Tiszatájonline | 2015. október 14.

Az első modern médiaesemény

MÉSZÁROS MÁRTON KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Október 8-a, csütörtök este kötetbemutató a szegedi Grand Café mozitermében. Mészáros Márton Reformáció, közvetítés, nyilvánosság című könyvének bemutatója alkalmából szép számmal gyűltünk össze – olyannyira, hogy a szerző fényképen is megörökíti a közönséget azzal a megjegyzéssel, hogy „Ennyien még sosem voltak könyvbemutatóján.” A szerzővel Szilágyi Zsófia beszélget […]

MÉSZÁROS MÁRTON KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Október 8-a, csütörtök este kötetbemutató a szegedi Grand Café mozitermében. Mészáros Márton Reformáció, közvetítés, nyilvánosság című könyvének bemutatója alkalmából szép számmal gyűltünk össze – olyannyira, hogy a szerző fényképen is megörökíti a közönséget azzal a megjegyzéssel, hogy „Ennyien még sosem voltak könyvbemutatóján.” A szerzővel Szilágyi Zsófia beszélget.

Szilágyi először a témaválasztásról kérdezi a szerzőt, aki elmondja, hogy a kötet egy csoportos, az 1920-30-as évek médiareflexióival foglalkozó kutatásból indult, amelyen belül ő a protestáns folyóiratokkal foglalkozott. Az a tapasztalat indította el, hogy a protestáns lapokban jobban figyeltek a médiára, mint a katolikusokban, például egy ilyen lap indította el az első filmrovatot. Ez a különbség keltette fel Mészáros figyelmét. Kötetét alapvetően kutatások újrarendszerezésének tartja.

Rendszeresen visszatér a beszélgetés során az az eltérés, ahogyan a képiséghez viszonyulnak a különböző vallási irányzatok. Laikusok számára is ismert a különbség protestáns és katolikus templomok közt: utóbbi mindig a díszesebb. A képi ábrázoláshoz való viszonyt Mészáros ahhoz köti, hogy vélt vagy valós vallási háttér meghatároz bizonyos médiagyakorlatokat. Siralmasnak látja a mai református egyház viszonyulását a modern médiumokhoz. Példának hozza fel a vallási műsorokat, szembeállítva a református programokat a Hit Gyülekezete mozgással, zenével teli televíziós igehirdetéseivel.

dsc_5672

A protestáns egyházak a mai napig tartanak a vizualitástól, márpedig a szerző véleménye szerint a képekre ma nagyon is szükség van. Rámutat arra, hogy a rádió megjelenésével azonnal felfedezték a annak jelentőségét: elindultak a rádiós istentiszteletek, amelyek komoly teológiai kérdéssé váltak, hiszen a rádiós lelkész a templomi konkurenciájává vált. Tisztázni kellett, milyen körülmények közt lehet távol maradni az istentiszteletekről, és helyette otthon hallgatni: csakis betegen, csak odafigyelve; ezen kívül egy házi perselybe be kell dobni az adományt, majd azt eljuttatni a templomnak. Úgy látja, a katolikusok a mai helyzetet jobban kezelik, médiajelenségeket hoznak létre. Példaként említi II. János Pál pápát, aki mindig megcsókolta a földet, ha valahová megérkezett. Ezektől a reformátusok viszolyognak, egyfajta lesüllyedésként tekintenek a médiában való részvételre. Mészáros hangsúlyozza, hogy a média márpedig egy közeg, ami jelen van, mindenképpen hat ránk, kikapcsolni pedig nem lehet.

Bár valóban a Református Életben jelent meg az egyik első filmrovat, azonban ez is elsősorban egyfajta cenzúraként működött: megmondani, mit nézzenek az emberek. Mindenesetre mindkét oldalon gyorsan rájöttek arra, hogy ez az új médium hirtelen változásokat eredményez, azonban a vizuális médiumokra a katolikusok jobban reagáltak.

dsc_5683

A kötetben megjelenik még az oktatási háttér szerepe is. Mészáros az egyik legnagyobb büszkeségének a kötet megírásával kapcsolatban egy protestáns tankönyv újrafelfedezését tartja, amelyet Zsigmond Ferenc írt, szerkesztett. Ez a tankönyv ugyanis a kor legmodernebb teoretikusainak munkáját használja, így egyik fő fogalma a közvetítés; például a rádiót is az irodalom közegének nevezi. Fontos ezenkívül a tankönyv felépítése: egy kevés elmélet, amely Thienemann Tivadar Irodalomtörténeti alapfogalmak című munkájára támaszkodik, majd szövegek, vagyis a hangsúly az olvasáson van. A szerző szerint egyéneken, életműveken nem feltétlenül kimutatható egy tankönyv hatása, de generációkon már lehetséges.

Szilágyi Zsófia utolsó kérdése arra vonatkozik, hogy folytathatónak gondolja-e vagy lezárta ezt az anyagot. Mészáros Márton örül, hogy vége ennek a kutatásnak, most hálózatokkal, hálózatelmélettel szeretne foglalkozni, amelynek alapja az az elmélet, miszerint egy hálózat nem egyforma pontok összekötése, hanem a pontok közt van hierarchia. Ehhez kapcsolja azt, hogy az, ha mindenki megnyilvánulhat, még nem jelent feltétlenül nyilvánosságot, kérdés számára tehát az, hogy mi szervezi ezt a nyilvánosságot, hogyan működik. Luther kommunikációs sikerét is hálózatszerűnek tekinti, ugyanis Luther Mészáros meglátása szerint gyorsan felismerte a nyomda lehetőségeit, ezáltal gyorsan elterjeszthette a téziseit. A hálózatelmélet humán tudományokban való felhasználhatóságának fontos kritériumaként azt emlyti a szerző, hogy a kapcsolat két pont között biztos alapokon álljon. Kérdés persze, hogy az irodalomban mi ez: az, hogy egyes szerző mit olvasott, vagy az, ha egy szerző hivatkozik valaki másra, esetleg az intertextus is már annak tekinthető-e. Mészáros Márton további terve tehát ennek vizsgálata, elsősorban Kovács András Ferenc munkássága kapcsán: nagyon szeretne most már végre irodalommal foglalkozni.

Olti Dóra 

[nggallery id=606]

Fotó: Szif Online/Csepregi János