03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2015.07.23 - tiszatáj

Vége az énközpontú, lelki mélységeket és személyes problémákat terítékre tevő, de még inkább a formajátékban elmerülő alternatíváknak, az értelmes színház (mindegy, hogy kő-, vagy sem) ma csakis azokról a kérdésekről szólhat, amelyek nap mint nap, társadalmi méretekben hazugságokkal itatják át az életünket.

Mindegy, hogy melyik helyszínen nézünk előadást a 25. Thealter Fesztiválon, hogy a Régi Zsinagóga megváltó hűvösében ülünk, vagy a Kisszínház aszalós melegében, hogy a könnyedebb műfaj és a velejáró húzónév miatt népszerűbb előadást, vagy egy kisebb közönséget vonzó, „szigorúan” alternatív produkciót követünk, az eddig általam látottakban kivétel nélkül a mai Magyarország legégetőbb problémáinak, a kormányzat által hamisan feltett kérdéseinek az ízekre szedése zajlik.

Ebbe a körbe beletartoznak – az újdonságnak éppen nem mondható, de most még nagyobb hangerőre tekert – ki a magyar, magyarabb, legmagyarabb, és a kiket gyűlöljünk kérdések, amelyeket nem is lehetne másképp vizsgálni, mint e helyzet előállítóinak a kíméletlen leleplezésével.

 

[nggallery id=577]

Fotó: Révész Róbert/Thealter

 

Urbán András Bánk bánját nem csak a híre, de budapesti vendégjátékának a ténye is megelőzte, így az erről olvasható kritikai visszhang is hozzájárulhatott a nagy érdeklődéshez. A Bánk bán ugyan kezdi levetkőzni a hozzáragadt sztereotípiákat (az iskolai kötelezőséggel járó kelletlen szájízt, és a fenségesként megkövült nemzeti irodalmi művekhez tapadó szent tehén szindrómát), s ezek leküzdésére születtek törekvések az utóbbi években a magyar színpadokon is, az újvidéki társulat azonban egészen mást hozott. Elsősorban egy olyan filézett szöveget, amiben benne maradtak a Katona által megírt konfliktusok (még jelenetek is), de mellé rengeteg vendéganyag került szóban és éneklésben. Ez utóbbiak a játszók (nem a szerepek!) hazával való viszonyait sorolták, de nem pátoszos vagy szentimentális hangnemben, hanem a tényekkel küzdve azt feszegetve, hogy morálisan, vagy haszonból tartozunk-e valahová? S ami a legfontosabb, mindeközben nem a történelem süllyesztőjében keresgélünk, hanem a mában, hiszen a szürke öltönyös szereplők hátterében az egyetlen díszletelem egy hatalmas Árpád-sávos címer, amit a darab végére szépen megsemmisítenek.

 

[nggallery id=578]

Fotó: Dudás Ernő/Kultúrbrigád

 

A délvidéki  „nehézséggel” abszolút szemben áll az angolok „könnyűsége”, hiszen az Igenis, miniszterelnök úr! inkább bohózat, bár eredetileg tévésorozatként futott Angliában, s a 20-30 (?) perces adások óriási népszerűségnek örvendtek (a pletykák szerint Thatchernek is a kedvence volt). A műfaji eredet, vagyis az epizódok egymásutánisága érezhető a szerkezeten, mert se történet, se jellemfejlődés nincs, csupán a tipikus figurák által eljátszott szituációk füzére teszi ki a darabot, amelyekben az ország vezetőinek csakis és kizárólag privát közérzetüket és saját zsebeiket óvó, egyszerre kisszerű és kapitális gaztett méretű játszmái sorjáznak. Mint színdarab, nem nagy szám, arra viszont nagyon jó, hogy világossá váljék, nem helyi specialitás az a szemérmetlen önérdek-érvényesítés, ami honunkban a ranglétra megfelelő fokain zajlik. Ahogy mindez a színpadon megjelenik, azon lehet nevetni, ami jó, mert a nevetés szelepként működik, ám a végére a fanyarság győz, amiből meg az derül ki, hogy a híres angol humor abszurditása mára nemzetközivé lett.

 

[nggallery id=579]

Fotó: Révész Róbert/Thealter

 

Pintér Bélának olyan príma darabjai és előadásai születtek az elmúlt években, hogy a legújabb opusza iránti várakozás is a fellegekben járt. Bár a Bárkibármikor hozza a megszokott formát és a kegyetlen témaérzékenységet, ez az előadásuk nálam nem bolygatta meg az eddig felállított toplistát. Hogy ez azért történt-e így, mert a kétségtelenül tragikus kábítószeres témához nehéz bármi újat is hozzátenni, vagy mert a színpadi megvalósítás a fényorgia, az élő zene és a betétdalok ellenére is túl puritán formát öltött, nem tudom. Az egyszálúság vékonyságát a színpadi szerző Pintér testi fogyatékosságokkal és öregkori szellemi leépüléssel halmozta, a szereplők egymáshoz való morális viszonyait újfent kényelmetlenné keverte, ami drámailag hatásos is azoknak, akik most láttak először Pintér Béla előadást, de akiknek fórja van, felismerik a más művekben már előkerülő helyzeteket és csavarokat. Talán ezt az alkotó is érezhette, s ezért záródik úgy a darab, mintha az, amit addig láttunk, csupán egy rémálom lett volna, így a zárlat szerint szerencsére mi normálisak és egészségesek vagyunk, tehát minden rendben van.

De persze, tudjuk jól, hogy ez nem így van, hogy mennyire nem, arról a következő napok előadásai is szólnak.

Ibos Éva


Címke: , , , , , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő