09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

2015.07.23 - tiszatáj

Vége az énközpontú, lelki mélységeket és személyes problémákat terítékre tevő, de még inkább a formajátékban elmerülő alternatíváknak, az értelmes színház (mindegy, hogy kő-, vagy sem) ma csakis azokról a kérdésekről szólhat, amelyek nap mint nap, társadalmi méretekben hazugságokkal itatják át az életünket.

Mindegy, hogy melyik helyszínen nézünk előadást a 25. Thealter Fesztiválon, hogy a Régi Zsinagóga megváltó hűvösében ülünk, vagy a Kisszínház aszalós melegében, hogy a könnyedebb műfaj és a velejáró húzónév miatt népszerűbb előadást, vagy egy kisebb közönséget vonzó, „szigorúan” alternatív produkciót követünk, az eddig általam látottakban kivétel nélkül a mai Magyarország legégetőbb problémáinak, a kormányzat által hamisan feltett kérdéseinek az ízekre szedése zajlik.

Ebbe a körbe beletartoznak – az újdonságnak éppen nem mondható, de most még nagyobb hangerőre tekert – ki a magyar, magyarabb, legmagyarabb, és a kiket gyűlöljünk kérdések, amelyeket nem is lehetne másképp vizsgálni, mint e helyzet előállítóinak a kíméletlen leleplezésével.

 

[nggallery id=577]

Fotó: Révész Róbert/Thealter

 

Urbán András Bánk bánját nem csak a híre, de budapesti vendégjátékának a ténye is megelőzte, így az erről olvasható kritikai visszhang is hozzájárulhatott a nagy érdeklődéshez. A Bánk bán ugyan kezdi levetkőzni a hozzáragadt sztereotípiákat (az iskolai kötelezőséggel járó kelletlen szájízt, és a fenségesként megkövült nemzeti irodalmi művekhez tapadó szent tehén szindrómát), s ezek leküzdésére születtek törekvések az utóbbi években a magyar színpadokon is, az újvidéki társulat azonban egészen mást hozott. Elsősorban egy olyan filézett szöveget, amiben benne maradtak a Katona által megírt konfliktusok (még jelenetek is), de mellé rengeteg vendéganyag került szóban és éneklésben. Ez utóbbiak a játszók (nem a szerepek!) hazával való viszonyait sorolták, de nem pátoszos vagy szentimentális hangnemben, hanem a tényekkel küzdve azt feszegetve, hogy morálisan, vagy haszonból tartozunk-e valahová? S ami a legfontosabb, mindeközben nem a történelem süllyesztőjében keresgélünk, hanem a mában, hiszen a szürke öltönyös szereplők hátterében az egyetlen díszletelem egy hatalmas Árpád-sávos címer, amit a darab végére szépen megsemmisítenek.

 

[nggallery id=578]

Fotó: Dudás Ernő/Kultúrbrigád

 

A délvidéki  „nehézséggel” abszolút szemben áll az angolok „könnyűsége”, hiszen az Igenis, miniszterelnök úr! inkább bohózat, bár eredetileg tévésorozatként futott Angliában, s a 20-30 (?) perces adások óriási népszerűségnek örvendtek (a pletykák szerint Thatchernek is a kedvence volt). A műfaji eredet, vagyis az epizódok egymásutánisága érezhető a szerkezeten, mert se történet, se jellemfejlődés nincs, csupán a tipikus figurák által eljátszott szituációk füzére teszi ki a darabot, amelyekben az ország vezetőinek csakis és kizárólag privát közérzetüket és saját zsebeiket óvó, egyszerre kisszerű és kapitális gaztett méretű játszmái sorjáznak. Mint színdarab, nem nagy szám, arra viszont nagyon jó, hogy világossá váljék, nem helyi specialitás az a szemérmetlen önérdek-érvényesítés, ami honunkban a ranglétra megfelelő fokain zajlik. Ahogy mindez a színpadon megjelenik, azon lehet nevetni, ami jó, mert a nevetés szelepként működik, ám a végére a fanyarság győz, amiből meg az derül ki, hogy a híres angol humor abszurditása mára nemzetközivé lett.

 

[nggallery id=579]

Fotó: Révész Róbert/Thealter

 

Pintér Bélának olyan príma darabjai és előadásai születtek az elmúlt években, hogy a legújabb opusza iránti várakozás is a fellegekben járt. Bár a Bárkibármikor hozza a megszokott formát és a kegyetlen témaérzékenységet, ez az előadásuk nálam nem bolygatta meg az eddig felállított toplistát. Hogy ez azért történt-e így, mert a kétségtelenül tragikus kábítószeres témához nehéz bármi újat is hozzátenni, vagy mert a színpadi megvalósítás a fényorgia, az élő zene és a betétdalok ellenére is túl puritán formát öltött, nem tudom. Az egyszálúság vékonyságát a színpadi szerző Pintér testi fogyatékosságokkal és öregkori szellemi leépüléssel halmozta, a szereplők egymáshoz való morális viszonyait újfent kényelmetlenné keverte, ami drámailag hatásos is azoknak, akik most láttak először Pintér Béla előadást, de akiknek fórja van, felismerik a más művekben már előkerülő helyzeteket és csavarokat. Talán ezt az alkotó is érezhette, s ezért záródik úgy a darab, mintha az, amit addig láttunk, csupán egy rémálom lett volna, így a zárlat szerint szerencsére mi normálisak és egészségesek vagyunk, tehát minden rendben van.

De persze, tudjuk jól, hogy ez nem így van, hogy mennyire nem, arról a következő napok előadásai is szólnak.

Ibos Éva


Címke: , , , , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő