10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Dögkeselyűk
2015.07.23 - tiszatáj

HYENA (2014)

Újabb jó tétellel gazdagodott a brit bűndrámák sora. A második nagyjátékfilmjével (az első Tony címre hallgatott 2009-ben) jelentkező Gerard Johnson egy londoni narkózsaru vesszőfutását követi nyomon hol átesztétizált képeken, hol bivalyerős talajközeliséggel.

Nem véletlen a címválasztás. Ragadozókat követünk, alig látható a pandúrt a rablótól elbarikádozó vonal. Hiénák, vagy ha úgy tetszik, dögkeselyűk nyomában járunk. Felbomlanak a jól működő szövetségek, az önös megelégedés fontosabb. Johnson az ún. brit grit, a lepukkant, rögrealista angol miliőrajz legszebb hagyományaihoz nyúl vissza. Noha a Hyena a zsaruthriller műfajához áll közel, rendbiztos főalakjából rögvest vihartépett gengszter válik. Az Öld meg Cartert! és A hosszú nagypéntek öröksége éled újjá. Utóbbira mintha picit utalna is a szuperközelis zárlat: a zaklatott tekintetű antihőst látjuk. Leginkább a főszereplők, sőt, a többi karakter elesettsége köti össze jelen mozit a régi klasszikusokkal. Nincs hová futni, felesleges jótevőt játszani, döntéseink súlya hatalmas erővel nyom agyon bennünket.

Michael Logannel pontosan ez történik. Csapatával a brit főváros legádázabb drogdílereit tizedeli meg, ám egyúttal le is fölözi a tettesek pénzét. Egyszerre nagy bástya ő és aljas bűnöző: a Hyena rögtön az elején tisztázza, főszereplője önmaga alatt vágja a fát. A nyitány lassított felvételes, vakító kék neonfényes alagsoros, bárban lévő rajtaütés tudatja velünk, hogy Logan erőszakkal próbál rendet teremteni. Hadjárata azonnal kérdőjeles. Ugyanez igaz társaira, mi több, ellenfeleire is. Johnson gyakran otromba, szexista irodai alkalmazottakként tekint Logan partnereire. A dokumentarista snittek széken görnyedő, vaskos akcentusú tahókként festik le őket. Szembenállóik, a nőverő, kábítószerrel üzérkedő albánok, törökök semmivel nem jobbak, az emberélet a szemükben egy húsdarabbal egyenlő. Hovatovább, a felsőbb köröket, jelesül a londoni rendőrfőnökséget is önző antifigurák alkotják. A direktor totális káoszt szabadít el. Rendőr és gengszter korrupcióját, embertelenségét nem választják el hivatásbeli íratlan törvények, netán a civilizáltság maszkjai. Johnson olvasatában a főnökség bármikor gyanúba keverheti legdecensebb szolgáját, ahogy Logan, a drogkopó is bűnben ég, amikor balkáni zsiványoktól kér szívességet. Hiányoznak a polarizált erkölcsi kategóriák: a Hyenában morális zűrzavar uralkodik, jónak, rossznak ideje búcsút inteni.

 

letöltés (4)

 

Nyilvánvaló, mennyire kikezdi ez az ingatagság a főszereplőt. A rendező első mozijából ismert Peter Ferdinando arcán a nagy semmi honol, night clubos, meztelen táncosnőkkel színesített ejtőzései az Abel Ferrara rendezte Mocskos zsaru leépült, megváltásért üvöltő féreg-címszereplőjét idézik az emlékezetünkbe. Igaz, Johnson nem a vegetatív funkciókon keresztül vezeti le Logan nyomozó összeomlását. Őt az arcot beterítő tanácstalanság, a hiábavaló fujtatás, a tekintetre írt teljes dezorientáció izgatja. Mindennek pedig az erkölcsi íratlanságok totális fejtetőre állítása ad keretet. A főszereplő két világ lakója. Nemes lelkű lovagként rántana ki a pokolból egy kurvasorba taszított, bedrogozott, öntudatlanul megerőszakolt kelet-európai emigránslányt, miközben nyakig gázol a szennyben. Emberségének rövid felvillanását elnyeli a bűn sötétje: partnerei, legyenek azok kábítószer-bűnözők vagy jólfésült, öltönyös detektívek összeesküdnek ellene. Szubjektív poklát azonban csupán felerősítik a hátba döfések, végzetét leginkább önmagának köszönheti. Egy fenékkel ülne meg két lovat. Bűnöző, miközben törvényszolgaként is példát statuálna. Onnantól, hogy a szeme láttára zúzzák szét fiatal török barátja koponyáját (és ekkor még 10, legfeljebb 20 perc telt el a játékidőből), világos, hogy eggyé vált az aljanéppel. Módszerei alig különböznek az albánok hentesmunkájától. Film noir találkozik a film gris (szürke film) hagyománytárával. Feketébe, kékbe burkolt árnyjátékokat követ rengeteg szabad ég alatti, mégis nyomasztónak ható jelenet. Logan ilyen értelemben a környezete produktuma. Lúzer gengszter, törékeny hatalommal. Az erkölcsi szürkezónákat, illetve a karaktert átható morális szürkeséget példásan dúcolja alá Benjamin Kracun operatőri teljesítménye. (A képfestő egyébként a Csak saját felelősségre című folklorisztikus/ mitologikus traumamozi fényképezésével is vitathatatlan érdemeket szerzett.) Éjszakai, bűzös, mocskos üzleteket szemlél London kevésbé kies negyedeiben, a nyílt utcák otthontalanságot, kiútnélküliséget fogadnak be, a rozzant helyek falairól épphogy nem potyog a vakolat.

 

letöltés (2)

 

Johnson cinéma véritéje egyértelmű hommage a brit újhullám ihlette naturalista helyszínfelfogásnak, amelyet később bűnfilmek is hasznosítottak, ugyanakkor Nicolas Winding Refn kompromisszummentes Pusher-trilógiáját sem dőreség említeni. A rozoga környezetfreskó még az első rész utcafilm-beütésére hajaz, míg az albánok, törökök bevándorló-tűzfészke, valamint a saját anyanyelvükön való diskurzus a harmadik rész előtt ró tiszteletköröket. A dán auteur szelleme ráadásul egy képen kívülre helyezett (és jó érzékkel sikoly-hangfelvételként ijesztő), vérbe mártott darabolás-szcénából sem vész el. Újabb refni leleményként pedig a Hyena is forrpontig hevíti a karakterek belső remegését, és a nagy robbanást hipnotikus zajkulissza, idegtépő hangorkán festik alá. A rendező némileg itt bicsaklik meg. Nem mindig vezeti át elegánsan antihősei dühét a rögrealista képsorokból a stilizált erőszakepizódokba, így formabravúrja párszor direktebb a kelleténél. Refn induló kisrealista bűnregéi örökké realisztikusak maradtak. A nyugodt talajközeli pillanatok után gond nélkül, stiláris ügyetlenkedés híján szabadult el a pokol. Johnson arányérzéke bár javarészt stimmel, néha érezhetően nagy a váltás a szürkeségbe fulladt dokurealizmus és a kékre pingált, lassítva zajló brutalitásbetétek között.

Kisebb döccenői ellenére azonban a Hyena ügyesen sikerült anti-zsarufilm. Valóságigényű police procedural, egyszemélyes züllést szemléltető neo noir, amelynek nyitott, zavarba ejtő utolsó pillanatai nem a közönségre bízzák a főszereplő sorsának elvarrását, hanem ellenkezőleg, óriási pontot tesznek a szakadék mélye felé tartó zuhanására.

Szabó Ádám

 

 


Címke: , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő