12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.11.
| Szabó Kimmel Tamás zenés előadása a függőségekről Szegeden >>>
11.08.
| Japán meseillusztrációk a Deák17 Galériában >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Novembertől útjára indul a JATE Sikersztorik második évada, ahol közismert személyekkel és izgalmas témákkal találkozhat a szegedi közönség. November 19-én, 20 órától a Pro Jure Egyesület és a JATE Sikersztorik közös szervezésében Puzsér Róbert és Ragány Zoltán, az SZTE ÁJTK oktatója vitázik a jogászság kulturális megítéléséről…

>>>

November 13-án 18 órakor kezdődik a szegedi bölcsészkar és a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány közös programsorozata, az AudMax Esték. Első alkalommal Prof. Dr. Racsmány Mihály pszichológus tart előadást…

>>>

Ütős anyag
2015.10.03 - tiszatáj

TOTTH BENEDEK HOLTVERSENYCÍMŰ REGÉNYÉRŐL

Egy bevállalós író dögös könyve Totth Benedek Holtverseny című regénye. Dögös, mert olyan energiával és sebességgel zúz végig a történet a kötet kétszázegynéhány oldalán, akár egy Ramones vagy Motörheadszám, de abban az értelemben is, hogy bővelkedik dögökben-holttetemekben, melyek között akad shotgunnal kettélőtt macska, cserbenhagyásos gázolás áldozatául esett öregember, akinek véletlenül még az arcát is szétszúzzák az aszfalton, miközben megpróbálják lehúzni az úttestről, valamint derítőben oszladozó kamasztetem is, amelynek bordái közül patkány ugrik fejest a lébe. És bevállalós író könyve, ugyanis Totth Benedek számos lehetséges kritikusi pofonba állt bele azzal, hogy debütálő kötetét éppen arról és úgy írta meg, amiről és ahogyan megírta.

Kezdjük ott, hogy Totth könyvét szokás fiatal felnőtteknek szóló irodalomként kategorizálni. S annak ellenére, hogy az ide sorolt művek tőlünk nyugatabbra elvitathatatlanul a mainstream részei (gondoljunk például a dán Janne Teller novellásköteteinek világsikerére), minálunk még csak mostanság találja meg a helyét az effajta literatúra a „nagybetűs Irodalom” térképén, mint komolyan veendő, célzott szakmai figyelemre is érdemes kategória. Erre a területre manőverezni a debütáló kötettel kétesélyes vállalkozás. Szerencsés esetben biztosítja a fokozott kritikusi figyelmet, de annak is kiteheti a szerzőt, hogy divathullám-lovasként könyveljék el. Ráadásul a Holtverseny legalább annyira horror is, mint young adult regény, és a műfajt filmben és irodalomban is hagyományosan hajlamos az értéktelenség szinonimájaként tekinteni a hazai köztudat (ami felettébb abszurd abban az országban, amely Lugosi Béla és Peter Lorre személyében a klasszikus horrormozik legnagyobb alakjai közül kettőt is adott a filmvilágnak egykoron).

És kockázatos annak a közegnek a megválasztása is, amelyben a Totth-regény játszódik. A Holtverseny ugyanis a Facebook-generáció regénye, azé a nemzedéké, amely már beleszületett a realisztikus élményt nyújtó játékkonzolok, a közösségi oldalak és az okostelefonok világába. S bár Totth főszereplői között csonka családból származó, hátrányos helyzetű kamaszok, valamint luxuskörülmények között élő, ám szüleik által hasonlóképpen figyelmre sem méltatott fiatalok is akadnak, mégis összeköti őket az osztálykülönbségeken átnyúló közös értékrend. A Holtverseny szereplőinek ugyanis folyamatosan tesztoszterontól, adrenalintól, valamint kannabisz származékoktól és szintetikus szerektől pezseg a vére. A szex számukra csak numera, számokban kifejezhető teljesítmény. Mindenki kamatyol mindenkivel, és a mennyiség nem csap át minőségbe. Az ugyanis nem számít, csupán az orgazmus mint módosult tudatállapot elérése a lényeg. A fél szobafalnyi képernyőre kötött játékkonzol, a sporttárs lányok orális szolgáltatásai, valamint a fatertől elkötött sportverda mind csak eszközök ugyanannak a célnak az eléréséhez: a felfokozott adrenalinszint állandósításához. Ahhoz, hogy száguldjanak a pillanatok, mint a nyitófejezetben az éjszakai országúton a luxusjárgány. A legcsekélyebb lassulás is a dögunalommal volna egyenlő.

Ez egy igen-igen kemény, kemény világ, és az olvasók többsége számára ismeretlen. Totth Benedek szerencsére meg sem próbálkozik szociografikus ábrázolásával, hanem túlzásokkal mutatja be, amelyek szépen egyensúlyoznak a karikatúrává válás határvonalának innenső oldalán: „Kacsáék ormótlan nagy, háromszintes házban laknak, fenn a domb tetején, egy természetvédelmi terület mellett. Valami menő pesti építész tervezte, de szerintem frankón úgy néz ki, mint egy összecsuklott birodalmi lépegető. Ki kellett vágni pár hektár őstuját, hogy kényelmesen elférjen, meg hogy ne zavarják a fák a 360 fokos örökpanorámát. A helyi természetjáró egyesület pattogott kicsit, de Kacsa faterja elintézte, hogy bevonják az engedélyüket, úgyhogy elég hamar elült a balhé. A garázs akkora, mint egy repülőgéphangár, az első emeleti napozóterasz meg, mint egy teniszpálya. A kertben huszonötös, négypályás medence. Az alsó szinten konditerem, egy másik medence, jakuzzi, szauna, infraszauna, sókabin, fagyszauna meg négy turbószolárium.” Minden eltúlzott, minden felfokozott ebben a világban, mintha maga az olvasó is valami szer hatása alatt tapasztalná meg – és Totth Benedek könyve éppen emiatt működik.

Valamint a narrátor beszédmódja miatt. A másfél oldalankénti bazdmegolás és faszozás itt ugyanis nem csupán hamar elapadó humorforrás a kisigényűek számára, hanem fontos összetevője az elbeszélői nyelvnek, amelyet a lényegre törő, rövid, tárgyilagos, egyszerű mondatokból építkező megfogalmazás, másrészt pedig a karikaturisztikus túlzások, a színes, asszociatív gondolkodás és a popkultúrából merítő referenciák kettőssége jellemez. A nők küllemének ábrázolására a pornóoldalak odaillő kategóriamegjelölései szolgálnak (Kacsa anyjának nevét soha sem tudjuk meg, csak mint „a MILF” szerepel), s ahogyan Kacsáék házát a Csillagok háborúja birodalmi lépegetőihez hasonlítja, úgy nyúl az elbeszélő rendre egy-egy bizarr, mégis odaillő filmes utaláshoz ahelyett, hogy akár egyetlen bővebb bekezdésnyi leírással is megakasztaná a regény száguldását. Ahol mégis megteszi, ott pedig lakberendezési áruházak termékismertetőiből idéz.

Ami mozog, az ebben a könyvben zúz, tép vagy repeszt, aminek pedig bármiféle hatása lehet, az üt vagy odacsap, és még egyéb, négybetűs tövű igekötős igéket is említhetnénk. „Nem érdekel ez a felhajtás, az adrenalin a lényeg” – vallja a főhős a regény egy pontján, még a dobogón állva, de már levéve az éppen elnyert érmet, s mintha Totth Benedek épp ennek a mondatnak a jegyében írta volna meg első regényét. A folyamatos pörgés-tépés-rohanás közepette ugyanis mesterien adagolt mikroepizódok révén gyülemlenek fel a versenyúszó kamaszok közötti feszültségek, s vezetnek szinte észrevétlenül ahhoz a konfliktushoz, amely csakis gyilkossággal végződhet. S ahogyan bemutatja, amint az elbeszélőben fokozatosan tudatosul Zolika eltűnése, és eluralkodik rajta az igazság kiderítésének kétségbeesésbe hajló vágya, abban Totth Benedek a feszültség megteremtésének és fenntartásának oly kimagasló képességéről tesz bizonyságot, amelyre talán csak a negyvenes évek film noir-jainak legjobb rendezői voltak képesek. Az ülepítő gödörhöz megkomponált történetkulmináció naturalizmusa garantálja az olvasói hányingert, ám a szerző nem elégszik meg ennyivel, hanem az első fejezetben emlegetett, ám hús-vér valójában addig soha fel nem bukkanó vaddisznót is színre lépteti egy merész húzással, jelezvén, hogy a régi idők horrorjai elmaradhatatlan comic relief-jének is képes kitermelni a Totth Benedek-féle badass változatát. A regényzárlat pedig elegáns egyszerűséggel bízza az olvasói értelmezésére annak eldöntését, vajon az elbeszélő-főhős megtalálta-e a kiutat a Holtverseny nihilista világából, vagy egyszerűen csak végképp elment az esze.

Mindent összevetve Totth Benedek első regénye úgy jó, ahogy van. Karikatúraszerű túlzásai, felfokozott irama, a mesterien adagolt feszültség, valamint nem utolsósorban a letisztultság és a gazdag asszociációk kettősségével jellemezhető elbeszélői nyelv olyan eszköztárrá állnak össze, amely ebben a könyvben hibátlanul és elsöprő hatékonysággal működik. Ez persze azzal is jár, hogy ugyanennek az arzenálnak az újbóli bevetése egy másik regényben alkalmasint önismétlésként hatna. Mindez újabb ok arra, hogy a recenzens még kíváncsibban várja, milyen elegyet vegyészkedik majd össze Totth Benedek legközelebb prózalaboratóriumában. A Holtverseny alapján úgy sejthetjük, az is kemény, ütős anyag lesz.

Haklik Norbert

 

totth-benedek-holtversenyTotth Benedek: Holtverseny

Magvető Kiadó

Budapest, 2014,

248 oldal

2990 Ft

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.06 - tiszatáj

MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.11.02 - tiszatáj

VIRÁG ZOLTÁN: PRÓBÁRA TETT EMLÉKEZET
Virág Zoltán irodalomtörténész új könyve utólagos szerkesztői tevékenység eredménye, amelyben az élőbeszéd és a rögzítettség kettősségével szembesül az olvasó, aki még írott formában is átéli a „jó beszélgetés” lüktetését. A beszélgetőkönyv kapcsán kiemelhető az a „szellemi-szemléleti” feszültség, amelyet Balassa Péter Nádas Párbeszédéről állapított meg, noha Virág Zoltán kötetében erősebben kirajzolódik a válaszadó szubjektuma… – HÓZSA ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

GONDOLATOK NÁDAS ALEXANDRA KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Nádas Alexandra a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett 2000-ben, és ugyanebben az évben jelentkezett országos kiállításokon első kőnyomataival és mezzotintóival. Az épített környezet motívumait feldolgozó Korlátok és keresztek sorozatában is a belső terek ábrázolásának problémáját elemezte. A 2001 és 2003 közötti nyomataiban és vegyes technikával készült táblaképeiben a téri problémákat különböző árnyalatú és faktúrájú téglalapok és íves formák egymásba hatásaként dolgozta fel, amely technikai megoldás már előrevetítette a tíz évvel későbbi munkáinak egyes vizuális gondolatait… – NAGY IMRE ÍRÁSA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>
2019.10.30 - tiszatáj

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A WILKINSON PENGE 
Ha a borítóterv direktsége és túlzásai kapcsán lehetnek is fenntartásaink, Tóbiás Krisztián negyedik kötete mind a külső formajegyeket, mind a tartalmat tekintve eleget tesz a címének: a vékonynak tűnő, acélszürke kötet versanyaga szenvelgés nélkül vág bele a felsejlő délvidéki emlékezet húsába, élesen boncolgatja az idő természetét, mi több, annyi eredendő titokzatosságot vegyít magába, amennyit egy kétszer ilyen vastag kötet is megirigyelne… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő