05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Maradandó
2015.09.20 - tiszatáj

Napok óta egy régi emlék jár a fejemben. Időről-időre eszembe jutott az utóbbi húsz évben. Különös, mert alig van jelentősége, mégsem sikerült elfelejteni.

Általános iskolás koromban fociedzésre jártam, melyet az iskola szervezett. Az edző a testnevelő tanárom volt. Soha nem voltam ügyes a fociban, de szívesen szaladgáltam a labda után. Egy alkalommal – kilenc, tíz éves lehettem – meccset játszottunk egy több környékbeli általános iskolát összefogó tornán, ami szombatra esett. Emlékszem nagy izgalommal mentem szombaton is az iskolába, elvégre engem is hívott az edző.

Az első néhány meccsen nem kaptam szerepet, de erre talán valahol számítottam is. Ültem a tornatermi padon a kapott mezben, játékra készen és a bordásfalnak támaszkodtam. Lassan azonban véget értek a körmérkőzések és a délelőttből is gyorsan délután lett. Az utolsó mérkőzésünk előtt odaléptem az edzőhöz és megkérdeztem, beállhatnék-e játszani néhány percre. A válasza az volt, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy két-három gólt kapjunk.

Persze, értem én, hogy a törökszentmiklósi Kölcsey Ferenc Általános Iskola 5.c versus Tiszatenyői Általános Iskola 5.b egyfajta El Clasico jelentőségével bírhatott az edzőnknek. Azt pedig senki nem akarja, hogy a sportújságírók leszedjék róla a keresztvizet, ha mondjuk kétgólos különbséggel kikap a csapata egy hasonló jelentőségű rangadón. Naiv, gyerek fővel én ezt nem láttam be, csak játszani szerettem volna. Erre nem kaptam lehetőséget, úgyhogy az egész szombatomat azzal töltöttem, hogy az iskolában más gyerekeket néztem játék közben.

Jó gyerekkorom volt és ez az apróság valóban eltörpül olyan dolgok mellett, amelyek – sajnos – nap mint nap megtörténnek gyerekekkel. Azért meséltem el mégis, mert – merek rá fogadni – mindenkinek van valami hasonló emléke életének ebből a korszakából. Valami, ami apróságnak tűnik, mégis maradandó. Történtek olyan krízisek az életemben, és fognak is, amelyek jelentősége messze nagyobb, mint ez a triviális fociügy, mégsem jutnak eszembe ilyen gyakran. Úgy gondolom azért, mert életemben először szembesültem valami olyasmivel, amivel utána még sokszor. Úgy is mondhatjuk: megtanultam egy leckét. Erre való az iskola, nem? – kérdezhetnénk.

Én azt hiszem, nem egészen.

Azóta sem szeretem különösebben a focit. Ami persze nem a legjobb túlélési stratégia az épülő stadionok országában. (Apropó: csak engem emlékeztetnek a piramisokra? Nem az épületek. A koncepció.) Sajnálom, hogy nem voltam kicsit kitartóbb. Ha a focihoz értenék, mindenhez értenék. Akár egyetemet is irányíthatnék. Legalábbis a pénzügyi kiadásokat felügyelhetném. Sajnos azonban ez a hajó már elúszott, mert volt egy tanárom, aki szombaton tanított meg nekem egy leckét, ha úgy tetszik, szolgálaton kívül (fura kifejezés: mintha a szolgálat valami olyasmi lenne, amit le lehetne tenni, amit abba lehetne hagyni, mint a munkát). Nem volt egyébként rossz edző, nem szeretném ezt a látszatot kelteni. Nagyon értette a dolgát. Más kérdés, hogy azokkal a gyerekekkel, akik nem voltak sporttehetségek, nem tudott mit kezdeni, tehát testnevelő tanárnak nem volt az igazi. Mivel nem minden gyerek tehetséges mindenben. A tanárnak pedig ezt tudni kell valahogyan kezelnie. Ennek két alapfeltétele van.

Az egyik, hogy az ember alkalmas legyen a tanári pályára. Szeretnie kell a hivatását és a gyerekeket, akkor is, amikor nehéz. Néhány ilyen „szent őrült” előfordul még ebben a már-már megvetett szakmában. Egy részük régi vágású, igazi pedagógus, akik már nyugdíj előtt állnak. Nem mindenki alkalmas tehát, ez egy olyan dolog, amit ellenőrizni kell. A ma működő pályaalkalmassági vizsgálatok épp csak azokat képtelenek kiszűrni, akiket hozzáállásuk, habitusuk miatt tilos lenne gyerekek közelébe engedni.

A másik feltétel az, hogy kapjon módszert és gyakorlati lehetőséget felsőfokú tanulmányai közben a leendő tanár. Mivel a legtöbb tanszék kapacitását az köti le, hogy megpróbálnak valahogyan a felszínen maradni a jelenlegi ellenséges környezetben, előbb utóbb e második feltétel teljesülése is veszélybe kerülhet.

Így a tanév kezdete után nem sokkal érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy vajon fontos-e némi energiát és anyagiakat fektetni a közoktatásba is (ehhez persze a tanárképzés miatt a felsőoktatásra is figyelmet kell fordítani). Nem mindegy ugyanis, hogy kik foglalkoznak az iskolákban a gyerekekkel. Hiszen az itt megszerzett tapasztalat maradandó.

Szabó István Zoltán (Steve)


Címke: , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő