01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.20.
| Fölszállott a páva – Összeállt a döntő mezőnye >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.16.
| Az erdélyi népzenét bemutató kötetet jelentet meg a Magyar Művészeti Akadémia >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Fodor Ferenc néprajzkutató kapta az idei Tömörkény-díjat >>>
12.12.
| Megható karácsonyi kisfilmmel hangolódik az ünnepekre a Müpa >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Változatok prostitúcióra
2015.08.14 - tiszatáj

 

 

 

 

KŐRÖSI ZOLTÁN: MAGYARKA

 

„(…) mindennek Engem kell szolgálnia, feljövőben
Vagyok, nélkülözhetetlen Lettem, a holnapi nemzedék
Nemsokára nem szar már, hanem Kemény malter, amiből
Városok épülnek.”
(Bertold Brecht)

Okkal írja a narrátor: „Az idő (…) körbefordul, mint az óramutató”. A szülők, akarva-akaratlan, ráaggatják az utódaikra az örökségbe kapott viselkedésmintákat, azaz akkor is a legmeghatározóbb tapasztalatot jelenthetik a gyerekek számára, ha a lehető legnagyobb távolságot tartják tőlük. A Ma­gyarka főbb szereplőinél a magánszférában, a nőiség megélésében szinte ugyanazok a sémák ismétlődnek: lemondás a nagy álmokról, a nagy szerelemről – és lehetőleg ennek az útnak a kijelölése az utód számára is.

A cím és a fülszöveg kissé félrevezető iránymutató, hiszen a prostitúció tényét, azaz a végkifejletet helyezi fókuszpozícióba, így az olvasó lényegében az odavezető utat követi figyelemmel, így veszít a hangsúlyából a regény döntő hányada, amely a nők kilátásainak, és lehetőségeinek történeteire összpontosít.

A narrátor a Horthy korszaktól napjainkig vezeti egy családban három generáció, három nő történetét. Az első, Nagy­anyaé, aki nem tanulhatott, nem élhetett közösségi életet,– ahogy az ő anyja se tehette. A második Ildié, vagyis Anya, a munkáscsaládból származó tanítónőé, aki zenész is lehetett volna – ha Nagyanya engedi. A harmadik pedig Katié.

Kifejezetten szemléletes ezért Hrapka Tibor borítóképe: a háromszög kompozícióba rendezett próbababák közül a kettő párhuzamosan olvad halványan a harmadikba, amely a középpontba állítva mindközül a legélénkebb színekkel kiemelten mered szemközt az olvasóra. Egyrészt ez jelzi, hogy egymástól alig különböznek, és egymástól el nem választhatóak ezek a női sorsok, másrészt minden szál egyikük személye köré gyűlik. A narrátor a szereplőket Katihoz fűződő viszonyuk szerint nevesíti, már akkor, amikor még a nagyanyja se született meg. Ugyanakkor nemcsak egymástól, hanem a történelmi korszakoktól is elválaszthatatlanok ezek az élettörténetek. A szerző mindig kiragad valami tipikusat, egy-egy sarkalatos témát a Horthy-korszak, a második világháború, a Kádár rendszer, a rendszerváltás éveiből – egyházi iskola, földgazdálkodás, KISZ táboroztatás – és a családtörténethez rendeli. Láthatóan a szereplők világról és benne önmagukról, egymásról alkotott elképzelésüket, véleményüket, értékrendjüket az őket körülvevő világ is közvetlenül alakítja. Azt, ahogyan a férfi és ahogyan a nő dolgáról értekeznek, ahogy nemesi származású felmenőket megítélik, ahogy egymás foglalkozását, álmait tiltják, szégyellik vagy elismerik. Ez a rétegzett személyiségkép az, amely szimpatikusan hitelessé teszi őket, minden szembetűnő hasonlóságuk ellenére.

A kronologikus cselekményvezetést bonyolítja a szerző, aki mesterien ért ahhoz, hogy elaprózza, majd felgyorsítsa az időt, emlékek, események, személyek, gondolatok közös pontjain keresztül. Előre sejtet: „(…) Nagyanya, talán ha tudta volna, mit jelent igazából a zene Ilonka életében, és hogy miféle utakra viszik majd a lányát azok a bálok, biztosan másként beszél.” És olykor visszautal: „Nagyanya akkor már a negyvenedik évében járt, igaz, alig-alig látszott rajta az idő, most is épp olyan kislányos mozgású, karcsú baba volt, mint hajdanán, amikor olyan könnyedén szökött ki az ablakon.” Bár ezzel a módszerrel az olvasó helyett emlékezik, nem rágja szájba a korábban olvasottakat.

A szerző nem egyszeri, éles huszárvágással bekövetkező fordulatokkal dolgozik, az apró, halvány eseményekkel előkészíti, ugyanakkor el is mossa az igazán jelentőségteljes változásokat. A leírás túlnyomó többségben tárgyilagos, ezért emelkedik ki az az emlékezetes jelenet, amelyben Kati a lebénult édesanyját látogatja meg, hogy bemutassa neki a fiát: „Tíz évvel ezelőtt megkaptam az üzeneted, Anya, hogy nem akarod látni a zabigyerekemet, hát akkor most itt van, tessék, itt van előtted. Most nem tudod nem nézni, ugye?” Nem az egyetlen, de a leghatásosabb szakasz, ahol nemcsak szemrebbenés nélkül tudomásul veszi a szereplő, a narrátor, az olvasó, a megváltoztathatatlan tényeket, hanem – bár továbbra is visszafogottan – drámaivá lényegül a szöveg. Kati monológja egyszerre megrázó, kegyetlen és érthető, tökéletesen tükrözi kapcsolatuk leküzdhetetlen konfliktusait: „És kifestem a szemhéjad is, jó?, kékre, ahogyan kell. Kékre, ahogyan szoktad. Égszínkék és búzaszőke. Anya, a szempilláidat is megcsinálom és kihúzom a vonalat feketével, olyan lesz, ahogyan te szoktad megcsinálni, hiszen csakis ez a fontos, hogy olyan legyen.”

Mivel a narrátor és a szereplők hangja nem válik el élesen egymástól, ezért pontosan tudjuk, ki mit érez, gondol, sejt, hogy melyik felmenőjét idézi mindezzel, és azt is, hogy mindenki álláspontja érthető, de attól még az élet, amit élnek, érthetetlen.

Remekül érzékelteti a narrátor, hogy a tradíciók, a család, a közösség stb. együttes következménye, hogy a család nőtagjai – anélkül hogy tudnának róla – egy olyan összefüggésrendszernek a részei, amely nem tesz lehetővé számukra egyéb választást, mint azt a következő lépést, amit megtesznek.

Ez a folyamatábra viszont visszafordíthatatlanul vezet oda, ahova egyáltalán nem akarnak érni. Mindebből egyenesen következnek a családban sorozatosan visszatérő problémák; az aprópénzre váltott vagy kútba dobott tehetség, a rossz házasság, és mindenekelőtt az egészséges anya-kép és anya-lány kapcsolat hiánya. Valójában a felsorakoztatott életutak ismétlődésének alapja az, hogy ezek a nőalakok mind prostituálódnak különböző módokon, különböző okoknál fogva. Többnyire ez a hurcolt, fokozatosan csak gyülemlő lelki-pszichés feszültség felszínre sosem törő teher marad.

A férfiak viszont általában színtelenül, remények és vágyak nélkül élnek, csábítják el, veszik feleségül a nőt, akit viszonzatlanul szeretnek, és akik mellett ezek után jórészt isznak és verekszenek. Végig a háttérben maradnak szürkén és laposan, csak azok a személyiségjegyek dominálnak, amelyekkel befolyásolják az árnyaltan, karakterisztikusan ábrázolt nők sorsát.

A szereplők nem eszmélnek, nem mérlegelnek, vagy értékelnek át, ezt megteszi a narrátor helyettük, ők csak közömbösen átfolynak a jövőbe – bármilyen is legyen az –, és közhelyesen kommentálják az életüket, túl sok ember szájából túl gyakran hallott mondatokkal, szófordulatokkal. Kőrösi megkísérti a giccset, az unalomig ismétléssel a jelentéktelenségig koptatja le a frázisokat, míg végül már romantikus atmoszférateremtő erejük sincsen.

Az ugyanúgy elcsókolt csókokkal és ugyanazokkal a szavakkal be nem tartott ígéretekkel viszont rámenősen, de hatásosan nyomatékosítja az olvasóban, hogy a szereplők mindennek az előre látható ismétlődésnek nem lehetnek tudatában. Ahol tetten érhető, túl benső színtér, így a személyes remény helyébe sorozatosan egy egész családra kiható tévedés lép.

Mindezzel együtt, a Magyarkában minden jel arra utal, hogy a világ legapróbb részleteiben is ingatag, idővel csak romlik, tönkremegy, „…néha már látta maga előtt az elrohadt csöveket, a felfakadt oldalukat, és elképzelte, ahogy megbillen a ház, aztán egyre gyorsulva csúszik lefelé.”

Kati az első önálló nő, akit a család nem gátol meg sem a hivatás-, sem a társválasztásban, ezzel sugallva, hogy a korábbi folytonosság véget érhet – de nem veszik fel az orvosira, a szerelme elhagyja, fiút szül a főnökétől, és egyedülálló anyaként mindenekfelett, túlzottan is a fia boldogságának él.

Ebben a kontextusban nem azaz igazán tragikus, hogy egy szépreményű fiatal lány a negyvenes éveitől kezdve áruba bocsájtja a testét, hanem az, hogy Kati az első, aki szabad akaratából hozhat döntéseket, és ezáltal a létező összes családi és társadalmi korlát feloldódása után, a lehetséges választási lehetőségek közül számára nem marad semmi más.

Tóth Tünde

Megjelent a Tiszatáj 2015/3. számában

 

magyarkaPesti Kalligram Kft.

Budapest, 2013

208 oldal, 2900 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.12.15 - tiszatáj

DARIDA VERONIKA: ELTÉRŐ SZÍNTEREK. NAGY JÓZSEF SZÍNHÁZA
Darida Veronika könyve szintetizáló és kanonizáló vállalkozás is egyben. A könyv Nagy József művészi pályáját tekinti át 1987-től 2016-ig, pontosabban 2017 őszéig, amikor a táncos-színész-koreográfus számára véget ér a Trafó ötéves igazgatási szerepköre. A filozófiai és esztétikai (elméleti) bevezetés után minden előadói korszakkal egy-egy fejezet foglalkozik, illetve a szerző igyekszik alapos elemzést nyújtani az egyes előadásokról… – OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2019.12.15 - tiszatáj

CORMAC McCARTHY:
ODAKINT A SÖTÉTSÉG
Texasban, Arizonában vagy Mexikóban bonyolódó regényei előtt Cormac McCarthy leginkább az Appalache-hegység lábánál engedte kóvályogni balsorsú figuráit. Csakúgy, mint az 1973-as, főalakja totális lealjasodását dokumentáló – itthon két éve megjelent – Isten gyermeke, a szerző második regénye, a ’68-as Odakint a sötétség is hasonló környezetben bontakozik ki… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.13 - tiszatáj

– MONDJA A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS UTÁN BARNÁK LÁSZLÓ SZEGEDI SZÍNIGAZGATÓ
Hatalmas vihart kavart a színházakat is érintő kulturális tárgyú törvénymódosítás tervezete, amit előzetes szakmai egyeztetés nélkül, bár a zajos tiltakozások hatására némileg finomítva szavazott meg szerdán a kormánytöbbség a parlamentben. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Barnák László próbál idealista lenni, miközben nemcsak a szférát foglalkoztató változások aggasztják, hanem rendre felhívja a figyelmet a nagyszínház lassan halaszthatatlanná váló felújítására is… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő