12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Madárállapotban
2015.06.10 - tiszatáj

PÁRHUZAMOS VALÓSÁGOK FRENÁK PÁL TÁRSULATÁNAK ÚJ ELŐADÁSÁBAN

Egész életünk egy őrültekháza – állítja Frenák Pál, a 17. országos veszprémi táncfesztivál legjobb előadása, a Birdie (Madárka) című mozgásszínházi produkció koreográfusa. A kiváló magyar és francia táncosokból álló társulat a szakmai zsűri és a közönség díját is elnyerte.

Az előadás nem illusztrálja William Wharton amerikai író Birdy című regényét, illetve nem másolja Alan Parkernek a könyv alapján készült filmjét. Ezek csak kiindulópontok, ahogyan a koreográfus elmondása szerint az az élménye is, amikor egy Velence melletti szigeten járt, amely korábban elmegyógyintézetként működött. Megérintette a hely szelleme, és tanulmányozni kezdte a témát, lenyűgözte a szigetre kitoloncolt lakók megnyilvánulásainak logikája. „Bár őrültként kezelték őket, mert abban a korban a vízióik nem feleltek meg a társadalmi elvárásoknak, engem mégis erősen elgondolkoztatott.” „Van valami nagyon érdekes az őrületben” – magyarázza – „amikor valaki például órákig áll egy zárt ajtó előtt és egyfolytában csak kopogtat.” Frenák úgy érzi, a szigetlakók elrugaszkodtak a megszokott realitástól, és a látomásokon keresztül egyfajta szabadságra tettek szert.

 

frenakpalbirdie4827

 

A maguk módján mindannyian madarak voltak – mondja Frenák, aki ebben az új előadásában azt próbálja bemutatni, hogy „minden individuum a végén eljuthat ebbe a különleges madárállapotba, ami valamiféle korlátok nélküli, végtelen, légies állapotot jelent, egyfajta gondolati szabadságot.” Ennek a „madárállapotnak” a kifejezése a Birdie. Ahogyan a táncosaiban, úgy a nézőben is egész asszociációs sort indítanak el a jelenetek, amelyek a bezártság illetve a szabadság, a repülés élményét idézik, a bennünk és körülöttünk lévő falakról szólnak. Mégsem az üzenete, hanem sokkal inkább a titokzatossága és anomáliái által szólít meg bennünket a látvány. A színpadot egy geometriai formákból összeállított fém vázrendszer borítja (Lakos Dániel díszlete), ami részben a Logifaces design játék továbbgondolása. Jellemzően ezzel a mozdulatokat kiakasztó, a lendületnek gátat szabó traverzekkel destabilizálja a táncosok mozgását Frenák, kibillenti őket az egyensúlyukból. Így jut néha saját maguk számára is meglepetésszerű, őszinte pillanatokhoz a társulat. Tehát a gondolaton kívül a tér alakítja a mozdulatokat. Függetlenül attól, hogy mennyire alárendelt a tánc a testnek, illetve a térnek, a mozdulat mégis valójában a gondolat megtestesülése, amelynek, mint látjuk, hosszú és szerteágazó a története. Mert Frenák a bemutató előtt adott interjúkban azt is elmesélte, hogy ez az egész inspiráció arra volt jó, hogy előhívja az ő gyerekkori bezártság élményét az állami nevelőintézetből, illetve a táncosok gondolatait a témáról. Mindezzel olyan vad energiákat szabadít fel, amelyek révén új szemszögből láttatják az emberi létet, annak pszichológiai, történelmi, szociális vagy fizikai határait.

Mi az ami bezár és mi az, ami megnyit? Hogyan működik a fantázia, a képzelet, hogyan konstruálunk párhuzamos valóságot? Nehéz lenne pontosan leírni a madárrá változás, a repülés jeleneteit, mivel a tánc nem verbális kommunikáció és minden test (minden szereplő) önmagában is filozófiai rejtély. A táncszínházban másféle, belső logika érvényesül, ami már önmagában is nagy kaland. Ikarosz felszáll a labirintusból. És lezuhan. Minden tragédia megtörtént már és mi hideglelősen reszketünk, nehogy újra és nehogy velünk. Frenák táncosai egymás érintésével új hálókat képeznek. Készül az új utópia vagy a végső stratégia?

 

frenakpalbirdie4658

 

Norman Levynek a modern város zaját, emberi hangfoszlányokat, zenei idézeteket és a repülőgép zúgását összemontázsoló zenéje ismétléseivel megfagyasztja az időt, ami újra és újra elölről kezdődik. Reménytelen zene annak ellenére, hogy tele van melódiával, emberi melegséggel. Az elkerülhetetlen szétesésnek, széthullásnak ez a zenéje áthatja az egész előadást, behúzódik a pórusokba. Futna, repülne ki a labirintusokból, miközben egyfolytában helyben jár. Frenák és táncosai szeretnek a teljesítőképességük végső határáig eljutni. Felejthetetlenül szép az atléta alkatú testeknek ez az erőfeszítése. Beleég a néző agyába a táncosok jellegzetes organikus mozgása. Ez maga a testet öltött költészet és filozófia. Őrülten komoly, ugyanakkor van benne valami morbid humor. A gyermekkor szellemisége a felnőttkor intelligenciájával megvilágítva. Sóvárgás és szenvedély!

Frenák Pált tulajdonképpen mindegyik előadásában ugyanez a gondolatkör foglalkoztatja. Koreográfiái azonban nem ismétlések, hanem elmélyülések. Különben sem árt memorizálni: a szabadság olyasmi, ami nekünk is csak akkor lesz, ha másoknak is adunk belőle.

Bartuc Gabriella

 

[nggallery id=559]

Fotó: Gáspár Gábor


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő