07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Kecsmár Szilvia: Tőlem elválaszthatatlan
2015.08.29 - tiszatáj

Gyerekkorom óta álmodoztam róla. Regényes képeket festett fantáziám, s észrevétlenül mosódtak össze a képzelt és valós történetek. Nagymamám hozta legtöbbször szóba, meséivel oldva fel apránként a gyászt. Általa színes üveggolyókká váltak történelmünk darabkái, hogy a megadó tűrés kényszere gurítsa őket szerteszét, s ki-ki megragadva egyet közülük, mint kincset óvja tovább. Minden család őriz titkokat, vagy hagyományoz át lassacskán legendává szelídülő történeteket. Ez volt a mi múlthoz kötő, láthatatlan fonalunk. Apám ritkán beszélt érzésekről, vágyakról, de mindig türelmesen hallgatta nagymamámat. Nagybátyám hevesen utasított el minden róla szóló történetet, s ha ez mégis elkerülhetetlen volt, ajtót csapkodva távozott a szobából. Nénikém viszont, mintha ő maga is álom lenne, csak képzeletének köszönhetően vészelte át a két mesélés közötti üres járatot, a való világot, ahogy arra nagybátyám emlékeztette olykor. Soha nem láttam őt ébren, és soha senkit olyan boldognak.

 

Hálás voltam a meghívásért, hogy részemmé lehet a tőlem elválaszthatatlan. Családom többi tagja más-más indokkal hozakodva elő maradt távol. Egyedül indultam tehát neki a hosszú útnak. Hamarosan zúgott a fejem a felrémlett történetek sokaságától, a homályos képek és kifakult fotók emlékétől. Ismeretlenül is ismerős volt a táj, sem térkép, sem GPS nem hiányzott.

– Oh, az az esküvő! – szólalt meg hirtelen a nagymamám.

Meglepetten néztem hátra. Biztosra vettem, hogy ott mosolyog elégedetten a hátsó ülésen, amiért sikerült észrevétlenül az autóba lopóznia. Tévedtem. Magam voltam csak.

– Igen, az a híres esküvő… – folytatta.

Rezzenés nélkül vezettem tovább. Nem érdekelt, hogy a képzeletemben vagy a valóságban játszik-e velem.  Megszoktam már, hogy minden egy kicsit ez is, az is.

– Hogy megbolydult a világ! Összesereglett a nép. Még egy miniszter is volt a vendégek között.  Akkor volt a legszebb…

– Ki? A menyasszony? – kérdeztem, várva a mesét.

– Ő is – mondta. – Olyan gyönyörű volt, hogy minden lány a helyébe képzelte magát, különösen a délceg vőlegény miatt.

– A szertartást is ott tartották?

Akkor még állt a kápolna. Virággal borították a falat, a padlót, gyertyák fénye világított. Csak a család fért be és néhány méltóság, a többiek kintről figyeltek a falu népével együtt. Mindenki ott kíváncsiskodott. Néhányan a szertartás előtt ki-be szaladgáltunk, végül majdnem kinn rekedtünk, annyi ember vette körül az épületet. Gyerekek voltunk még, csintalanok.

Felnevetett, vele mosolyogtam.

– Apám szerint soha annyi tyúkot, kacsát és disznót nem ért egyszerre vég, mint azon a hétvégén…

– És bálok idején?

– Az más volt…, bár nem kevésbé varázslatos. A ruhák suhogását néha ma is hallom, akár a poharak csendülését és a sok nevetést. De anélkül múltak el a szép idők, hogy nekem egyszer is jutott volna a táncból.

– Ráismersz majd?

– Te is. Hófehéren, mint mindig, egy kevés zölddel… De nézd meg magad… Megérkeztünk…

 

A bekötőútra kanyarodtam. Végtelen hosszúnak tűnt az az alig egy kilométer a kapuig. Tudtam, hogy menni kell, hogy mindig erre vártam, és jobban akarom bármi másnál, de mi lesz, ha nem olyan, ha nem ismerjük meg egymást, ha…

– Eltaszít? Arra még csak ne is gondolj! – súgta fülembe a nagymamám.

Még néhány méter… egy-két fa… és ott állt teljes pompájában, vakító hófehéren a zöld díszeivel, körülötte sok-sok idegen ember. Ünnepnap volt és ő az ünnepelt.

– Na, hogy tetszik? – kérdezte büszkeségtől dagadó mellel a tulajdonos.

– Szép, nagyon szép – feleltem meghatódva.

Szebb volt bármely fotónál, szebb a képzeletnél, mert teljes valójában előttem állt.

– Amikor a sűrű bozótban rátaláltunk, a jobb oldali helyiségből már egy tölgyfa nőtt ki. Kétévnyi megfeszített munka, rengeteg pénz és akarat kellett hozzá. Senki nem hitt benne rajunk kívül.

– Senki… – ízleltem a szót.

Bűntelenül is magamra ismertem a hitetlenkedőkben, és keserűség töltötte el a szívemet. Egykori kastélyunk, a múltunk, az álmunk, a képzeletünk elhagyatott romból épült újjá, hogy emlékeztessen, kik voltunk és mivé lehetnénk… És mi még csak meg sem hallottuk a segélykiáltást! A veszteségtől bénultan, évtizedek óta éltünk történeteink zárt világában, semmit sem fogva fel a jelen változásaiból.

– Megnézi? – szólalt meg a tulajdonos felesége.

– Persze…, ezért jöttem – tértem magamhoz.

Felsétáltunk a rámpán, majd a zöldre festett ajtókon át be a fehér falak közé. A régmúlt díszletei találtak rám. Itt élt hát a dédapám, itt játszott a nagymamám, itt tartották azt a híres esküvőt, itt boldogult a sok szépreményű ős…

– Hamarosan hozzákezdünk a kápolna újjáépítéséhez is – mesélte izgatott örömmel a tulajdonos.

– Jó, nagyon jó – lelkesültem vele.

Megérintettem a falakat. Kezem nyomán összekapcsolódott múlt és jelen eltörölve a hányattatás évtizedeit. Büszkeség és béke töltött el, még ha másé is volt az érdem.

– A felszentelés után kíván majd szólni néhány szót? – kérdezte a feleség.

– Nem – feleltem csendesen.

 

Végighallgattam a köszöntő beszédeket és az újjáéledés történetét, sétálgattam a kertben, majd egy padon ülve néztem, ahogy az esti fény átrajzolja a kastély íveit. Ruhák suhogtak, és poharak csendültek a nevetések között. Külső megfigyelő voltam most is, alig változott valami.

– Ő a dédunoka? – súgtak össze mind többen mögöttem.

Már-már attól tartottam, megszólítanak. Hogy mesélnem kell. De mit is mondhatnék? Nekem nincsenek történeteim. Emlékem is csak ez, a mai nap…

– Gyere, fiam… – karolt belém váratlanul a nagymamám. – Későre jár. Most már induljunk haza…

 


Címke: , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő