11.04.
| Ráolvasás 05. – Áfra János │ Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés >>>
11.03.
| Jazz Kocsma – Pál Sándor Attila Balladáskönyv című kötetének bemutatója >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Kecsmár Szilvia: Tőlem elválaszthatatlan
2015.08.29 - tiszatáj

Gyerekkorom óta álmodoztam róla. Regényes képeket festett fantáziám, s észrevétlenül mosódtak össze a képzelt és valós történetek. Nagymamám hozta legtöbbször szóba, meséivel oldva fel apránként a gyászt. Általa színes üveggolyókká váltak történelmünk darabkái, hogy a megadó tűrés kényszere gurítsa őket szerteszét, s ki-ki megragadva egyet közülük, mint kincset óvja tovább. Minden család őriz titkokat, vagy hagyományoz át lassacskán legendává szelídülő történeteket. Ez volt a mi múlthoz kötő, láthatatlan fonalunk. Apám ritkán beszélt érzésekről, vágyakról, de mindig türelmesen hallgatta nagymamámat. Nagybátyám hevesen utasított el minden róla szóló történetet, s ha ez mégis elkerülhetetlen volt, ajtót csapkodva távozott a szobából. Nénikém viszont, mintha ő maga is álom lenne, csak képzeletének köszönhetően vészelte át a két mesélés közötti üres járatot, a való világot, ahogy arra nagybátyám emlékeztette olykor. Soha nem láttam őt ébren, és soha senkit olyan boldognak.

 

Hálás voltam a meghívásért, hogy részemmé lehet a tőlem elválaszthatatlan. Családom többi tagja más-más indokkal hozakodva elő maradt távol. Egyedül indultam tehát neki a hosszú útnak. Hamarosan zúgott a fejem a felrémlett történetek sokaságától, a homályos képek és kifakult fotók emlékétől. Ismeretlenül is ismerős volt a táj, sem térkép, sem GPS nem hiányzott.

– Oh, az az esküvő! – szólalt meg hirtelen a nagymamám.

Meglepetten néztem hátra. Biztosra vettem, hogy ott mosolyog elégedetten a hátsó ülésen, amiért sikerült észrevétlenül az autóba lopóznia. Tévedtem. Magam voltam csak.

– Igen, az a híres esküvő… – folytatta.

Rezzenés nélkül vezettem tovább. Nem érdekelt, hogy a képzeletemben vagy a valóságban játszik-e velem.  Megszoktam már, hogy minden egy kicsit ez is, az is.

– Hogy megbolydult a világ! Összesereglett a nép. Még egy miniszter is volt a vendégek között.  Akkor volt a legszebb…

– Ki? A menyasszony? – kérdeztem, várva a mesét.

– Ő is – mondta. – Olyan gyönyörű volt, hogy minden lány a helyébe képzelte magát, különösen a délceg vőlegény miatt.

– A szertartást is ott tartották?

Akkor még állt a kápolna. Virággal borították a falat, a padlót, gyertyák fénye világított. Csak a család fért be és néhány méltóság, a többiek kintről figyeltek a falu népével együtt. Mindenki ott kíváncsiskodott. Néhányan a szertartás előtt ki-be szaladgáltunk, végül majdnem kinn rekedtünk, annyi ember vette körül az épületet. Gyerekek voltunk még, csintalanok.

Felnevetett, vele mosolyogtam.

– Apám szerint soha annyi tyúkot, kacsát és disznót nem ért egyszerre vég, mint azon a hétvégén…

– És bálok idején?

– Az más volt…, bár nem kevésbé varázslatos. A ruhák suhogását néha ma is hallom, akár a poharak csendülését és a sok nevetést. De anélkül múltak el a szép idők, hogy nekem egyszer is jutott volna a táncból.

– Ráismersz majd?

– Te is. Hófehéren, mint mindig, egy kevés zölddel… De nézd meg magad… Megérkeztünk…

 

A bekötőútra kanyarodtam. Végtelen hosszúnak tűnt az az alig egy kilométer a kapuig. Tudtam, hogy menni kell, hogy mindig erre vártam, és jobban akarom bármi másnál, de mi lesz, ha nem olyan, ha nem ismerjük meg egymást, ha…

– Eltaszít? Arra még csak ne is gondolj! – súgta fülembe a nagymamám.

Még néhány méter… egy-két fa… és ott állt teljes pompájában, vakító hófehéren a zöld díszeivel, körülötte sok-sok idegen ember. Ünnepnap volt és ő az ünnepelt.

– Na, hogy tetszik? – kérdezte büszkeségtől dagadó mellel a tulajdonos.

– Szép, nagyon szép – feleltem meghatódva.

Szebb volt bármely fotónál, szebb a képzeletnél, mert teljes valójában előttem állt.

– Amikor a sűrű bozótban rátaláltunk, a jobb oldali helyiségből már egy tölgyfa nőtt ki. Kétévnyi megfeszített munka, rengeteg pénz és akarat kellett hozzá. Senki nem hitt benne rajunk kívül.

– Senki… – ízleltem a szót.

Bűntelenül is magamra ismertem a hitetlenkedőkben, és keserűség töltötte el a szívemet. Egykori kastélyunk, a múltunk, az álmunk, a képzeletünk elhagyatott romból épült újjá, hogy emlékeztessen, kik voltunk és mivé lehetnénk… És mi még csak meg sem hallottuk a segélykiáltást! A veszteségtől bénultan, évtizedek óta éltünk történeteink zárt világában, semmit sem fogva fel a jelen változásaiból.

– Megnézi? – szólalt meg a tulajdonos felesége.

– Persze…, ezért jöttem – tértem magamhoz.

Felsétáltunk a rámpán, majd a zöldre festett ajtókon át be a fehér falak közé. A régmúlt díszletei találtak rám. Itt élt hát a dédapám, itt játszott a nagymamám, itt tartották azt a híres esküvőt, itt boldogult a sok szépreményű ős…

– Hamarosan hozzákezdünk a kápolna újjáépítéséhez is – mesélte izgatott örömmel a tulajdonos.

– Jó, nagyon jó – lelkesültem vele.

Megérintettem a falakat. Kezem nyomán összekapcsolódott múlt és jelen eltörölve a hányattatás évtizedeit. Büszkeség és béke töltött el, még ha másé is volt az érdem.

– A felszentelés után kíván majd szólni néhány szót? – kérdezte a feleség.

– Nem – feleltem csendesen.

 

Végighallgattam a köszöntő beszédeket és az újjáéledés történetét, sétálgattam a kertben, majd egy padon ülve néztem, ahogy az esti fény átrajzolja a kastély íveit. Ruhák suhogtak, és poharak csendültek a nevetések között. Külső megfigyelő voltam most is, alig változott valami.

– Ő a dédunoka? – súgtak össze mind többen mögöttem.

Már-már attól tartottam, megszólítanak. Hogy mesélnem kell. De mit is mondhatnék? Nekem nincsenek történeteim. Emlékem is csak ez, a mai nap…

– Gyere, fiam… – karolt belém váratlanul a nagymamám. – Későre jár. Most már induljunk haza…

 


Címke: , ,
2020.10.26 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A művészeti vásárokra is kihat a vírus okozta válság, érinti az alkotók létét, jelenét, sőt jövőbeni helyzetét is. Az Art Market Budapest piac is, a művészeti tárgyak eladók, megvehetők. A piac működik, megerősíti a látogatókkal való kapcsolatot, felhívja a figyelmet az alkotókra és munkájukra, egzisztenciájukra, a hazai művészek támogatására. A piaci szereplők összefogtak, mint a Kortárs Galériák Egyesülete, amely központi kiállítási standjával jelezte, a „best of” összeállítás igazi csemege és minőség. Az volt…

>>>
2020.10.24 - tiszatáj

A CHICAGÓI 7-EK TÁRGYALÁSA
Valószínűleg a Holdig ugrott volna örömében, sőt, talán a maga idejében így is járt el a nemrég elhunyt, faji elkülönítés ellen Martin Luther King oldalán vonuló John Lewis kongresszusi képviselő, ha értesül az 1968-as demokrata nagygyűlés után összeesküvéssel vádolt Chicagói 7-ek kiállásáról. Az aktivistákból, hallgatókból, hippikből álló csoport ugyan zűrbe keveredett, ám gerincességük rábökött a rendszer visszásságaira, így a képviselő szállóigéjével élve a delikvensek „jó bajban” voltak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő