Tiszatájonline | 2015. június 11.

„Te nem vagy idegen!”

HORVÁTH PÉTER ÚJ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
2015. június 5-én Kiss Ernő beszélgetett a Bálint Sándor Művelődési Házban Horváth Péter József Attila-díjas íróval. Az ÖL – Egy sorozatgyilkos vallomásai Störr kapitánynak című regény, könyvhétre időzített megjelenése volt az est témája. Miközben Horváth Péter részletesen bemutatta a könyvet, beszélt fiatalságról, színházról, életről és tradícióról is […]

HORVÁTH PÉTER ÚJ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

2015. június 5-én Kiss Ernő beszélgetett a Bálint Sándor Művelődési Házban Horváth Péter József Attila-díjas íróval. Az ÖL – Egy sorozatgyilkos vallomásai Störr kapitánynak című regény, könyvhétre időzített megjelenése volt az est témája. Miközben Horváth Péter részletesen bemutatta a könyvet, beszélt fiatalságról, színházról, életről és tradícióról is.

A cím kétértelmű, hiszen egyaránt jelent főnevet, az emberi test egyik részét, és jelenti a gyilkolást, mint igét is. Ez a férfi – női kettősség végigvonul a mű cselekményén. Horváth Péter magyarázatot adott az alcímre is: Störr kapitány Füst Milán regényének a főszereplője, aki sohasem lehet biztos felesége hűségében. Ahogyan Horváth Péter mondta: Störr kapitány köztünk él.

Az ötvenöt rövid fejezetből álló regény cselekménye egy karnagyról, Kádár Ferencről szól, aki házasságot köt egy fiatal színésznővel. A nőt kilenc alkalommal gyilkolja meg a férfi, aki azonban rejtélyes módon minden egyes alkalommal feltámad. Az ember tragédiájához hasonlóan a cselekmény színek köré épül, de az író bevallása szerint nincs bennük logika. A veszekedések addig fajulnak, hogy a sors iróniájaként végül a nő végez a férjével. Az első hallásra kegyetlen cselekmény valójában tele van humorral. Horváth Péter közismert történelmi helyzeteket kívánt bemutatni. Azonban, ahogyan rávilágított, életünk struktúrái lehetetlenné teszik, hogy bármi is közismert legyen. A művészet nagy legendái így mennek feledésbe.

Pedig nem vagyunk előzmények és ősök nélkül valók, az ő példájával élve egy mai színésznek a hivatásában olyan elődei voltak, mint Petőfi Sándor, Arany János (noha szégyellte) vagy Páger Antal és Latinovits Zoltán. Az ősök és tanítómesterek Horváth Péter szerint minket is pozícionálnak a világban.

Noha a múlt ismerete kétségessé vált és a tisztelet jelei más formát öltöttek, ezek a jelenségek nem feltétlenül károsak, hiszen az író szerint rengeteg minden vár megismerésre. Horváth Péter nagy türelemmel fordul az ifjúsághoz, drámapályázatába fiatalokat is bevont. A színház és a kultúra népszerűsítését az interneten is nagyon fontosnak tartja, de a technológiát is kész a művészet szolgálatába állítani. Íróként és a világhírű Kolibri Színház dramaturgjaként közel szeretne férkőzni a közönséghez, mint mondta, az átlagembereket akarja megszólítani.

Egyfajta hitvallásként idézte József Attilát:

„És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen…”

Horváth Péter arról is beszélt, hogy a világ önmagában tökéletes, beavatkozás nélkül harmonikus. A munka java csodálatos módon el van végezve. Nem feltétlenül teremteni, hanem át- és megélni kell az életet. Ezt az összhangot látja a természetben megnyilvánulni, és ezt élvezi vitorlázás közben is.

Regénye a férfi szófogadását tekinti kulcsfontosságúnak. Az apró szeszélyek teszik a férfit olyanná amilyen. Ha ezeket feladná, mi maradna belőle?

A zene szerepe kiemelt szerepet kap a regényben, ugyanis Kiss Ernő, Horváth Péter és a könyv főszereplője, Kádár Ferenc egyaránt jártasak a zene világában.  Azt a kérdést gondolták végig, hogy vannak-e felesleges hangok egy partitúrában, felesleges szavak és betűk a Bibliában, a költészetben vagy a klasszikus regényirodalomban. Az igazi remekművekben és jó műfordításokban nincsenek. Horváth Péter szerint vannak olyan szavak a magyar nyelvben, melyek egészen a lélek mélyéig hatolnak és jelentésük túlmutat a racionalitáson. A színházi tapasztalatok szerint a legrövidebb mondatok a legfontosabbak. Részletesen beszélt a közlés fontosságáról, és arról, hogy mennyire nehéz azt mondani, amit és ahogyan gondolunk, amit valójában közölni akarunk a másik emberrel.

Egyáltalán mit jelentenek a szavaink?

Horváth Péter nézőpontjából a világ egyszerre zene és irodalom, ezek elválaszthatatlanul vezetnek a teljességhez és a világ megértéséhez. Az író beszédében az időszembesítés múlt és a jelen között visszatérő elem volt. Azonban ezt nem a nosztalgia uralta, hanem az útkeresés és a fejlődés lehetőségeinek vizsgálata. Az alkotásban egész szemléletmódját egyfajta „összművészeti” törekvés jellemzi.

Az est mulatságos zárása volt, amikor Kiss Ferenc és a szerző részleteket olvastak fel a regény humoros jeleneteiből, páratlanul jó előadásmódban. A szellemes és könnyed stílusban, finom arányérzékkel megírt szövegek rendkívül szórakoztatóak voltak.

Horváth Péter személyisége magával ragadta a közönséget, derűs jókedve mindenkinek mosolyt csalt az arcára. Feladatának tekinti, hogy meséljen nekünk, az utókornak arról, hogy milyenek voltak a régiek, akkor is, ha ennek nincs gyakorlati jelentősége.

Őszintén remélem, hogy tartogat még néhány történetet.

Ghimessy Tamás

ol

Noran Libro Kiadó

Budapest, 2015

264 oldal

360 Ft