06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

„Filmjeim a valóságból nőnek ki”
2015.07.30 - tiszatáj

INTERJÚ MIKLAUZIC BENCÉVEL PARKOLÓ C. LEGÚJABB MOZIJA KAPCSÁN

A Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál Új Magyar Film elnevezésű szekciójában került bemutatásra Miklauzic Bence legújabb alkotása, a Parkoló, amely jellegzetes és személyes Miklauzic-mozi. Az Ébrenjárók, A zöld sárkány gyermekei és a Hőskeresők után a főhős ismét kiszolgáltatott, peremre csúszott underdog-kisember melós, aki egy arrogáns és gazdag feljebbvalója ellen lázad a maga módján, az ábrázolásmód pedig kapitalizmus- és társadalomkritikus, na meg szociálisan érzékeny és realista (amibe azért fanyar humor is jut bőven). A többszereplős, Tarantinót és Iñárritut idéző Ébrenjárók után ezúttal is a szerencsétlen véletlen hoz össze markánsan különböző karaktereket, a küzdőtérként funkcionáló címszereplő helyszín pedig a raktárban játszódó A zöld sárkány gyermekeit idézi, ahogy a két, más-más világból származó főhős, Légiós és a dúsgazdag nagyfőnök sötéten komikus konfrontációi is.

Filmjeid egytől-egyik realista életképbe ágyazott szociális érzékenységről tesznek tanúvallomást. Fontos számodra, hogy a fanyar humorú szórakoztatáson túl megfogalmazz egyfajta társadalomkritikát is?

– Egy film megszületésekor, a történet és a karakterek megalkotásakor a legfontosabb cél, hogy egy hiteles és igaz világot teremtsünk, átélhető sorsokkal és az érzelmi azonosulás lehetőségével. Ez akkor megvalósítható, ha alkotóként az általam akár ismert, akár megtapasztalt elemekből építem fel a filmet. A filmjeim nem direkt társadalomkritikai céllal jönnek létre, de mivel abból a valóságból nőnek ki, amiben élünk, óhatatlanul megteremtődik egy ilyen értelmű dimenzió.

Ezúttal, a Parkoló esetében főként a kapitalizmussal, mint a történelem fenoménjével szőröznek a filmkockák?

– Elsősorban arról akartunk mesélni, hogy mi történik, amikor valakinek a személyes kis világát megpróbálja felszámolni egy magát felsőbbnek gondoló erő. Ez a Parkolóban egy gazdag és hatalommal bíró üzletember képében jelenik meg, de ez nem elsősorban a kapitalizmussal kapcsolatos ideológiai párbeszéd, sokkal inkább egy olyan karakter megmutatásának szándéka, aki eredendően képtelen harmóniába kerülni a világgal, aki nem képes magának az otthonosság dimenzióját megteremteni. Azt pedig végképp nem képes elviselni, hogy egy egyszerű, nincstelen parkolóőrnek ez sikerülhet. Szembenállásuk és harcuk alapja ez. Légióssal szemben egy olyan ellenfelet kellett teremteni, akinek rendelkezésre állnak azok a hatalmi eszközök, amelyek nem létezhetnek pénz és úgynevezett üzleti sikerek nélkül. Ez persze egy kapitalista alakot rajzol ki, de a két férfi szembenállása nem elsősorban szociológiai értelmű. Ugyanakkor, ha a nézők felismerik napjaink szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségeit, akkor egyértelmű, hogy egy filmben ezek a dimenziók keverednek, és így hozzák létre a jelentést.

 

Miklauzic3

 

Voltak filmes előképeid a film forgatókönyvének megírása közben, mint például az Ébrenjárók esetében Tarantino vagy Iñárritu?

– Elsősorban a western filmek logikája és karakterábrázolása voltak olyan ihlető források, amik mindvégig ott lebegtek valahol az alkotói tudat mélyén. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy sémákat akarnék egy az egyben átemelni, hiszen ez mindig csak közhelyet eredményez. A forgatókönyv megírásakor Lengyel Ferenccel és Hegedűs Bálinttal (akikkel közösen írtuk a filmet) sokat beszéltünk egyébként az Ádám almái-ról, mint egy helyszínen játszódó, és két gondolat összeütközését ábrázoló filmről.

Hogyan függ össze a stersszmetesség akarása a traumatizált személyiségképpel? Kialakítható-e valóban egy stresszmentes övezet, ha az ember a kvázi jól működő, hétköznapi tárrsadalom részeként akar egy elvonult életet élni?

– Ez elsősorban belső kérdés, hiszen a gondolkodás szabadsága az, ami a legszemélyesebb autonómiát létre tudja hozni. A filmben Légiós számára a parkoló csak egy illúzió szintjén tudja ezt jelenteni, a történet végén éppen azt ismeri fel, hogy a maga fizikális, konkrét térré formált valóságában ez nem tartható fent. Alapvetően ezt egy nagyon személyes kérdésnek tartom, mindenkinek egyénre szabott feladata, hogy erre milyen választ ad. Nem tartom kizártnak, hogy valaki a társadalomból való kivonulásban látja a „stresszmentes övezet” létrehozásának lehetőségét, de ezt az emberek döntő többsége természetesen nem tudja megvalósítani. Sokkal nagyobb feladatnak látom, hogy az adott társadalmi keretek között mentális szinten építse fel mindenki a belső autonómiáját.

Mennyiben tekinthető a film tipikusan Kelet-Európainak?

– A figurák a ráismerés szintjén tudják hordozni a kelet-európai régió hangulatát, de maga az alapkonfliktus a világ bármely pontján érthető és jelentéssel bír. Több külföldi fesztivált megjárt már a film, ezeken a vetítéseken és azt követtő beszélgetéseken nyilvánvalóvá vált, hogy a történet univerzális, hiszen a szabadság megvédésének kérdése általános emberi érvénnyel bír, még akkor is, ha Kelet-Európában nyilvánvalóan érzékenyebben éljük meg ezt a problematikát.

 

Miklauzic1

 

A film két főhőse első pillantásra egy egymásnak feszülő ellentétpárt alkot, aztán a két szélsőségesen ellentétes világnézet úgy csap össze, hogy rá kell jöjjünk, ellentétekre épülő világban élünk. Volt valamilyen filozófiai előképed, amikor a Parkolón elkezdtél gondolkodni?

– Nem, az én ízlésemtől idegen, hogy elméleti kérdésekből induljak ki egy történet megalkotásakor. A film sokkal érzékibb műfaj ennél, a tisztán filozófiai ábrázolás csak unalmat eredményezne. A Parkoló esetében a kiindulópont maga a helyszín volt, a bérházakkal övezett üres telek, közepén egy lakókocsival. Számomra ez egy nagyon inspiráló közeg volt egy történet kiindulópontjához, hiszen magában hordozza különböző emberi sorsok sűrítésének lehetőségét. A különböző forgatókönyvverziók során nagyon sokféle karakter és történettöredék született, a munka során aztán egyre inkább letisztult a szerkezet Légiós és Imre szembenállására. Természetesen a személyiségük felépítésekor beépültek azok a gondolati tartalmak, amik talán a filozófia szemléletével is értékelhetők, de engem elsősorban a szembenállás emberi, érzelmi vonatkozásai érdekeltek.

Filmjeidben, ahogyan a Parkolóban is, közönség- és művészfilm határán egyensúlyozol, ez milyen előnyöket, illetve milyen veszélyeket hordoz magában?

– Magyarországon semmilyen előnyt nem hordoz, sőt inkább hátránynak látom, a két utolsó filmem esetében különösen. Forgalmazási értelemben senki földjére érkeznek ezek a filmek, hiszen nagy nézőszámot nem lehet elérni ilyen típusú filmekkel, ezért a forgalmazók is minimális marketinggel dolgoznak ilyen esetben, és pár hét után leveszik műsorról, a mainstream kritika számára viszont nem eléggé markánsak talán a szerzői jegyek. Kevésbé kockázatos vígjátékot vagy tisztán szerzői filmet készíteni, hiszen mindegyiknek jól kialakult közege van, még ha forgalmazási szempontból nyilván nem is összevethetőek. A magyarországi filmkritika szintén nehezen fogadja be ezt a műfajt, a Parkoló esetében is nagyon sok szórakoztató írást olvastam, melyekben azt éreztem, hogy egyáltalán nem tudnak mit kezdeni a filmmel. Előző filmemnek A zöld sárkány gyermekei-nek svéd világforgalmazója volt, elmondásuk szerint, ha náluk készül el ugyanaz a film, százezrek megnézik, mert ez a fajta történet és humor nagyon működik ott. A Parkoló esetében is nagyon úgy tűnik, hogy pl. Lengyelországban többen fogják megnézni, mint itthon.

Sirbik Attila


Címke: , , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő