03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Dögkeselyűk
2015.07.23 - tiszatáj

HYENA (2014)

Újabb jó tétellel gazdagodott a brit bűndrámák sora. A második nagyjátékfilmjével (az első Tony címre hallgatott 2009-ben) jelentkező Gerard Johnson egy londoni narkózsaru vesszőfutását követi nyomon hol átesztétizált képeken, hol bivalyerős talajközeliséggel.

Nem véletlen a címválasztás. Ragadozókat követünk, alig látható a pandúrt a rablótól elbarikádozó vonal. Hiénák, vagy ha úgy tetszik, dögkeselyűk nyomában járunk. Felbomlanak a jól működő szövetségek, az önös megelégedés fontosabb. Johnson az ún. brit grit, a lepukkant, rögrealista angol miliőrajz legszebb hagyományaihoz nyúl vissza. Noha a Hyena a zsaruthriller műfajához áll közel, rendbiztos főalakjából rögvest vihartépett gengszter válik. Az Öld meg Cartert! és A hosszú nagypéntek öröksége éled újjá. Utóbbira mintha picit utalna is a szuperközelis zárlat: a zaklatott tekintetű antihőst látjuk. Leginkább a főszereplők, sőt, a többi karakter elesettsége köti össze jelen mozit a régi klasszikusokkal. Nincs hová futni, felesleges jótevőt játszani, döntéseink súlya hatalmas erővel nyom agyon bennünket.

Michael Logannel pontosan ez történik. Csapatával a brit főváros legádázabb drogdílereit tizedeli meg, ám egyúttal le is fölözi a tettesek pénzét. Egyszerre nagy bástya ő és aljas bűnöző: a Hyena rögtön az elején tisztázza, főszereplője önmaga alatt vágja a fát. A nyitány lassított felvételes, vakító kék neonfényes alagsoros, bárban lévő rajtaütés tudatja velünk, hogy Logan erőszakkal próbál rendet teremteni. Hadjárata azonnal kérdőjeles. Ugyanez igaz társaira, mi több, ellenfeleire is. Johnson gyakran otromba, szexista irodai alkalmazottakként tekint Logan partnereire. A dokumentarista snittek széken görnyedő, vaskos akcentusú tahókként festik le őket. Szembenállóik, a nőverő, kábítószerrel üzérkedő albánok, törökök semmivel nem jobbak, az emberélet a szemükben egy húsdarabbal egyenlő. Hovatovább, a felsőbb köröket, jelesül a londoni rendőrfőnökséget is önző antifigurák alkotják. A direktor totális káoszt szabadít el. Rendőr és gengszter korrupcióját, embertelenségét nem választják el hivatásbeli íratlan törvények, netán a civilizáltság maszkjai. Johnson olvasatában a főnökség bármikor gyanúba keverheti legdecensebb szolgáját, ahogy Logan, a drogkopó is bűnben ég, amikor balkáni zsiványoktól kér szívességet. Hiányoznak a polarizált erkölcsi kategóriák: a Hyenában morális zűrzavar uralkodik, jónak, rossznak ideje búcsút inteni.

 

letöltés (4)

 

Nyilvánvaló, mennyire kikezdi ez az ingatagság a főszereplőt. A rendező első mozijából ismert Peter Ferdinando arcán a nagy semmi honol, night clubos, meztelen táncosnőkkel színesített ejtőzései az Abel Ferrara rendezte Mocskos zsaru leépült, megváltásért üvöltő féreg-címszereplőjét idézik az emlékezetünkbe. Igaz, Johnson nem a vegetatív funkciókon keresztül vezeti le Logan nyomozó összeomlását. Őt az arcot beterítő tanácstalanság, a hiábavaló fujtatás, a tekintetre írt teljes dezorientáció izgatja. Mindennek pedig az erkölcsi íratlanságok totális fejtetőre állítása ad keretet. A főszereplő két világ lakója. Nemes lelkű lovagként rántana ki a pokolból egy kurvasorba taszított, bedrogozott, öntudatlanul megerőszakolt kelet-európai emigránslányt, miközben nyakig gázol a szennyben. Emberségének rövid felvillanását elnyeli a bűn sötétje: partnerei, legyenek azok kábítószer-bűnözők vagy jólfésült, öltönyös detektívek összeesküdnek ellene. Szubjektív poklát azonban csupán felerősítik a hátba döfések, végzetét leginkább önmagának köszönheti. Egy fenékkel ülne meg két lovat. Bűnöző, miközben törvényszolgaként is példát statuálna. Onnantól, hogy a szeme láttára zúzzák szét fiatal török barátja koponyáját (és ekkor még 10, legfeljebb 20 perc telt el a játékidőből), világos, hogy eggyé vált az aljanéppel. Módszerei alig különböznek az albánok hentesmunkájától. Film noir találkozik a film gris (szürke film) hagyománytárával. Feketébe, kékbe burkolt árnyjátékokat követ rengeteg szabad ég alatti, mégis nyomasztónak ható jelenet. Logan ilyen értelemben a környezete produktuma. Lúzer gengszter, törékeny hatalommal. Az erkölcsi szürkezónákat, illetve a karaktert átható morális szürkeséget példásan dúcolja alá Benjamin Kracun operatőri teljesítménye. (A képfestő egyébként a Csak saját felelősségre című folklorisztikus/ mitologikus traumamozi fényképezésével is vitathatatlan érdemeket szerzett.) Éjszakai, bűzös, mocskos üzleteket szemlél London kevésbé kies negyedeiben, a nyílt utcák otthontalanságot, kiútnélküliséget fogadnak be, a rozzant helyek falairól épphogy nem potyog a vakolat.

 

letöltés (2)

 

Johnson cinéma véritéje egyértelmű hommage a brit újhullám ihlette naturalista helyszínfelfogásnak, amelyet később bűnfilmek is hasznosítottak, ugyanakkor Nicolas Winding Refn kompromisszummentes Pusher-trilógiáját sem dőreség említeni. A rozoga környezetfreskó még az első rész utcafilm-beütésére hajaz, míg az albánok, törökök bevándorló-tűzfészke, valamint a saját anyanyelvükön való diskurzus a harmadik rész előtt ró tiszteletköröket. A dán auteur szelleme ráadásul egy képen kívülre helyezett (és jó érzékkel sikoly-hangfelvételként ijesztő), vérbe mártott darabolás-szcénából sem vész el. Újabb refni leleményként pedig a Hyena is forrpontig hevíti a karakterek belső remegését, és a nagy robbanást hipnotikus zajkulissza, idegtépő hangorkán festik alá. A rendező némileg itt bicsaklik meg. Nem mindig vezeti át elegánsan antihősei dühét a rögrealista képsorokból a stilizált erőszakepizódokba, így formabravúrja párszor direktebb a kelleténél. Refn induló kisrealista bűnregéi örökké realisztikusak maradtak. A nyugodt talajközeli pillanatok után gond nélkül, stiláris ügyetlenkedés híján szabadult el a pokol. Johnson arányérzéke bár javarészt stimmel, néha érezhetően nagy a váltás a szürkeségbe fulladt dokurealizmus és a kékre pingált, lassítva zajló brutalitásbetétek között.

Kisebb döccenői ellenére azonban a Hyena ügyesen sikerült anti-zsarufilm. Valóságigényű police procedural, egyszemélyes züllést szemléltető neo noir, amelynek nyitott, zavarba ejtő utolsó pillanatai nem a közönségre bízzák a főszereplő sorsának elvarrását, hanem ellenkezőleg, óriási pontot tesznek a szakadék mélye felé tartó zuhanására.

Szabó Ádám

 

 


Címke: , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő