Nyolc kérdés egy melegkönyvről

INTERJÚ ONAGY ZOLTÁNNAL

Onagy Zoltán és Tímea Gulisio Peremvilág – Szerelem titkos utakon című, az Atheneaum Kiadónál augusztusban megjelenő kötetéről Onagy Zoltánnal Tamás Kincső beszélgetett.

– A beszélgetőkönyv eredeti címe Melegvilág Magyarországon. Mi ez? Irodalom vagy megbotránkoztatás?

– Két irodalmi beszélgetőkönyvet csináltam ezt megelőzően, azok irodalom voltak alapból, de mellékesen az élet fontos kérdéseit járták körül. A meghatározó kérdések az életről szólnak irodalmárnál is, könnyű az átjárás. Ezt szűrtem le végeredményként. Inkább az átjárás foglalkoztatott, mintsem az esetleges botrány. Persze nehéz manapság definiálni a botrány, megbotránkoztatás fogalmát. A nép béketűrése az egekben.

– A beszélgetőtárs, a kérdezett, egy fiatal nő, rendkívül színes szexuális irányultsággal. Hogyan hozta össze magukat a sors?

– Kisprózái kerültek elém, később a Facebookon ismertem meg, szövegei tették érdekessé, innen a kapcsolat. Fölkapom a fejem a különleges hangzásra, mint a csataló, szerkesztőként sokat foglalkoztam kezdő irodalmárokkal, érdekelt, ki ez a titokzatos név. Különös figura, izgalmas beszélgetőtárs, hallatlanul nyers, szókimondó líra szinte a dada korából, egyedi, soha nem látott szövegek, összefüggések. Egyszer csak felmerült, hogy mi volna, ha.

– Érdekli magát a homoszexualitás kérdésköre vagy csupán izgalmas alanyra lelt?

– Életem fele azzal telt, hogy menekültem a meleg fiúk elől, eleve vékony jég, előbb az értetlenség, sokáig föl se fogtam, mit akarhat tőlem férfi, később a beégett fóbia miatt. A téma távol került, tudomásul véve, hogy nem dolgom, látom, mi zajlik körülötte, de ássák az erdőt az érintettek. Közben a meleg-világ – a melegek világa – érdekelt persze, mint minden, ami a láthatatlan dimenzióban éli a maga külön, furcsa életét, mégis meghatározóan helyet követel a mindennapokban.

– Mennyi idő alatt készül egy ilyen könyv? A huszonhat éves beszélgetőtárs más ritmust ad a születő anyagnak, mint Zalán Tibor vagy Géczi János?

– A kiadó diktál. Géczié lassan formálódott, Zalánéval indulásnál óriási tempót fogtunk, aztán szépen lelassult a vége, mert a kiadó olyan távoli időpontot határozott meg a kötet leadási határidejének. A Peremvidék pörgött, mint gyorsvonat, akkora ismeretlen területet kellett bejárnom, belátnom, egyenesen az ismeretlenbe, hogy nem lassíthattunk. Tavaly év végén minden nap foglalkoztam az anyaggal, az Athenaeum, akinek jeleztem, hogy készülök egy ilyesféle kötettel, karácsonyra kért mutatványfejezeteket.

– A társszerző igen merész lírát, kisprózát publikál számtalan portálon. Mi a véleménye Tímea Gulisio irodalmi munkásságáról? Segíti őt az előrehaladásban? Itt most inkább a prózát értem, hiszen ön prózaíró.

– A kezdő kortárs prózaírókat nehéz kategóriákba terelni, hiszen keresi a hangját, váltogatja a nézőpontokat, ő maga is változik, mélyül, veszít a kezdetek harsány felhangjaiból. A fiatal prózista üvölt, hogy kihallatsszon a háttérzajból, ez elmúlik lassan. Folyamatosan tanulja a prózaírás alapfogásait, a megkerülhetetlen trükköket, ami nélkül a legötletesebb, legszabadabb próza se próza, csak olyasféle. Tanulás és publikációs tapasztalatok nélkül a legtehetségesebb fiatal is dilettáns marad, főleg, ha azt hiszi, mindent tud. A próza hosszú távú műsor, nem mellesleg türelemjáték. Az írónak azt is végig kell gondolnia, fel kell ismernie, amit még nem gondolhat, nem ismerhet. Kockázatos korszak. Mit lehet, mit nem szabad, mit kötelező. Az írás mellett különféle csapatépítő kűröket kell futnia, de csapata nincs. Nem könnyű. Amit eddig láttam, aligha nevezhető „munkásságnak”, inkább eddigi termés, útkeresés, pozíciókeresés. Mindenesetre van benne szufla, eltökélte, hogy író lesz, minden esélye megvan, formabontó, különös terepről hozza az ismeretanyagát. Persze, hogy ki író, ki nem, az utókor dönti el.

– A homoszexualitás erősen véleménymegosztó vitatéma. Mennyire hatol a könyv a kérdéskör mélyére?

– Csak itt, a Balkán farkán megosztó, tőlünk nyugatra mintha felfogták volna: ha nem kell ebben a tárgyban is hazudozni, festeni a képet, kevesebb hazugság szennyezi a levegőt. Amerika minden államában – talán egy hete – engedélyezték az egyneműek házasságát. Az írek, Európa leginkább hozzánk hasonlítható nációja, népszavazással legalizálták ugyanezt néhány hónapja. A Duna a határ. A Duna úgy tűnik, nem véletlenül volt a Római Birodalom határa is. Bölcsen felismerték, hogy tovább haladni több veszkődéssel jár, mint haszonnal. Ez nem sokat változott. Hogy mennyire hatolunk a mélyre, nem tudom megállapítani. Magamhoz képest nagyon, de hogy ami teljesítmény egy heterótól a tárgyban, mennyire hatolás a homónak, képtelenség meghatározni. Amit elértem, elolvastam, ami kérdezhető kérdésem volt, mind feltettem.

– Milyen reakcióra számít, hogyan képzeli a fogadtatást? Merész kezdés pályakezdő írónak. Nem veszélyes?

– Bennem a kezdetektől több az aggodalom, de hát gyárilag több, ritkán kapkodom el a dolgokat. Eleinte minden ülésünk azzal kezdődött, hogy elismételtem visszatérő aggodalmaimat, kialakult egy sablon-mantra, azt végigkérdeztem. Tímea magabiztosan és eltökélten mondta a magáét. Aztán – talán fél tucat háttérbeszélgetés után – nem pocsékoltuk erre a drága munkaidőt, várt a feladat. De hát, ahogyan látom, egy melegnek minden veszélyes Európa keleti szögletében. Éppen hallom a rádióban, hogy Putyin száz évre betiltotta a moszkvai Pride-ot, Vicces. A meleg, ha lapít, úgy marad, fél-identitással, ráadásul egyedül marad. Ha vállalja, kilép a napra, a fejére vernek, viszont magát képviseli. Mi a jobb, ki tudja? Én mindenesetre figyelmeztettem a várható következményekre, még arra is, hátha egyszer csak kétgyerekes asszony akar lenni, nehéz lesz megmagyaráznia a váltást. Dolgoztunk, csináltuk. Vonatkozó kérdésre nekem is csak kételyem voltak és maradtak.

– Mit gondol, egy nyitott, őszinte dialógus, ahogyan a kötet hirdeti magát, egy tabuk nélküli beszélgetés, ami számtalan, a nagy nyilvánosság előtt kibeszéletlen témát érint, tárgyal, kifejt, segíthet a melegek társadalmi elfogadottságán?

– Nem hiszek a csodákban. Soha nem hittem. Ha a mindenkori hatalom kezében fegyver a kisebbségek megléte és szeparáltsága egy-egy társadalomban, a csoda kizárt, hiszen ő fizeti a főbírót is, a hóhért is. A megosztás, a gyűlölet hatalomképző eszköz, Machiavelli tudományos levezetésében. Amíg a jó hatékonysággal működő társadalomalakítók ebben érintettek, semmi nem változhat. A cél, hogy a hatalom sakkba tartsa egyik társadalmi csoporttal a másikat, és érdeke, hogy a rettegés ne múljon, minden marad a régiben. Élőben láthattuk a hutu és a tuszi tragédiát Ruandából, ami, ugye, messze történt, élőben a balkáni mészárlást, ami meg közel, de ennyi figyelmeztetés kevés, úgy tűnik. Ezekhez képest a melegek bonyolult, rejtőző élete szivárvány a vihar után. Vagy előtt?

Érdekelt a téma, azért futottam a kört, hogy felfogjak apróságokat, amelyekhez korábban nem volt türelmem, nem volt érkezésem. Csak abban bízom, nem hagytunk ki semmit, mindent megkérdeztem, ami a nagytörténetet érinti, ami vonatkozik.

Tamás Kincső

Kapcsolódó írásunk:

Onagy Zoltán – Tímea Gulisio: Az első szerelemig (Részletek a harmadik kérdéscsomagból)