10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2015.07.23 - tiszatáj

Vége az énközpontú, lelki mélységeket és személyes problémákat terítékre tevő, de még inkább a formajátékban elmerülő alternatíváknak, az értelmes színház (mindegy, hogy kő-, vagy sem) ma csakis azokról a kérdésekről szólhat, amelyek nap mint nap, társadalmi méretekben hazugságokkal itatják át az életünket.

Mindegy, hogy melyik helyszínen nézünk előadást a 25. Thealter Fesztiválon, hogy a Régi Zsinagóga megváltó hűvösében ülünk, vagy a Kisszínház aszalós melegében, hogy a könnyedebb műfaj és a velejáró húzónév miatt népszerűbb előadást, vagy egy kisebb közönséget vonzó, „szigorúan” alternatív produkciót követünk, az eddig általam látottakban kivétel nélkül a mai Magyarország legégetőbb problémáinak, a kormányzat által hamisan feltett kérdéseinek az ízekre szedése zajlik.

Ebbe a körbe beletartoznak – az újdonságnak éppen nem mondható, de most még nagyobb hangerőre tekert – ki a magyar, magyarabb, legmagyarabb, és a kiket gyűlöljünk kérdések, amelyeket nem is lehetne másképp vizsgálni, mint e helyzet előállítóinak a kíméletlen leleplezésével.

 

[nggallery id=577]

Fotó: Révész Róbert/Thealter

 

Urbán András Bánk bánját nem csak a híre, de budapesti vendégjátékának a ténye is megelőzte, így az erről olvasható kritikai visszhang is hozzájárulhatott a nagy érdeklődéshez. A Bánk bán ugyan kezdi levetkőzni a hozzáragadt sztereotípiákat (az iskolai kötelezőséggel járó kelletlen szájízt, és a fenségesként megkövült nemzeti irodalmi művekhez tapadó szent tehén szindrómát), s ezek leküzdésére születtek törekvések az utóbbi években a magyar színpadokon is, az újvidéki társulat azonban egészen mást hozott. Elsősorban egy olyan filézett szöveget, amiben benne maradtak a Katona által megírt konfliktusok (még jelenetek is), de mellé rengeteg vendéganyag került szóban és éneklésben. Ez utóbbiak a játszók (nem a szerepek!) hazával való viszonyait sorolták, de nem pátoszos vagy szentimentális hangnemben, hanem a tényekkel küzdve azt feszegetve, hogy morálisan, vagy haszonból tartozunk-e valahová? S ami a legfontosabb, mindeközben nem a történelem süllyesztőjében keresgélünk, hanem a mában, hiszen a szürke öltönyös szereplők hátterében az egyetlen díszletelem egy hatalmas Árpád-sávos címer, amit a darab végére szépen megsemmisítenek.

 

[nggallery id=578]

Fotó: Dudás Ernő/Kultúrbrigád

 

A délvidéki  „nehézséggel” abszolút szemben áll az angolok „könnyűsége”, hiszen az Igenis, miniszterelnök úr! inkább bohózat, bár eredetileg tévésorozatként futott Angliában, s a 20-30 (?) perces adások óriási népszerűségnek örvendtek (a pletykák szerint Thatchernek is a kedvence volt). A műfaji eredet, vagyis az epizódok egymásutánisága érezhető a szerkezeten, mert se történet, se jellemfejlődés nincs, csupán a tipikus figurák által eljátszott szituációk füzére teszi ki a darabot, amelyekben az ország vezetőinek csakis és kizárólag privát közérzetüket és saját zsebeiket óvó, egyszerre kisszerű és kapitális gaztett méretű játszmái sorjáznak. Mint színdarab, nem nagy szám, arra viszont nagyon jó, hogy világossá váljék, nem helyi specialitás az a szemérmetlen önérdek-érvényesítés, ami honunkban a ranglétra megfelelő fokain zajlik. Ahogy mindez a színpadon megjelenik, azon lehet nevetni, ami jó, mert a nevetés szelepként működik, ám a végére a fanyarság győz, amiből meg az derül ki, hogy a híres angol humor abszurditása mára nemzetközivé lett.

 

[nggallery id=579]

Fotó: Révész Róbert/Thealter

 

Pintér Bélának olyan príma darabjai és előadásai születtek az elmúlt években, hogy a legújabb opusza iránti várakozás is a fellegekben járt. Bár a Bárkibármikor hozza a megszokott formát és a kegyetlen témaérzékenységet, ez az előadásuk nálam nem bolygatta meg az eddig felállított toplistát. Hogy ez azért történt-e így, mert a kétségtelenül tragikus kábítószeres témához nehéz bármi újat is hozzátenni, vagy mert a színpadi megvalósítás a fényorgia, az élő zene és a betétdalok ellenére is túl puritán formát öltött, nem tudom. Az egyszálúság vékonyságát a színpadi szerző Pintér testi fogyatékosságokkal és öregkori szellemi leépüléssel halmozta, a szereplők egymáshoz való morális viszonyait újfent kényelmetlenné keverte, ami drámailag hatásos is azoknak, akik most láttak először Pintér Béla előadást, de akiknek fórja van, felismerik a más művekben már előkerülő helyzeteket és csavarokat. Talán ezt az alkotó is érezhette, s ezért záródik úgy a darab, mintha az, amit addig láttunk, csupán egy rémálom lett volna, így a zárlat szerint szerencsére mi normálisak és egészségesek vagyunk, tehát minden rendben van.

De persze, tudjuk jól, hogy ez nem így van, hogy mennyire nem, arról a következő napok előadásai is szólnak.

Ibos Éva


Címke: , , , , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő