03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Határátlépések az irodalomban
2015.09.19 - tiszatáj

A már megszokott helyen, az Árkosi Szentkereszty-kastélyban tartotta 14. írótáborát szeptember 3 és 6 között az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Ezúttal román kollégákat, illetve a két irodalom „határvidékén” közvetítői szerepet betöltő irodalmárokat is meghívtak, hogy megnézzék kielégítő-e az átjárás a két kultúra, a két irodalom között, és – székely észjárással – ha igen, akkor miért nem… – Varga László Edgár tudósítása az Erélyi Magyar Írók Ligájának árkosi írótáboráról, ahol idén a műfordítás dilemmái mellett természetesen az „igazi” és a „rendes” csíki sör dilemmája is szóba került.

Irodalmak, határvidékek alcímmel szervezték meg az idei E-MIL tábort, és értelemszerűen hangsúlyos szerepet kapott a műfordítás témája. Amelynek alapvető dilemmáit már az első beszélgetésen elkezdték boncolgatni: tudniillik, hogy mitől is műfordítás a fordítás. Markó Béla költő, műfordító szerint a jó fordítás csak akkor születik meg, ha a fordító maga is hozzáteszi a maga tehetségét. A fordítás önálló alkotói munka, nem lehet egy nyelvi alkotást maradéktalanul – netán egy az egyben – átültetni egy másik nyelvre, így a legkiválóbb műfordítások mindig más versek, mint az eredetijük. Ezt a nyugatos írók által képviselt felfogást sok jelenlevő osztotta, azonban a beszélgetés tétje mégsem ebben állt, hanem abban, hogy egyáltalán van-e aktív műfordítói munka két olyan kultúra között, amelyik jó ideje együtt avagy egymás mellett él. A beszélgetés további résztvevői, Hubbes László (Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvének román fordítója) és Andrei Dosa fiatal műfordító (aki Kemény Istvánt, Kosztolányit, Szabó Magdát, de fiatal kortársakat is átültet románra) jelenléte, azt mutatja, hogy van, ám érezhető, hogy sokak szerint sokkal több kéne ennél, ha már… És kisvártatva el is jutunk az érem másik oldalához: hogyan kerül(het) oda egy alkotó, hogy a műveit elkezdjék fordítani?

Markó jogosan veti fel, hogy képmutató az, aki azt mondja, hogy neki nem fontos, hány olvasóhoz jutnak el írásai, hiszen egy író embernek elemi érdeke, hogy minél többen olvassák. És ebben a fordítás nagy szerepet játszhat, hiszen több millióval növeli a potenciális olvasók számát. Karácsonyi Zsolt E-MIL-elnök, a beszélgetés moderátora szerint a szerző személyes ambícióin is sok múlik, ám Markó sietve hozzáteszi, hogy létfontosságú a kellő intézményes háttér kiépítése a kultúrák közötti átjárás biztosításához, hiszen minden egyéb csak kényszermegoldás. Szóba került persze, hogy a Kriterion Kiadó jóvoltából milyen hatalmas műfordítói tevékenység zajlott a rendszerváltás előtt románról magyarra, magyarról románra, németről románra és fordítva és sorolhatnánk… de hol van a tavalyi hó? Andrei Dosa még hozzáteszi, hogy a nagy román kiadókat is elsősorban a könyvsikerek érdeklik, az angolszász, német, spanyol nyelvterület befutott alkotói, a magyar szerzők közül csak a már nyugaton is elismertekre kíváncsiak – This is Sparta! – kiáltaná ősz eleji melankóliával Leónidasz király, miközben berugdossa az efölött sopánkodókat a piacgazdaság alapjai című kurzusra.

Az iróniát félretéve, a keresleti görbe alakulása azért mégsem magyarázza teljes mértékben, miért születik ilyen kevés fordítás a két irodalom között, ha már itt élünk együtt. Erre némiképp a könyvkiadói szempontokat felvonultató beszélgetés adott lehetséges magyarázatokat. A kortárs magyar írók közül tulajdonképpen a kortárs magyar olvasók is csak a már befutottakra kíváncsiak, egyébként meg nem rizikóznak, inkább (újra) előveszik a klasszikusokat. Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője ehhez még hozzátette: kortárs verset, ne adj’ isten drámát megjelentetni egy kiadó számára egyenlő az öngyilkossággal, így ők még a román írók közül is inkább a klasszikusokra koncentrálnak. Király Zoltán, a Sétatér Kulturális egyesület vezetője arra mutatott rá, hogy a kiadók eleve keveset foglalkoznak a könyvek utóéletével – legtöbbször lehetőségük sincs rá –, pedig fontos lenne: a jó bornak is kell a cégér, és akkor a rosszról még nem is beszéltünk. Marin Mălaicu Hondrari, a Charmides Kiadó vezetője és Dan Lungu, a jászvásári Irodalmi Múzeum vezetője persze beszámoltak egynémely fordításkötetek megjelentetéséről, ám a hiányérzet ettől még nem múlik.

A többi beszélgetés is ugyanezt a témát és annak variációit taglalta, a beszélgetések után pedig már csak egy dilemmát kell megoldania az embernek: hogy igazi csíki sörrel vagy „rendes” csíki sörrel nedvesítse meg a torkát. A tábor mindkét napja felolvasással ért véget, először fiatal román költők (Andrei Dosa, Vlad Drăgoi és Alex Vasies), majd zárásként fiatal magyar költők (Horváth Előd Benjámin, Fischer Botond, Kali Ágnes és szerénységem) olvastak fel, és beszélgettek egy kicsit erről-arról. A legvégén tábortűz mellett, szalonnasütés közben, immár teljesen kötetlenül zajlott a diskura, miközben ki a hajnali vonatot, ki a jobb jövőt várta.

Varga László Edgár

 

[nggallery id=599]

Fotók: Dimény H. Árpád


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő