05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

(drót)kefenyomat Tolnai Ottó irodalmi estjéről
2015.09.16 - tiszatáj

Tolnai-estről mesélni totális paradoxon. Akárha kifakult flamingót nézegetnék az állatkertben, próbálom felidézni az eredeti (rózsa)színt… – Pintér Viktória írása a Veszprémi Trialógusok Tolnai Ottóval irodalmi estről. A Kossuth-díjas palicsi íróval Bozsik Péter és Ladányi István beszélgetett.

A veszprémi Trialógusok két moderátora, Bozsik Péter és Ladányi István folyékonyan beszél „tolnaiul”. A beszélgetés elején azonban nem féltek elmondani, hogy számukra is kérdés, honnan kezdjék meg azt az életművet, ami már 60 éve folyik. Persze tudják, hogy úgysem a kérdés a lényeg, hanem az a pár szó, ami rögtön az első megszólalásokból fennakad Tolnai Ottó receptorain. Ezért lehetett az is, hogy Bozsik Péter tízsoros lábjegyzettel ellátott, káoszelméletből táplált Tolnai-kérdése konvencionális értelemben egyetlen kérdést sem szegezett az írónak. Elég volt csak az utolsó szót a térben hagynia: anekdota. Ladányi István pedig, mint egy jó játékmester, még gyorsan behívta a csillár és az irodalmi est szavakat. Tolnai egy percet sem adott magának, s már indította is első történetét Baudelaire-ről és a csillárról. Következő pillanatban Baudelaire ment, felváltotta a Luszteres Feri és az első igazán fontos neuralgikus pontok, Kanizsa és Palics. Itt hirtelen szerteágaztak a történetek. Igazi rizomatikus állapot. Úgy tűnt, egyszerre mesél a születésről, a Tiszáról, a határról és a vasfüggönyről. A vasfüggönyről, amin átnéznek a röszkei határátkelőnél a kerítést építő rabok, a vasfüggönyről, ami miatt gyerekkorában át kellett helyezni a mozdonyt a vonaton, a színházi vasfüggönyről, ami a Tolnai Világlexikon szerint először Budapesten volt, és a legszebb a világon, a vasfüggönyről, amit aztán később beszökött megnézni a velencei Arzenál ipari épületébe.

 

11994187_1156669391016593_1758204066_o

 

Végig látszik, hogyan koncentrál. Félelmetes az az erő, ahogyan az ismerős, otthonos anyagokból építkezik. A történetekkel, mint homokzsákokkal captat, húzza őket magával. Úgy érzi jól magát, ha elkezdheti építeni a Homokvárat. S bár azt mondja, magát egy példaként akarja felmutatni, a kisebbségi író egy új modelljeként, itt mégsem egy elsajátítható, átemelhető szerkezetről van szó. Az itt-vagyok (Veszprémben) improvizatív szólamai egyszer csak átírják az ismert történeteket. Átszellemítik a határt. A Homokvár elkezd érintkezni a helyzet adta táptalajjal, s így válik moderátorból szereplővé Ladányi István és Bozsik Péter (a Sympo-hagyományt Ex Symposion folyóirat néven továbbfolytató két fiú), így lesz Porga Gyula veszprémi polgármesterből A Pompeji filatelista történetét megindító narratív elem. Persze Tolnai nem most kezdte veszprémi építkezéseit. Egyik végtelenített motívumának, a flamingónak is ez a város a kiindulópontja. A Veszprémi Állatkert drótkerítése mögött született a párhuzam, megannyi meztelen nőként szaladó flamingó és a rózsaszín kombiné között. De kiindulópontja Bori Imre rokona, Laci bácsi, a földvári madárpreparátor, aki búcsúvadászatán éppen flamingót lőtt, a Berlinben húzódó rózsaszín csövek, de a pulcsijából előbukkanó flamingó rózsaszín gallér is. S míg az egyik kezében, a jobb kezében tartja vak vigh tibike flamingó násztáncát, a másikkal már Berlinben matat. Igen Berlinben, ahol legszebb irodalmi estjén volt, azon, amelyen a bosnyák nő mesélt. Amelyen a bosnyák nő szép nyelven megtartotta Tolnai Ottó irodalmi estjét. A bosnyák nőről beszélt, akinek felgyújtották a faluját, aki kiszaladt, hogy az égő pajtából kihozzon egy tehenet. Arról beszélt, ahogyan a bosnyák nő finoman, tapintatosan, ahogyan csak a bosnyákok tudnak, elmondta, hogy a tehén szeme könnyes lett. Ahogy a tehén ott állt és könnyezett, a bosnyák nő látta, amint az állat tőgyéből spriccelő tej lassan piros lesz… Itt félbemaradt a történet, valahogy úgy, mint az, amit életének utolsó irodalmi estjéről ír, a rézkilincsről, meg a lapp sapkáról, nem a vadász sapkáról, nem az erdélyi taplósapkáról, hanem a lappról, aminek finom hangzóit hajtogatva visszatérünk, ama kék hajszálcsíkos laphoz is, ahol a csiklószagú radíros ceruzával végülis a dolgok elindultak.

 

12006744_1156669387683260_409415172_o

 

Briliáns avantgárd játéknak tűnhetnek Tolnai Ottó asszociatív bújócskából kibomló anekdota-variánsai. Azonban amit láttam, az nem játék volt, hanem egy végletekig tiszta írói performansz. Az életmű és az élet egymásba hajlása. Tolnai ott áll történeteinek metszéspontján. Tulajdonképpen ezért utánozhatatlan. Ezért tudja olyan hitelesen azt mondani, hogy felhorzsolta a történelmi idő, mert nem fél vele menni, nem tart tőle. Történeteivel, gyűjtőszenvedélyével folyamatosan közel tartja magához.

Mert a remegő kéz a legjobb a homokvár csepegtetéshez.

Azt is mondhatnám, hogy az egész est egyetlen (irodalmi) légzőgyakorlat volt. Nemcsak arról volt szó, hogy miként bánik egy író a történettel, hanem az is láthatóvá vált, hogyan kezdi el használni a történet az őt hordozó embert. Hogyan fárasztja biológiailag, mennyi levegőt igényel. S főleg a vers, a vers előhívása, ami lám ezt is tudja… szétrázni az írót, felolvasáskor át meg átjárni az emberen, hosszan fárasztani, hogy aztán nyoma maradjon. Nyoma a gyalászkának, annak az izzó gyalászkának, aminek a létezéséről csak az Új Tolnai Világlexikonból tudok. Senki nem tud úgy kiénekelni egy verset, mint Tolnai Ottó. Azon a hangon, amin Az izzó gyalászka ismétlődő egyre rezignáltabb futamai után már nem marad erő, hogy felolvassa Györgydeákról írt versét, se azt, amit erre az estére írt, és a PIM-ben tartott 75. születésnapján elhangzó Füst Milán papucsa címűnek a folytatása. De azért belekezd, elénekli az elejét, elkántálja a végét, rekapitulál, vissza-vissza csúszik a homokóra szép, karcsú nyakán, meghagyva bennünk a tízoldalas vers helyét…

(Veszprémi Trialógusok Tolnai Ottóval. A több mint tízéves hagyományra visszatekintő beszélgetéssorozat a Szépírók Társasága, az Ex Symposion Alapítvány és a Pannon Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének közreműködésével valósult meg. A beszélgetést Bozsik Péter és Ladányi István moderálta.)

Pintér Viktória 

Fotó: Domján Attila


Címke: , , , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő