03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2015.07.01 - tiszatáj

 

 

HAJNÓCZY PÉTER
JELENTÉSEK
A SÜLLYESZTŐBŐL
CÍMŰ MŰVÉRŐL

 

„Mintha a betegségek két fajtája létezne:
az elmebetegségek – és az összes többi.”
(Hajnóczy Péter)

A Valóság 1975. októberi számában jelent meg először, és hosszabb időre utoljára Hajnóczy Péter szociográfiaként számon tartott munkája, Az elkülönítő. 1981-ben látott napvilágot kötetformában, a Berkovits György és Lázár István szerkesztésében készült Folyamatos jelen (Fiatal szociográfusok antológiája) című gyűjteményben, mely a Magyarország felfedezése sorozat része volt. A Hajnóczy életmű egésze szempontjából az első jelentős kiadásra 1993-ban kerített sort a Századvég Kiadó, midőn a Hajnóczy Péter Összegyűjtött munkái második, Kisregények és más írások című kötetében megjelentette a hányatott sorsú szöveget. 2013-ban, a 84. Ünnepi Könyvhétre a Magvető Könyvkiadó egy különleges és műfaját illetően nehezen besorolható kötetet adott ki Jelentések a süllyesztőből (Az elkülönítő és más írások) címmel. A munka tartalmazza Az elkülönítő teljes szövegét, Nagy Tamás tanulmány értékű előszavát és rendkívül aprólékos jegyzeteit, melyekből Hajnóczy szociográfiájának teljes háttere kibontakozik, végül, de nem utolsósorban igen nagy mennyiségű dokumentumot (melyek túlnyomó többsége Hajnóczy hagyatékában maradt fenn), és az író Az elkülönítővel kapcsolatos szépprózai munkáit.

1981-ben, Hajnóczy Péter temetésén a Farkasréti temetőben elmondott beszédében Mészöly Miklós az elhunytat a ködlovag írók közé sorolta. A Jelentések a süllyesztőből kapcsán legalább kettő – Thurzó Gábor Ködlovagok című tanulmánykötete által besorolt – ködlovagként számon tartott századfordulós magyar szerző említhető. Ráadásul mindkettejük életműve a szépirodalom és a társadalomtudományok határterületeinek érintkezése kapcsán merülhet föl ezúttal. Csáth Géza életművében az Egy elmebeteg nő naplója lehet a párhuzam, melyet eredeti nevén, Brenner Józsefként adott ki 1912-ben, míg Cholnoky Viktor egész életművének kettőssége idézhető föl. A Magvető-féle kiadás a Századvég kiadásához hasonlóan végső soron Hajnóczy szépirodalmi művei közé sorolná valamilyen módon a szociográfiát, sőt a Jelentések a süllyesztőből még túl is lép ezen, ahogy az később látható lesz. Ebből a szempontból lehet érdemes párhuzamba vonni Hajnóczy munkáját Cholnoky Viktor életművével, amely teljes egészében szépirodalom és újságírás-esszé között próbál egyensúlyt, vagy sokkal inkább folyamatos átjárást teremteni. Csáth említett műve főként befogadás esztétikai szempontból vonható be a vizsgálatba, amennyiben köztudottan nem szépirodalmi műnek szánta eredeti nevén kiadott pszichoanalitikai művét, az utókor mégis főként művészeti szempontból közelít hozzá. Hajnóczy esetében azonban már a szerzői szándék (ha beszélhetünk ilyenről) sem könnyen tisztázható, ráadásul a Magvető-féle kiadás még tovább árnyalja ezt a problémát, főként olyan tónusokkal, melyek a szociográfia helyett egyre inkább a széppróza képét erősítenék. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy mindaz a – szociográfia anyagán mennyiségileg, és a szépprózai szövegeket tekintve talán minőségileg is túlnövő – anyag, melyet mintegy mellékletként közöl a kiadás, a szerző gyűjtésének eredménye, hosszú évek kitartó munkájának gyümölcse. A ködlovagok kapcsán fölmerült kérdést tehát újból föl kell tennünk, de ezúttal már inkább Cholnoky lehetséges hatásához közelítve. Köztudott, hogy Cholnoky Viktor életműve nem érintette meg olyan mértékben Hajnóczy írásművészetét, mint László öccséé. Különösen A nagy jógi légzés című novella, kisebb mértékben azonban a Karosszék, kék virággal is Cholnoky László prózájának hatását mutatja, azonban a jelen kiadás szempontjából véleményem szerint a műfajok, sőt a társművészetek –tudományok közötti átjárás válik fontossá. Mindezeket a kérdéseket Nagy Tamás is alaposan körüljárja Mintha Dániát ki lehetne szellőztetni című tanulmányának Szociográfia? Jogszociológia? Regény? fejezetében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Nagy tanulmányában felmerült alapvető kérdést mindenekelőtt az a kiadói-szerkesztői igyekezet hozta létre, mely a hagyatékban talált lehetőleg összes, Az elkülönítővel kapcsolatos anyagot megpróbálta egységes arculatba formálva kiadni. Nagy indokai a következők:

„Hajnóczy életművének kritikai feldolgozása alig szentelt figyelmet Az elkülönítőnek, s végképp nem tárta fel, hogy szociográfia és széppróza – Az elkülönítő és az elbeszélések számos darabja – mennyiben és mi módon függenek össze egymással.”

Emellett ő is megemlíti Reményi József Tamásnak az Összegyűjtött Munkák második kötetéhez írt Utószavát, mely talán elsőként mutat rá arra, hogy Az elkülönítő, A fűtő és A halál kilovagolt Perzsiából motívumkincse közös, s ezek a művek megkívánnák az összehasonlító elemzést. Nagy Tamás filológiailag kimutatja, hogy Az elkülönítő az 1972-es kezdetektől 1981-ben bekövetkezett haláláig foglalkoztatta Hajnóczyt, s erről az olvasó is meggyőződhet, mint ahogy arról is, hogy a szöveg története a szerző halálával sem ért véget (ezen elsősorban a mű kiadásának ’80-as évekbeli kudarca értendő, melyet szintén aprólékosan, eredeti levelek alapján dokumentál a Jelentések a süllyesztőből). Mindebből az következik, hogy az erőteljes referenciális háttér mellett jelen kiadással megteremtődik a Hajnóczy szöveg regénye, egy John Barth műveihez hasonló szövegcsoport, mely arról szól, hogy miképpen születik, nevelkedik és él egy irodalmi alkotás.

A Jelentések a süllyesztőből gyűjteményének nyelvén egyértelműen uralkodik a jog. Talán helyesebb lenne úgy értelmezni, hogy a szövegcsoport nyelve a jog nyelve. Nagy Tamás egyrészt a szenvedélyes jog-keresésre utal, mely a Hajnóczy életmű szinte minden részletében kitapintható, másrészt így fogalmaz:

„a jog nem egyszerűen szabályok gyűjteménye, nem kizárólag hatalmi/politikai akaratokat és ideológiákat megtestesítő előírások összessége, hanem egyben sajátos nyelvi valóság.”

Amellett, hogy ez a kijelentés rávilágít Hajnóczy műveinek a Michel Foucault-féle nyelvfelfogás felől megközelíthető voltára, új megvilágításba helyezi azokat a nem Hajnóczy tollából származó, a gyakorlati jog körébe tartozó dokumentumokat, melyek a 2013-as kiadásba bekerültek. Itt a jog nyelve, mely eredendően az állami hatalomgyakorlás nyelve, eredeti értelmétől megfosztva, pontosan azoknak az egyéneknek a feledésre ítélt történetét, „gyönge és múlandó hangját” lesz hivatva közvetíteni és megőrizni, amelyeket el kellett volna hallgattatnia (akárcsak Foucault Becstelen emberek élete című tanulmányában). Ezzel együtt nagyrészt ez lesz az a nyelv, amely szépirodalmivá válva képessé válik arra, hogy ahhoz hasonlóan beszélje el Az elkülönítő sorsát, ahogy Hajnóczy műveinek egyik ihlető elődje Heinrich von    Kleist beszélte el (több variációban is, akárcsak Hajnóczy szociográfiáját) Kohlhaas Mihály történetét. Nagy Tamás vendégszövegekként (is) tekint az említett jogi dokumentumokra, annál is inkább, mivel a hagyatékból egyértelműen kiderül, hogy Hajnóczy Az elkülönítő teljes dokumentációját fel kívánta használni egy későbbre tervezett dokumentumregényben.

Hajnóczy Az elkülönítőhöz írt Feljegyzéseiben már abban a szakaszban is, amikor – eredeti szándék szerint – dokumentumfilmet forgattak volna a Balázs Béla filmstúdió számára a Szentgotthárdi Szociális Betegotthonról, arról ír, hogy a helyzet hétköznapiságából kell kiindulni, s az alkotás folyamán kerülni kell az esztétikai vonatkozásokat, mert csakis így kerülhet felszínre az az alkotói szándék szerinti üzenet, melyet fontosnak tart. Mindez szoros összefüggésben áll olyan műveinek prózapoétikájával, mint A kavics, a Keringő, a Kút, A sas vagy A tűz. A valóság megragadásának kíméletlen pontossága egy végletekig vitt objektivációt megidéző nyelvben talált kifejeződést, s míg Az elkülönítő szociográfiája alkalmazkodik ehhez az elképzeléshez, addig a 2013-as kötet végén található említett novellák a szöveg alakulásának dokumentatív történetét hosszabb-rövidebb szürreális részletekkel szakítják meg. Az elkülönítő ugyanakkor megírásával bizonyítja, hogy a valóság szürreálisabb a fikciónál, Kleist műveit idéző vonatkozásban is: „munkahelyi beosztás szerint az intézetvezető a gondnoknő főnöke, viszont pártvonalon a gondnoknő az intézetvezető főnöke”. Amellett, hogy a fönti idézet igazságértékéről meg lehet győződve az olvasó, éppen a jog és a társadalom szerkezetének követelményszintje szempontjából válik szürreálissá a kijelentés, miközben az értelmező folyamatosan tudatában kell, hogy legyen annak, hogy Magyarországon 1957–1989 között pontosan ez volt a valóság. Ahogy Venyegyikt Jerofejev Walpurgis-éj, avagy a Kővendég léptei című drámájában az elmegyógyintézet a korabeli Szovjetunió képmásaként is értelmezhető, úgy Az elkülönítő riportjából a kádári ’70-es évekhez is vonhat párhuzamot az olvasó:

„Ott vannak a spiclik. Az értelmesebb betegek közül szervezik őket. Részben helyzetük és megfélemlített voltuk miatt vállalkoztak, meg azért, mert úgy gondolták, hogy ebből előnyük származik. És nem ok nélkül gondolták. (Jobb koszt, állandó kimenő, soron kívüli kimenő, stb.) Ezek a kiszolgáltatott emberek nevetségesen apró előnyökért megdöbbentő jellemtelenségekre képesek. Aztán az ápolók. A spion ápolók kapták a prémiumot; ki mennyi terhelő adatot szolgáltatott arról, akit valamilyen okból ki akartak készíteni.’’

A riport objektív nyelvéhez és a bírósági, orvosetikai eljárások törvényszéki nyelvéhez illeszkednek mindazok a levelek, melyek nagyrészt a Valóság szerkesztőségén keresztül juthattak el Hajnóczy gyűjteményébe. A gyakori névtelenség ellenére jól sejthető, hogy melyiket írták az ápoltakkal együtt érző szentgotthárdi egészségügyi dolgozók, s melyek érkeztek a gondnok elvtársi köréből. A nyelvi megformáltság tekintetében megint csak a Foucault említett tanulmányában kifejtett módon őrződik a törvény hatalmi retorikája mellett azoknak az embereknek a „hangja,” akik a hagyományos értelemben vett történetiség vagy történelem számára már életükben sem léteztek, később pedig nyomtalanul kellett volna eltűnniük.

A Jelentések a süllyesztőből kötethez csatolt A nagy jógi légzés novella lehetséges világában valósul meg talán legtökéletesebben a főszöveg(?) és a különböző egyéb szövegek, illetve a különböző teremtett világok folyamatos egymásra vonatkozása – összefüggése, mégpedig egészen abszurd helyzetekben és módokon. A novella író szereplője Arles-val szeretkezve arra gondol, hogy ha nem sikerül partnerét orgazmushoz juttatnia, akkor soha nem jelenik meg az a szociográfiája, melyről azt hazudta a nőnek, hogy már elfogadták közlésre, később delíriumos álmában (akárcsak Cholnoky László hősei) a hétköznapi valósághoz képest sokkal tisztábban látja műve esztétikai és szociológiai hibáit, miközben egy beszélgetést hallucinál a szerkesztőnővel. A műalkotás barth-i értelemben vett megszületéséhez szükséges a szövegek többszöri újra elbeszélése, mely gyakran egy Hajnóczy novellán belül is megvalósul, a Jelentések a süllyesztőből esetében azonban ehhez még a dokumentumok is hozzájárulnak: a levelek, a riport, a bírósági és orvosetikai végzések különböző nyelveken újra és újra elmondják – nem a történetet, hanem a szöveget. Hiszen a tárgyaláson is egy szöveg, Hajnóczynak a Valóságban megjelent szociográfiája volt a főszereplő. A Karosszék, kék virággal novellája a szövegnek ezt a barth-i értelemben vett alkotássá formálását viszi el a lehetségesség határáig: „Azt írom meg, hogy írtam meg, illetve hogy nem írtam meg ezt a riportot.” Végül már bármilyen aktus (pl. a vécé falára való firkálás) megvalósíthatja és meg is valósítja a riport megírását, ahogy egy másik novellájában végül bármi lehet vese-szörp. A Jelentések a süllyesztőből a megalkotásnak (nem pusztán a megírásnak) pontosan ezt a szerzői szándékát valósította meg. Nem kritikai kiadás a hagyományos értelemben és nem is lesz soha az, dacára annak, hogy tartalmazza a vázlatok, a mű megírásához szükséges dokumentumok és a szerzői valóságnak a művel kapcsolatba hozható írásos emlékezetének legnagyobb részét. Talán kritizáló kiadásnak lehetne nevezni, de egyáltalán nem valamely megkésett társadalmi-politikai igazságtétel szempontjából. A kiadás lehetőséget ad Hajnóczy szövegeinek arra, hogy kritizálják az alkotói folyamatot általában és saját alkotás voltukat különösen. Folyamatosan ítélkeznek önmaguk felett, ahogy Hajnóczy sem tekintette sohasem sem irodalmi sem jogi értelemben lezártnak Az elkülönítő sorsát.

Kelemen Zoltán

Megjelent a Tiszatáj 2015/2. számában

 

hajnoczy_cimterv-4ujMagvető Könyvkiadó

Budapest, 2013

384 oldal, 3490 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő