Saul fia

A Saul fiának két feladványt kellett egyszerre megoldani: megújítani a Holokausztról szóló beszédet, és olyan új formát találni, ami alkalmas erre – még az is meglehet, hogy tulajdonképpen egyetlen dologról van szó.

Nemes Jeles László rendező szerint a film el akarta kerülni az irracionális esztétizálásának csapdáját, mert a megérthetetlenről nem lehet a folyamatosság eszközeivel beszélni. Más kérdés, hogy a film nem érinti azt a dilemmát, hogy Auschwitz része-e a történelemnek, azaz nem vázolja fel a hozzá vezető utat – Saul Ausländer a filmben rettegésben elő kisember, akinek múltja alig van, a jövőjét pedig nem akarja látni.

A filmet éppen ez a szűkítő-élesítő látásmód határozza meg, és ezzel elérkeztünk a forma dolgához. A film nyelvét nem mondanám radikálisnak, de az alkotók hihetetlenül következetesek a megvalósításban. A mélységélesség eltüntetése és ezzel a filmkép kiterjedésének korlátozása tulajdonképpen egyszerre oldja meg a borzalmak megmutatásának nem csupán esztétikai kérdését és az ember ábrázolását abban a közegben, amelyben embernek lenni nem lehet. Ez a távlat nélküli filmkép talán a főszereplő beszűkült tudatának újrateremtését szolgálja: a Saul Ausländer szerepét játszó Röhrig Géza állandóan leszegett fejjel jár, összeszűkült szeme nem érzékeli a külvilágot. A fiának gondolt fiú eltemetésének terve tulajdonképpen tébolya része, de ebben az eszeveszett világban a környezetében ez keveseknek tűnik fel. A filmben nagyon sokszor előfordul, hogy a jelenetezés nem igazítja el a nézőt a tér alakításával kapcsolatban. A szereplők számára ugyanis nem léteznek többé a kint és bent viszonylatai, ebben a túlságosan is emberi pokolban a legalapvetőbb téri tájékozódás is felfüggesztődik. Az optika fent leírt használatával és a környezet dimenzióinak megszüntetésével éri el a film azt, hogy a néző érzékelése a szereplők végletesen korlátozott szintjére süllyed.

A film másik erőssége a hang használata, amit a Cannes-i zsűri is kiemelt. A hang kezelése a filmnyelvhez viszonyítva tulajdonképpen fordított elvet követ: ami a filmnyelvben az ábrázolás intenzitását szolgáló korlátozás, az a hangnál éppen a zajok elképesztő felerősítése. Az irodalom ugye szűken képes bánni a hangok ábrázolásával (két ellenpélda a zajok és a csend kiemelt szerepére: Camus és Kertész Imre), a mozgókép valóságteremtésének éppen a zörejek és az emberi hangok adják meg az erejét. A Saul fiában az előbbiek végsőkig fokozása és az utóbbiak tulajdonképpeni lefokozása jellemző. Arról van szó, hogy ugyan soknyelvű közeget alakít ki a film, de az emberi beszédet Auschwitz mindörökre elpusztította.

Szíjártó Imre

Saul fia
magyar film (2015)

Rendezte: Nemes Jeles László, forgatókönyv: Nemes Jeles László, Clara Royer, operatőr: Erdély Mátyás, producer: Rajna Gábor, Sipos Gábor, hang: Zányi Tamás, vágó: Matthieu Talonier

Szereplők: Röhrig Géza (Saul Ausländer), Mohor Levente (Abraham), Urs Rechn (Biederman), Zsótér Sándor (orvos).