Tiszatájonline | 2015. június 8.

Az idő kereke

KÁLNAY ADÉL: RÉGI KÉPEK
Kálnay Adél írónőt Annus Gábor, a Tiszatáj irodalmi folyóirat művészeti szerkesztője kérdezte, a 86. Ünnepi Könyvhéten, a Tiszatáj könyvek sorozat legújabb kötetéről, a Régi képek című műről […]

KÁLNAY ADÉL: RÉGI KÉPEK

Kálnay Adél írónőt Annus Gábor, a Tiszatáj irodalmi folyóirat művészeti szerkesztője kérdezte, a 86. Ünnepi Könyvhéten, a Tiszatáj könyvek sorozat legújabb kötetéről, a Régi képek című műről.

Az ózdi származású József Attila-díjas költőnő, Kálnay Adél életében nagy szerepet tölt be a szegedi folyóirat, a Tiszatáj, hiszen már pályájának kezdete óta itt publikál, valamint utolsó két regényét (Hamvadó idő, Régi képek) a Tiszatáj adta ki.

Az írónőt egész életében foglalkoztatta az idő kérdése. Ezt a megfoghatatlan dolgot próbálja megfejteni utolsó két regényében. Kálnay Adél a régi fényképek segítségével szeretné megragadni az idő kerekét. Az írónő elmondása szerint a kép a világ egyik legizgalmasabb dolga, hiszen nemcsak egy röpke pillanatot ragad meg, hanem egy egész életet.

„Szerettem volna, ha valami csodás erő berántana a képekbe, s elém tárulna világuk, régen élt rokonaim világa. Egyszer én is régi kép leszek, gondoltam néha, s megborzongtam ettől a gondolattól” – olvasható a Régi képek ajánlójában.

Egyszer én is régi kép leszek, gondoltam néha…

A könyvhéten bemutatott Régi képek című regény főszereplői „egyedülálló” nők. Kálnay Adél felhívta közönségének a figyelmét arra, hogy ez az egyedülállóság nem azt jelenti, hogy társ nélküli asszonyokról lenne szó. Az „egyedülálló” kifejezés a rátermettség egy szinonimája. Nem véletlen, hogy a könyv borítóján is egy asszony régi fényképe szerepel, aki nem más, mint az örök példakép, az írónő nagymamája.

„A Mama mindig valahogy ott van a tudatalattimban, és akarva-akaratlanul belekerül az írásaimba” – meséli Kálnay Adél.

Beszélgetés közben Annus Gábor megjegyezte, hogy mindig is lenyűgözte az írónő képekben, valósághű filmkockákban való ábrázolásmódja, ezért is nagyszerű lírikusnak tartja Kálnay Adélt.

„Az utolsó két regényről Krúdy Szindbádjának első néhány filmkockája jutott az eszembe, ahol a hamvadó fadarabok és a régi képek váltogatják egymást. Talán ez nem véletlen” – jegyezte meg Annus Gábor.

A bemutatón az nem derült ki, hogy egyszer Kálnay Adél regényeit majd egyszer a filmvásznon is láthatjuk-e, az viszont igen, hogy az írónő jelenleg két művön is dolgozik. Az egyik az unokáinak ígért mesekönyv, a másik egy regény kezdemény, amiben a főszerepet az aknaszlatinai pokoli táj játssza.

2015. június 4., 18 óra 30 perc, Lobby Café

SZTEInfo – Cserei Bettina

Gyerekkoromban izgalommal töltött el, ha megálltam egy-egy régi kép előtt. Amikor beteg voltam, hosszú lábadozásom alatt, mindig kértem, s kezembe kaptam a nehéz albumot. Súlyát még mindig érzem a hasamon, ugyanis arra állítottam, fedelét felhúzott lábaimhoz támasz­tottam, s így néztem fekve, ide-oda lapozgatva a családi fotókat, az ismerős, de inkább ismeretlen embereket, nőket, férfiakat, gyerekeket. Minden apró részletet meg kellett néznem rajtuk, ismerős vonásokat kerestem az arcukon, csodálkoz­tam a ru­háikon, találgattam, milyen emberek lehettek, s töprengtem az életükön. Szeret­tem volna, ha valami csodás erő berántana a képekbe, s elém tárulna világuk, régen élt roko­naim világa. Egyszer én is régi kép leszek, gondoltam néha, s megbor­zong­tam ettől a gon­dolattól.

(Részlet a könyv fülszövegéből)

bORITOTERV - 6Kálnay Adél: Régi képek

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2015

144 oldal

2750 Ft