Börtönetűdök

KOLDUSOPERA – VÍGSZÍNHÁZ

A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság közösen állította színpadra Kurt Weil – Bertolt Brecht egyik legismertebb művét, a Koldusoperát. 

Az epikus színház alapdarabja élt a Vígszínház deszkáin. A Bodó Viktor, Róbert Júlia és Veress Anna által átdolgozott Eörsi István fordítás az időbeli távolság legkisebb tanújelét is elrejtette. Sőt! Körülnéztünk, és a kérdés már inkább az volt: van-e határ a színpad szereplői és a nézők világa között? Ehhez nagyban hozzájárult Balázs Juli börtönre emlékeztető díszlete is, mely uralta a teret és azt az érzetet keltette, hogy folytatódik a színpadon túl is. Valóban úgy érezhette magát a néző, mintha egy bezárt helységben lenne. A lecsupaszított térben kevés szín és kellék tűnt fel, minden funkcionális volt, a rácsok hol cellák, hol egy szoba falai voltak, szimbolikusan pedig az egész előadás keretét adták meg, amelyen belül virágzik a korrupció és a megtévesztés. Ilyen díszletbe pottyant Bicska Maxi (Mészáros Máté) és a darab többi szereplője a maguk burleszkjével.

Ahogyan azt a brechti szereplőktől megszokhattuk, elég nehéz azonosulni velük. Egyiküket sem lehet beskatulyázni. Egyszerre ítélkezhetünk felettük és érthetjük meg tetteiket – mindenki a maga értékrendje szerint. Ez a befogadói reakció az epikus színház alappillére. No meg persze az, hogy sosem hagy teret az illúziónak, amikor már éppen belehelyezkednénk, mindig megbicsaklik a rendszer.

Nem csak arra emlékeztet, hogy éppen színházban ülünk, és ami történik a színpadon, az csak látszat, hanem a színházi – filmes hagyományt is behívja ebbe a játékba. Az egyébként főként sztanyiszlavszkiji színjátszást használó darab újra és újra kiszól a nézőkhöz, a próbafolyamatot idézi meg vagy az operettek nosztalgikus világának ad egy fricskát. Ilyen jelenet például Mr. Peacock  (Hegedűs D. Géza) és Mrs. Peacock (Börcsök Enikő) duettje, amely során az operettek világa idéződik meg, ám egy-egy kommenttárral – „Éneklünk, aztán mind ketten kimegyünk, te ott, én itt; egyszerre” – komikussá teszi a jelenetet és ezzel együtt felnyitja a reprezentációt. Mintha kiszólna, hogy kedves néző, ne felejtsd el, most egy darabban vagyunk és az ilyen műfajú műnél ez így szokott történni, tehát úgy csináljuk, ahogy a te elvárás horizontod megkívánja. Ily módon másfajta befogadást tesz lehetővé, egyfajta távolságtartás és irónia lesz a mérvadó. A színházi reprezentáció illuzórikus voltára világít rá, miközben mindezen kacagunk.

A színházi-filmes hagyomány bekapcsolásához tartoznak még a színészek hatásvadász gesztusai, az eltúlzott, karikírozott mozdulatok, reakciók, gondolok itt például Bicska Maxi két kedvesének az összeveszésére, vagy a bandatagok testhasználatára. Mindezek meg vannak támogatva különböző hanghatásokkal. Amikor elhangzik a rendőrfőnök, Tigris Brown (Hajduk Károly) neve minden alkalommal hallható egy üvöltés, amely felidézi a Metro Goldwyn Mayer ismerős intróját.

Ide kapcsolható még, hogy nagyon sokat játszik Bodó Viktor rendezése a fényekkel, a füsttel. Ezek a megoldások szintén erősítik a filmes hatást.

Egy – rendkívül fontos – jelenet erejéig a modern kor divatbemutató show-it is megidézi. Ez a rövid koldusruha bemutató össze is foglalja a darabot, a darab világát, és ha akarjuk, ha nem a mi világunkat is. A komikus elemként jól működő különböző koldus felszereléseket könnyedén felismerhetjük Budapest utcáit járva – a közönség hálásan nevet. Azonban ez a jelenet a kézzelfogható jelmezeken kívül és a divatbemutatók hamis, megkomponált, képmutató világán kívül egy harmadik lehetséges értelmezési lehetőséget is hordoz. Még hozzá a fentiekben részletesen tárgyat színházi illúzió világára tett utalást. Párhuzamot vonhatunk a beöltöztetett koldusok és a színészek között. Ha pedig ennél is tovább megyünk Shakespeare sokat emlegetett mondása: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő” juthat eszünkbe, amit az elején említett díszlet nyitottsága teljes mértékben alátámaszt.

Az azonosítások és a komikus elemek hátterében nagyon is jelen vannak kortárs társadalmi kérdések. A koldusok, hajléktalanok világa, a korrupció (a felügyelő és a legnagyobb bűnöző barátsága, összejátszása), a hatalom reprezentációja (a felügyelő, Bicska Maxi, a koldusvezér és a díszlet). Kinek a kezében is van a hatalom? Tényleges hatalom-e, amit birtokol? Mit jelent a hatalom, a tisztesség? A szereplők élethelyzetéből is következik a választás nehézsége. Hegedűs D. Géza Peacockja tiszteletet parancsolóan, nagypolgári karakterként jelenik meg, semmi nem mutatja, hogy ő a koldusok vezére. Vele szemben Bicska Maxi sokkal inkább beleillik a gengszterekről alkotott képbe. Mészáros Máté bandafőnöke egyszerre visszataszító és szimpatikus. Igazi minden hájjal megkent bűnöző jelenik meg alakjában, aki mégis szeret – aztán felmerül a kérdés, mi igaz és mi nem.

A Vígszínház Koldusoperáját összességében a vidám hangulat jellemezte. A poénok ültek, a közönség hálásan nevetett – egy idősebb hölgy szerint néhol ott is, ahol nem kellett volna.

Vagdalt Krisztina

Képek: Dömölky Dániel/vigszinhaz.hu