumát és ópiumát?

– A művészet semmi egyéb, mint közlésvágy. Az alkotófolyamat elején mindig van valami feszültség. Aztán a művész megfesti a képet, kifaragja a szobrot, és attól valami jobb lesz. Olyan ez, mint egy terápia. Vagy inkább mint egy születés, amit mindig megkönnyebbülés követ. Bennem is van egy jó adag várakozás attól az összpontosítástól, hogy képes legyek aznap este megosztani valamit. Megosztás – talán ez a legmegfelelőbb kifejezés. Hiába foglalkozol vele a szobádban hetekig, a zenemű csak akkor születik meg, ha hallgatják. Ezért is szeretem a színpadi létet. Hiába tudom, hová szeretnék eljutni, hiába ismerem a darabhoz való viszonyomat, mindez csak valamiféle útiterv. Nem lehet tudni, hogy aznap este mi fog megszületni. A koncert egyfajta spirituális közeg, ahol a közönséggel együtt hozzuk világra a darabot. Ha a pódium és a közönség közt feszül egyfajta retesz, és a művész egyszerűen csak eljátszik valamit, amit megtanult, akkor az a koncert unalmas lesz. Az az igazi, amikor a közönség bevonódik a szülésbe.

 

Fénykép-0008

 

– Igaz ennek a megfordítottja is: a művész maga is hallgatja a koncertjét?

– Feltétlenül! Egyfolytában kint ülök, hol a terem legtávolabbi sarkában, hol a zongora mögött, hol a szatyorcsörgető néni mellett. Folytonos képzeletbeli járőrözés. Egy zongorista számára legalábbis fontos, hogy kívülről hallgassa a játékát. Talán amiatt, mert ezen a hangszeren a muzsikus nincs olyan direkt kapcsolatban a hangokkal, mint mondjuk egy fúvós vagy egy vonós. Ha kamarázunk, ők folyton kérdezik a távolabb állóktól, hogy jók-e az arányok. A billentyűs hangszerek úgyszólván távolságtartóbbak, viszont a muzsikus ezáltal jobban átérzi a teret.

– Ennek fényében aligha véletlen, hogy éppen egy zongorista, Liszt Ferenc terjesztette el azt a fölfogást, hogy a zenész valamifajta médium, akin keresztül rajta kívülről eredő dolgok történnek meg. 

– Ezzel teljességgel egyetértek. Valóban vannak olyan pillanatok, máskor hosszabb szakaszok, és ezt kellene célnak tekintenünk, amikor az embert játék közben, nézve a saját kezét, az az érzés fogja el, mintha ezt nem is ő maga csinálná. Ez fantasztikus élmény, mert ugyanakkor megvan a kontroll. Érzem, hogy a kezemben az irányítás, mégis átjár valami végtelen inspiráció. Nem lehetne megmondani, honnét jön. Akkor vagyok többé-kevésbé elégedett egy koncerttel, ha voltak benne ilyen pillanatok. Az, hogy egy egész koncert ilyen legyen, szinte lehetetlen. 

– A filozófusok határhelyzetekről szólnak, amikor az ember olyan helyzetben érzékeli önmagát, amely szembesíti a továbblépés vagy a meghátrálás kényszerével. Szavaidból úgy sejlik, a művész folytonosan kísérti az efféle határhelyzeteket. Mintha az alkotás, az előadó-művészet pedig különösen a hit próbája, kihívása, krízise volna újra meg újra. Ha játék közben megrettensz, buborékként szertefoszlik minden.  

– Hit nélkül nem menne! Miközben nem tudom, mi is a különbség hit és önbizalom között. Ha hiszek önmagamban, az még csak egy bezáruló kör. De hogy hiszek-e a darabban és abban, hogy ott és akkor megtörténik a születés, ez már egy állandó belső párbeszéd végig a koncert alatt. 

 

DSCF0007

 

– Enciklopédikus, vagy azt is mondhatnám: ínyenc módon válogatod össze a koncertműsoraidat. Olykor egészen váratlan képzettársítások hoznak közös nevezőre látszólag távoli világokat, ahogyan most is Szegeden: Schubertet, Janáceket és Szkrjabint. Szellemi vagy technikai kihívásokra vadászol?

– Van, hogy egészen konkrét a vezérfonál. Így volt ez a decemberben megjelenő lemezem esetében, ahol a hold tematikája volt a válogatás alapja Beethoventől ifj. Virágh Andrásig. Szegedre, ahová majd egy évtizede visszahívnak, mindig kötelességemnek érzem valami különlegességgel készülni. Az idén némileg indirekt a kapcsolódás a három szerző között. Ma, amikor mindent címekkel, szlogenekkel és hívószavakkal tartunk érdekesnek, különleges izgalomnak tűnt egy műsor, amelynek három darabját semmi más nem kapcsolja össze, mint az, hogy mindhárom egy-egy szonáta. Méghozzá a műfaji megjelölés teljes, meglehetősen széles jelentésében. Schubert még beethoveni szellemben gondolkodott a műfajról, Janáček viszont olyan a zenetörténetben, mint valami önmagában felbukkanó sziget, akit látszólag a legkevésbé sem köt az elődök tisztelete, és ebben rejlik a zsenialitása, de az ügyefogyottságai éppúgy. Szkrjabin meg mind közül a leginkább extravagáns. Olyan a zenéje, akár a sűrű tömjén vagy törökméz. Merő szenvedély, sok ötlettel. Azzal is kísérletet teszek Szegeden, hogy a Schubertet vettem a műsor elejére. Kíváncsi vagyok, ebben a lüktető világban rá tudunk-e hangolódni minden fölvezetés nélkül erre a negyven perces zenei végtelenre. „Mennyei hosszúságú” – ahogy Schumann jellemezte ezt a zenét. Egyszóval az is lehetne a műsor címe: a szonáta mellékútjai. 

– Eszerint ismét olyasmit játszol, amivel saját magadat is megleped. Egyes zongoristák két-három műsorral utazgatnak évtizedekig. 

– Az ajándékozáshoz hasonlítanám ezt az egészet: az ember olyasmit ajándékoz szívesen, amit maga is örömmel bontana ki. Mi mástól lenne az ajándék személyes? Vagy lehet, hogy csak mazochista vagyok? Szeretek újakat tanulni. Néha belegondolok, mennyire rövid az ember élete ahhoz, hogy mindent eljátsszon, amit érdemes volna eljátszania! 

– Hiszel-e abban, hogy a zenében kitapintható az az origó, abszolútum vagy értékrend, amelyet az egymás ellen kijátszható szavak és a szavakra épülő filozófia megtagadott – legalábbis a nyugati világ utóbbi száz évében? Lehet-e a zene menedék a biztos fogódzóra vágyó ember számára? 

– Egy biztos: számomra a zene a szent dolgok közé tartozik. Akár a kenyér meg a bor. Valami isteni csoda folytán születnek. Arra, hogy mi borzongat meg, ha meghallunk egy szeretett dallamot, nincs racionális magyarázat. A zene is valami felsőbbrendű dolog. 

 Marton Árpád

OKF_logo2


Címke: , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő