03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Madárállapotban
2015.06.10 - tiszatáj

PÁRHUZAMOS VALÓSÁGOK FRENÁK PÁL TÁRSULATÁNAK ÚJ ELŐADÁSÁBAN

Egész életünk egy őrültekháza – állítja Frenák Pál, a 17. országos veszprémi táncfesztivál legjobb előadása, a Birdie (Madárka) című mozgásszínházi produkció koreográfusa. A kiváló magyar és francia táncosokból álló társulat a szakmai zsűri és a közönség díját is elnyerte.

Az előadás nem illusztrálja William Wharton amerikai író Birdy című regényét, illetve nem másolja Alan Parkernek a könyv alapján készült filmjét. Ezek csak kiindulópontok, ahogyan a koreográfus elmondása szerint az az élménye is, amikor egy Velence melletti szigeten járt, amely korábban elmegyógyintézetként működött. Megérintette a hely szelleme, és tanulmányozni kezdte a témát, lenyűgözte a szigetre kitoloncolt lakók megnyilvánulásainak logikája. „Bár őrültként kezelték őket, mert abban a korban a vízióik nem feleltek meg a társadalmi elvárásoknak, engem mégis erősen elgondolkoztatott.” „Van valami nagyon érdekes az őrületben” – magyarázza – „amikor valaki például órákig áll egy zárt ajtó előtt és egyfolytában csak kopogtat.” Frenák úgy érzi, a szigetlakók elrugaszkodtak a megszokott realitástól, és a látomásokon keresztül egyfajta szabadságra tettek szert.

 

frenakpalbirdie4827

 

A maguk módján mindannyian madarak voltak – mondja Frenák, aki ebben az új előadásában azt próbálja bemutatni, hogy „minden individuum a végén eljuthat ebbe a különleges madárállapotba, ami valamiféle korlátok nélküli, végtelen, légies állapotot jelent, egyfajta gondolati szabadságot.” Ennek a „madárállapotnak” a kifejezése a Birdie. Ahogyan a táncosaiban, úgy a nézőben is egész asszociációs sort indítanak el a jelenetek, amelyek a bezártság illetve a szabadság, a repülés élményét idézik, a bennünk és körülöttünk lévő falakról szólnak. Mégsem az üzenete, hanem sokkal inkább a titokzatossága és anomáliái által szólít meg bennünket a látvány. A színpadot egy geometriai formákból összeállított fém vázrendszer borítja (Lakos Dániel díszlete), ami részben a Logifaces design játék továbbgondolása. Jellemzően ezzel a mozdulatokat kiakasztó, a lendületnek gátat szabó traverzekkel destabilizálja a táncosok mozgását Frenák, kibillenti őket az egyensúlyukból. Így jut néha saját maguk számára is meglepetésszerű, őszinte pillanatokhoz a társulat. Tehát a gondolaton kívül a tér alakítja a mozdulatokat. Függetlenül attól, hogy mennyire alárendelt a tánc a testnek, illetve a térnek, a mozdulat mégis valójában a gondolat megtestesülése, amelynek, mint látjuk, hosszú és szerteágazó a története. Mert Frenák a bemutató előtt adott interjúkban azt is elmesélte, hogy ez az egész inspiráció arra volt jó, hogy előhívja az ő gyerekkori bezártság élményét az állami nevelőintézetből, illetve a táncosok gondolatait a témáról. Mindezzel olyan vad energiákat szabadít fel, amelyek révén új szemszögből láttatják az emberi létet, annak pszichológiai, történelmi, szociális vagy fizikai határait.

Mi az ami bezár és mi az, ami megnyit? Hogyan működik a fantázia, a képzelet, hogyan konstruálunk párhuzamos valóságot? Nehéz lenne pontosan leírni a madárrá változás, a repülés jeleneteit, mivel a tánc nem verbális kommunikáció és minden test (minden szereplő) önmagában is filozófiai rejtély. A táncszínházban másféle, belső logika érvényesül, ami már önmagában is nagy kaland. Ikarosz felszáll a labirintusból. És lezuhan. Minden tragédia megtörtént már és mi hideglelősen reszketünk, nehogy újra és nehogy velünk. Frenák táncosai egymás érintésével új hálókat képeznek. Készül az új utópia vagy a végső stratégia?

 

frenakpalbirdie4658

 

Norman Levynek a modern város zaját, emberi hangfoszlányokat, zenei idézeteket és a repülőgép zúgását összemontázsoló zenéje ismétléseivel megfagyasztja az időt, ami újra és újra elölről kezdődik. Reménytelen zene annak ellenére, hogy tele van melódiával, emberi melegséggel. Az elkerülhetetlen szétesésnek, széthullásnak ez a zenéje áthatja az egész előadást, behúzódik a pórusokba. Futna, repülne ki a labirintusokból, miközben egyfolytában helyben jár. Frenák és táncosai szeretnek a teljesítőképességük végső határáig eljutni. Felejthetetlenül szép az atléta alkatú testeknek ez az erőfeszítése. Beleég a néző agyába a táncosok jellegzetes organikus mozgása. Ez maga a testet öltött költészet és filozófia. Őrülten komoly, ugyanakkor van benne valami morbid humor. A gyermekkor szellemisége a felnőttkor intelligenciájával megvilágítva. Sóvárgás és szenvedély!

Frenák Pált tulajdonképpen mindegyik előadásában ugyanez a gondolatkör foglalkoztatja. Koreográfiái azonban nem ismétlések, hanem elmélyülések. Különben sem árt memorizálni: a szabadság olyasmi, ami nekünk is csak akkor lesz, ha másoknak is adunk belőle.

Bartuc Gabriella

 

[nggallery id=559]

Fotó: Gáspár Gábor


Címke: , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő