Szegeden a legnyugodtabb évszak a nyár. Szinte kiürül a város, ahogy az egyetemisták hazautaznak a szünidőre. A buszok, trolik és villamosok ritkábban járnak. A ritkított járatokon kevesebb az ember. Reggel nem alakul ki tömeg az iskolák és óvodák utcafrontján, így autó is kevesebb van a város útjain.
A nyár legforróbb napja van. Nehéz őket egymástól megkülönböztetni.
A napfény szinte vág. A levegő forró. Az aszfalt forró. A villamos sínek forróak. A lányokon forrónadrág.
Munka után kinek sör, kinek fröccs. Késő délután a kávézók teraszai mind tele vannak a belvárosban. A Dóm környéke járhatatlan. A velencei Szent Márk tér méreteivel tökéletesen egyező Dóm téren a Szabadtéri Játékok színpadja áll. Kis kerülő így a Tiszapart. A folyó szegedi oldalán a rakpart teljes hosszában kisebb-nagyobb társaságokat látni. Az emberek beszélgetnek, nevetnek, játszanak, söröznek. Végre használják a város tereit. Rendőrautó hajt végig lépésben a rakparton, de eszükben sincs büntetni a nyitott üvegek miatt.
A középiskolás korúak csoportjai felől mindig zene hallatszik. Mobilról szól, mindegyikük kezében ott a telefon. Mindenfelé azt a jellegzetes simogató mozdulatot látni, amivel az érintőképernyő „ajándékozta meg” a világot. Dacára a nyárra eltűnő egyetemistáknak, a város ilyenkor mégsem tűnik olyan üresnek.
A folyó újszegedi oldalán tele van a Lapos. Ez a Tiszapartnak az a része, ahol a szabadstrandolók és az este beköszöntével a bográcsolók összegyűlnek. Busch Péter – a Boszorkánypöröly című megakrimi szerzője – is itt szokott horgászni és időnként biztosan készít néhány fotót is. Ha éppen a sors úgy nem hozza, hogy fuldoklókat kell kimentenie – mindjárt egyszerre kettőt. Minden városnak, minden közösségnek megvannak a saját hősei. Szegednek mindjárt egy író jutott.
A Lapostól nem messze, a Liget déli oldalán katolikus templom, a Szent Erzsébet templom, áll egy fáktól övezett kis téren. Torontál tér. Mi csak Lovecraft-térnek hívjuk, mivel az átépítés előtt a templomot körülvevő fák látványosan mind az épülettől eltávolodva, dőlve növekedtek. A dolog teljesen természetes, mégis egyedi atmoszférát adott a térnek.
A Liget már kora este tele van. A testtudatosak futnak, a kevésbé testtudatosak a Középföldében söröznek. Ez a hely a Liget fái között bújik meg, közvetlenül a mező mellett. A Szabadtéri Játékok újszegedi színpada is itt található, de koncerteket is szerveznek ide és szinte mindig talál az ember ismerőst.
A Középföldétől nem messze a sétányon található a padom. Vasárnaponként ide ülök ki egy kis időre. Figyelem a családokat, akik a Ligetben együtt töltik a napot. Figyelem a futókat, akik a Baudrillard által leírt fanatizmussal kergetnek valami csak számukra láthatót. Olvasok. És örülök, hogy Szegeden vagyok.
Szabó István Zoltán (Steve)
