07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

„Ugyanúgy csetlek-botlok én is, keresgélek, kutatok, ahogyan a tanítványaim”
2015.06.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
HEGEDŰS D. GÉZÁVAL

A Vígszínház vezető színművésze, immár 40 éve a társulat tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese, tanára. Nyáron az Athéni Timonnal járják a fesztiválokat, Szegeden július 17-én a játszanak az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.  A produkció egyben az aznap kezdődő Thealter Fesztivál első programja is lesz. 

– Az Athéni Timon a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozó OFF-programjában is szerepelt, július 12-én a Gyulai Várszínházban, majd július 17-én az Újszegedi Szabadtéri Színpad közönsége is megnézheti ifj. Vidnyánszky Attila rendezését, amelyben színművészetisekkel együtt játszol, nem először. Mit adott neked Szeged, a Tisza?

– Nagy örömmel visszük el Szegedre ezt a Shakespeare-darabot, amely egy ötéves folyamat eredménye.

Szeged, mint az egyik magnetikus város, mindig is vonzott, vonz a mai napig is. Felnőtt szakmai életem szinte minden korszakában történt ott valami, és mindegyik sikeres volt. Elvarázsol a város, mindenestől szeretem: az emberek kíváncsiságával, a városi atmoszférájával, az utcáival, épületeivel, kulturális kínálatával. Ebben a különleges városban legalább olyan mélyen gyökerezik a szakrális világ, mint a profán. Annyira európai, mégis Tisza-menti, e kettő pedig nagyon jól összeadódik. A Tisza nagyon kedves a számomra, a szülőfalum, Ibrány határában folyik. Olyan a szellemisége Szegednek, hogy azt érzed, jó ott lenni, öröm játszani.

 

01f3736ccc61be2b3cd314b85ebcc173

 

– Az Athéni Timont egy költő palánta, nem mellesleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója, Vecsei Miklós H. fordította magyarra. A szereposztásban sajnos nem olvastam erről…

– Mielőtt az alkotókról mesélek neked, mindenképpen el kell mondanom valamit. Az Egyetem egy elitképző hely, ahová idén is közel 700 növendék jelentkezett színészhallgatónak. A beszélgetésünk idején (május végén) túl vagyunk a felvételi vizsga első fordulóján, ezután 100 fiatal indul neki a következő megmérettetésnek, ennek végén pedig elkezdődik a közös munka mintegy 30 diákkal. Egy héten keresztül, reggeltől estig együtt lesznek a fiatalok a készségfejlesztő-, ének-, mozgás- és beszédtanárokkal, valamint velünk, mesterség tanárokkal. A készségfelmérés mellett folyamatosan kutatjuk a kulturális érdeklődésüket is. A harmadik fordulón aztán ebből a 30 gyerekből kiválasztunk egy kis csoportot. Igazából nincs limitálva, annyit veszünk fel, ahányan tehetségesek, de általában egy shakespeare-i kis társulat, azaz 10-12 ember az optimális. Marton László és Forgács Péter a tanártársaim, közösen felvételiztetjük a fiatalokat.

A kiválasztáson nagyon sok múlik. A megmaradt teammel elindul az ötéves, intenzív, kora délelőttől késő estig tartó együttlét, ami túlmutat azon, hogy „leadom az órát és megyek a dolgomra”. Ez egy úgynevezett mester-tanítvány viszony. Sokkal erőteljesebb a szövetség, egyszer csak szellemi-szakmai barátságok alakulnak ki, egymást inspiráló helyzetek adódnak.

Az, hogy az egyik fiatalban meg van a képesség a színészeten túl a zenélésre vagy az írásra is, mint Miklós esetében, egy hatalmas pluszt ad. A szakmai barátságokban felismerik egymás tehetségét, egymást inspirálják. Nem kérte Miklóst senki sem, hogy fordítsa le az Athéni Timont. A szintén végzős ifj. Vidnyánszky Attila, a darab rendezője nagyon jó barátságban van Miklóssal, és elindult egy közös munka. Csapó Attila két évig színművész-bábszínész szakra járt, de eldöntötte, hogy átjön a prózai színész szakra. Ugyanúgy felvételizett, mint bárki más, a képességei miatt alkalmas is erre a szakmára. Olyan formaérzéket hozott magával a bábművészetből, amit ebben a darabban is kamatoztatni tud.

Zoltán Áron kiváló zenész, 15 hangszeren játszik, a darab zenei világának megteremtése részben az ő, illetve Kovács Adrián és Mátyássy Szabolcs munkája, ők alkalmazott zeneszerzést tanultak, velünk együtt bent ültek a mesterség órákon, átélve tapasztalták meg a színházi világot. Megértették, hogy a színház nem egy íróasztalnál megálmodandó helyzet, hanem nagyon is élő, eleven, és hihetetlenül rugalmasnak kell lenni, mert egyik próbáról a másikra minden megváltozhat. Számukra is egy örök készenlét, nyitottság, konstruktivitás, fantázia. Több annál, hogy osztálytársak ők.

A diplomadarabban egyébként az idén végzős osztály fiúcsapata mellett a Bagossy-Pelsőczi-Rába osztály négy tagja is szerepel.

Az a jó a színházban, hogy itt minden megtörténhet, mert annyira gazdag és komplex, mint az általunk megélt világ. A színészeten kívül pedig mindenki azt a pluszt adja bele, amiben még tehetséges, amihez jól ért…

A mi módszerünk éppen az, hogy szabad a gazda. Azt és annyi ötletet hoz, azt és annyit játszik a hallgató, amennyit csak szeretne. Nem osztunk szerepeket, mindenki szerezzen partnereket az osztályból, az egyetemről. Nem rendezzük őket, hanem véleményt alkotunk, ha nem tetszik, korrigálunk, aztán ennek szellemében dolgozik tovább a team. Így lépünk előre. Mi irányítjuk őket, de nem mondjuk meg a megfejtést, csak rávilágítunk. Az önállóságra neveljük őket.

– Amikor te voltál színművészetis, hasonló szellemiségben, módszerrel folyt a munka?

– A Szegedről elszármazott Horvai István tanár úr osztályába jártam. Ugyanezt a módszert kaptam meg tőle és a másik mentoromtól, Kapás Dezsőtől. A színész is csak azt tudja átadni, azon tud még finomítani, amit saját maga megtapasztalt.

– Ismét szóba került Szeged…

– A Szabadtéri Színháznak köszönhetően Szeged észrevétlenül megfertőzte a fiatalokat, hiszen a színházi élet legjava minden nyáron megfordult a városban. Ha egy nyitott lelkű szegedi kamasz eljutott oda, láthatott nagy rendezőket és színészeket. A két világháború között születettek közül nagyon sok alkotó érkezett Szegedről.

– Újszegeden láthatja a közönség az Athéni Timont, amelyben te, mint tanár-mentor, címszerepet kaptál. Miként kerültél a képbe?

– Korábban magam is részt vettem már egyetemi produkciókban. Másodévben, egy féléven keresztül foglalkoztunk Shakespeare világával. Az egyik jelenetet, Timon elárultatását éppen Attila találta ki, nagyon erős volt tartalmilag és formailag is. Beszélgettünk és mondtam neki, hogy egyszer szívesen eljátszanám a címszerepet. Eltelt két-három év, és nem felejtette el. Ötödév elején aztán megkerestek az osztálytársakkal, hogy szeretnék, ha partnerük lennék ebben a munkában.

Ha úgy vesszük, nem kockázatmentes vállalkozás a részemről. Együtt töltöttük az időt, de ugyanúgy, ahogy ők is, vásárra viszem én is a bőrömet, hiszen meg kell oldani a feladatot.

 

65ed582c1e21587417dcec34777705de

 

– És a tanítványok rendezik a mentort…

– Az igazi színész ugyanúgy „visszagyermekesedik”, mint bárki más. Minden darab új helyzet, új kihívás. Arról a startvonalról kellett indulnom, mint a növendékeknek.

Nincs kész semmi. Ugyanúgy csetlek és botlok én is, keresgélek, kutatok, ahogy ők is. Az elejétől a végéig az egymásra utaltságból áll a színházi munka. Ha hiányzik az egymásra való nyitottság és bizalom, akkor ott jó dolog nem születhet.

Nagyon hálás vagyok, hogy nem tettek le a tervükről, és részem lehet ebben a kalandban. Jólesett, hogy elfogadtak partnerüknek, annak ellenére, hogy plusz energiákat vett ki az emberből az egész folyamat.

Ötödévesen gyakornokoskodnak, van, aki Miskolcon, van, aki Debrecenben vagy Kecskeméten, van, aki független színházi társulatnál. Például a miskolci előadás után, éjfélre ért ide az egyik növendék, de itt volt, és próbált. Délelőtt én is próbáltam az új darabban, majd tanítottam, az esti előadás után pedig jöttem én is.

– Éjszaka próbáltatok?

– Máskor nem lehetett próbálni, csak késő este és éjszaka, mert ők is jobbra-balra próbálnak, játszanak. Általában éjjel kettőig dolgoztunk, de én gyakran kimenőt kaptam éjfélkor.

Nem egy rendes színházi próbafolyamat volt, hiszen a napokból ellopott órák alatt tudtunk csak dolgozni. Az első részt megcsináltuk novemberben-decemberben, karácsony előtt volt egy összegzés, majd mindenki eltűnt egy időre, mert bemutatónk volt kora tavasszal, ezt megvárva, újraindult a munka. Elkezdtük a második részt, majd összeillesztettük a kettőt, és ez az egész folyamat egy örömteli bemutatóval csúcsosodott ki az Ódry Színpadon. No, az sem volt egy könnyű feladat, hogy találjunk egy alkalmas időpontot, így az előadások is főként hétköznap éjszaka vagy hétvégén kora délután vannak, mert máskor nem fér bele az időnkbe.

– Mit kaptál, mit tanultál a növendékeidtől, a darabbéli partnereidtől?

– Műfajok, stílusok, színházi nyelvek keverednek az előadásban, és nekik meg sem kottyan  egyik jelenetből átváltani egy másikba, majd vissza. Már most bennük van a szorgalom, szívósság és kitartás, így végigbírták az éjszakai próbákat. Ez felnőtt volt bennük, és ez a hozzáállás engem is inspirált, illetve vissza is hatott rájuk.

– Honnan ez a mérhetetlen energiád? Részben a zöld teából, amit most kortyolgatunk?

A mostani időszakban nagyon sok felelősséggel járó munka talált meg. A Vígszínház vezető színészeként májusban 28 alkalommal játszom, több mint tíz darab van repertoáron, minden évadban van három-négy bemutatóm. Emellett az egyetem rektorhelyettese és tanára vagyok, az egyfajta adminisztratív felelősséget is jelent.

Próba előtt az egyetemen kezdek, elindítom a napot, majd próba után visszamegyek, tanítok, majd este játszom. Aztán nagyon sokat kell olvasnom, ami a színházi feladatokból is fakad.

Ez nem életmód, ez munka. Nem iszom alkoholt, nem dohányzom, vegetáriánus vagyok, szerencsére jól alszom…

A színészi munkának van egy nagy adag örömfaktora. Ha örömként éled meg, amit csinálsz, boldoggá tesz, akkor az nyilvánvalóan visszahat a mindennapi létezésedre. Most így élek, és nem tűnik el nyomtalanul, dinamizálja, energetizálja az embert. Jó felébredni, jó végiggondolni a napomat.

Most épp az jutott eszembe, hogy meghívót Radnóti Zsuzsa dramaturg a Károli Gáspár Református Egyetemre, ahol Spiró György darabjairól fogunk beszélgetni. Öt Spiró-darab ősbemutatójának voltam főszereplője, ezek mindegyike Horvai tanár úr, illetve Marton László rendezései voltak.

– Korábban nyilatkoztad, hogy a szíved egyik csücske a Hegedűs a háztetőn, a napokban megy éppen az évadban utoljára.

– 2010 óta megy a darab, több mint százszor volt már színpadon. A bemutató előtti évad vége környékén felhívott Eszenyi Enikő, a darab rendezője, hogy „Gézu megtaláltam, mit kellene neked csinálni jövőre!”. Tényleg nagyon szeretem, jó csinálni.

– Sejtem, hogy nagyon nehéz kiválasztani egy-egy darabot, de a friss előadások közül van olyan, ami igazán megfogott, ami erős volt.

– Az idei évadban négy bemutatóm volt, ebből három a Vígszínházban: a Kvartett után a Julius Caesar, majd a Koldusopera, illetve az egyetemen az Athéni Timon. Meg kell mondanom, mindegyik egészen más színészi állapotot, másfajta színházi nyelvet kíván, mindegyik szerep nagyon élesen elválasztható, hihetetlenül erős karakterek, igen szélsőségesek. A humanitás létformái végtelenek, és nagyon jó, hogy egyik este Julius Ceaser vagyok, a másik este Öreg a Spiró-darabban, máskor pedig Timon.

 

5acd8e5402ed516b17dcec34777705de

 

– Izgalmas szerepjátékok…

– Mindent megélem. Arra egyébként különösen büszke vagyok, hogy a Gábor Miklós-díjat, ami egy szakmai elismerés, nekem ítélték oda az idei év legjobb Shakespeare-alakításáért. A Vígszínház társulata által titkosan választott zsűri az imént felsorolt szerepeimben nyújtott alakításaimért pedig odaadta nekem az évadzáró társulati ülésen a legjobb férfialakításért járó Ajtay Andor-emlékdíjat. A másik díjazott Börcsök Enikő.

– Mit jelentenek a díjak, különösen, ha állami a kitüntetés?

– Az állami díjak közül, amit az én szakmában oda lehet adni, azt mindent megkaptam. Ahogy haladtam a pályámon, mindig jött egy-egy elismerés.

2009-ben a Kossuth-díj esetében az külön örömmel töltött el, hogy egyszerre kaptam meg olyan pályatársakkal, akik az én generációmat képviselik, és nagyra tartom őket: Kováts Adél, a Radnóti Színház vezető színművésznője, Máté Gábor, aki Budapesten, a Katona József Színházban játszik, valamint Gáspár Sándor, aki Székesfehérváron játszik. Mindenki a hátán cipeli a színházát, és azok kapták meg a Kossuth-díjat, akik abban az évben valóban megérdemelték. Büszke voltam arra, hogy egy ilyen névsorban találtam magamat.

Makláry Zoli bácsi, aki a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház fantasztikus színésze volt, egyszer azt monda, hogy a díjakat azok kapják, akiknek adják. Díjat kapni jó.

– Volt olyan kérdés, amit még nem tettek fel neked, olyan téma, amiről szívesen beszéltél volna, és nem volt rá lehetőség?

– Lépcsőházi ember vagyok, így gyakran jut eszembe egy interjút követően, hogy milyen kár, hogy nem beszéltem még erről vagy arról. Olyan volt már, hogy kimaradt egy fontos rész a megjelent interjúból, amit őszintén szerettem volna, ha nyoma marad. Ezért jó módszer, ha megjelenés előtt megmutatják a szöveget az újságírók.

 

A Vígszínházról

2016. május elsején lesz 120 éves a Vígszínház. Azóta töretlenül játszanak benne. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nagyon fontos a kiválasztás. Nagy szerencséje a mindenkori vezetésnek, hogy kivételes kvalitás érzékkel rendelkeznek, a legjobbakból szervezték a társulatot, mindig olyan műveket hoztak be, amelyek fontosak voltak az adott korszakban, és nem elhanyagolható az sem, hogy olyan nézőink vannak, akik az évad kezdete előtt megveszik a bérletüket, látatlanban, megbíznak bennünk. Olyanok is vannak, akiknek már a dédszüleik is ide jártak. Mácsai Pál barátom szülei a nézőtéren ismerkedtek meg. Ez egy nagyon mélyen gyökerező, nagy, európai hagyományokkal rendelkező színház. Tág a horizont, minden emberi értékre nyitott. Láthatatlanul Ady sorai lebegnek a Vígszínház épülete fölött föliratként, hogy „…minden ember: fenség…” Ez az alapja a mi működésünknek.

 

Vera otthona, az élete a színház volt, és sajnos a halála is

HEGEDŰS D. GÉZA PAP VERÁRÓL

c88747420ff68c2217dcec34777705de

– Hogyan élték meg a pályatársak Pap Vera elvesztését?

– Ott lakott a színház közelében, kijött a lakásából és bejött az otthonába. Minden porcikája a színház volt. Számtalan produkcióban voltam a partnere, főiskolásként először a Popfesztiválba lépett be.

A próbákon addig ő nem volt hajlandó továbbmenni egy-egy jeleneten vagy helyzeten, amíg azt meg nem oldotta százszázalékosan. Ez a fajta munkamódszer őt igazolta aztán vissza. Soha nem láttam hamisnak.

– Éppen tegnap láttam egy megosztást és fotót a Vígszínház közösségi oldalán, miszerint a Mikvét Szentpéterváron játsszák. Nélküle.

– Kerestem a fotókon az arcát.

Tóth András Tozzi

 

Fotók: vigszinhaz.hu


Címke: , , , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő