02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

„A látó ember ünnepe”
2015.06.05 - tiszatáj

XXXVIII. SZEGEDI NYÁRI TÁRLAT

A címben megfogalmazott gondolatot az író, Szepesi Attila nyolc esztendővel ezelőtti tárlat előszavából kölcsönöztem. Az akkori, 34. tárlat még nem a Reök-palota illusztris termeiben került megrendezésre – lévén, hogy a Magyar Ede által tervezett szecessziós épület átalakítása a megnyitó időpontjában éppen befejezéséhez közeledett –, hanem a szomszédos Olasz Kulturális Központ biztosított helyszínt számára. Az előszó írója akkori reményeit fogalmazta meg: ”…napjainkban a Szegeden kószáló örömmel láthatja parkok és terek, korábban leromlott szecessziós házak és emlékművek újjászületését, és – nem minden célzatosságot nélkülöző asszociáció – ezek sorába illeszkedik az épp megújuló Reök-palota, jövendő tárlatok helyszíne és nem utolsó sorban e mostani seregszemle, a látó ember ünnepe.”

Azóta a Reök-palota nyolc éve új néven, mint REÖK közel százötven kiállítást rendezett, köztük a mostanival együtt négy Nyári Tárlatot is. A sorban az első, 2009-ben még bizonyos értelemben folytatása volt az örökölt hagyománynak, de már a változtatás igényének és szükségességének a megfogalmazása mellett. Hiszen Szeged sosem volt festészeti trendet létrehívó központ, mint a szomszédos Hódmezővásárhely, ellenben seregszemléje a kezdetektől mindig is országos érdekeltségben mozgott, még ha voltak is időszakok, amikor a tárlat nem mindig tudott felülemelkedni a lokális jelentőségen. A következő évektől – beleértve a Tárlatokat évente váltó Táblaképfestészeti Biennálékat is – az újrapozícionálás igénye egyre határozottabban fogalmazódott meg a rendező intézmény részéről. Talán kimondható, hogy ennek a tudatos építkezésnek az eredménye, hogy idén rekordszámú alkotó, köztük a hazai művészeti szcéna derékhadának igen jelentős része adta be alkotását a tárlatra.

 

IMG_9707

 

A festészeti kollekciótól már megszokhattuk, hogy korunk kortárs művészetének hűséges lenyomatát képezve igen változatos, színes, stilárisan gazdag anyaggal reprezentál a Szegedi Nyári Tárlaton. A biztos vonatkoztatási pontokat jelentő – az elmúlt néhány esztendő kiállításaihoz hasonlóan, a tárlatnak sokszínű és markáns karaktert adó – országosan és nemzetközileg elismert nagymesterek közül idén is jelentős számban szerepelnek a kiállításon. Ilona Keserü Ilona ikonikus erejű jelképisége, Nádler István elsöprő lendületet sugalló spirálisa, Bukta Imre élénk színekből épülő, melankolikus hangulatú festőisége, Pinczehelyi Sándor nemzeti tradíciókat összekötő, a századelő szecessziójára rímelő, dekoratív pop­artja, Váli Dezső misztikus műterem látomása, vagy Kárpáti Tamás sejtelmes, mélységes tartalmakat sejtető, megrázó víziója, Lóránt János Demeter zsigeri expresszivitása, Nagy Gábor finom lelki rezdülésekre reflektáló festménye, Végh András kavargóan mozgalmas, eleven festészete a megszokott kimagasló szakmai minőséget képviselik. Az örökifjú mesterek közül efZámbó Istvánban, feLugossy Lászlóban és Wahorn Andrásban idén sem kell csalódnunk, hozzák a tőlük elvárt formájukat.

Az absztrakt festők közül a Tárlat szellemiségének megfelelően idén is szép számmal adtak be Szegedre. Ennek köszönhetően még a finomabb stiláris megkülönböztetésekre is van mód a kiállítás rendezésnél. Így a geometrikus (Fajó János, Joseph Kadar, Serényi H. Zsigmond, Halmi-Horváth István), vagy az indulati eredeztetésű, gesztus jellegű absztrakció (Balla Attila), a vastagon felkent, vakolt felületeket alkalmazó alkotók (Dréher János, Gáll Ádám) külön szekciókban kerülhetnek bemutatásra. Oroján István gondosan kiérlelt geometrikus kompozíciói, festői kvalitásai mellett egyszerre képvisel plasztikai értékeket. Kaszás Réka festményén ugyan felismerhetők az egyes alkotóelemek, de a stilizált, hasábokból felépülő képstruktúra alapján itt kell megemlítenünk. Az absztrakció lírai irányzatai idén számban talán alulreprezentálnak a tárlaton, de ezt ellensúlyozza a résztvevők képeinek kvalitása. Felházi Ágnes, Lányi Adrienn és Henn László András egy-egy figyelemreméltó alkotásukkal szerepelnek ebben a csoportban.

 

IMG_9452

 

A figuratív vagy hagyományelvű, realista festészet képviselőinek fellegvára természetesen továbbra is az Őszi Tárlat, de ez nem jelenti azt, hogy jeles gyakorlói közül – igaz, hogy évről évre változóan, hullámzó intenzitással – ne jelennének meg Szegeden is. Szembetűnő az idei kollekcióban a fotó-realista, az elmúlt években rendre megjelenő, nyers, neonszínekben pompázó hiperrealista művek távolmaradása. Ez alól kivételt talán csak Vidovits Iván képei jelentenek. A részletgazdag, naturalista alkotások hiánya szintén elgondolkodtató, még akkor is, ha néhány igen magas szinten kivitelezett alkotással találkozhatunk (Szabó Ábel, Bodor Zoltán, Hartung Sándor).

A széles repertoáron játszó figurális festészet képviselői közül a filozofikus, metafizikus vagy metaforikus tartalmakat megidéző festők: Kántor Ágnes, Csurka Eszter, Gulyás Andrea, Dobó Bianka, Várhelyi Tímea, Fürjesi Csaba, Kiss Ilona munkái kiemelkedők és a tárlat egyik legfőbb szellemi erővonalát érzékeltetik. Stilárisan nem, de szellemiségében ide kívánkozik Bondor Csilla hétköznapi tárgyból perspektivikus játéka és az átfestés segítségével újraértelmezett, falra függeszthető objektje.

A lágy, atmoszférikus hatásokat érzékeltető vásznak sorából Krajcsovics Éva, Jakucs János vagy Pataki Tibor elmosódó tájképei külön színfoltját jelentik a kiállításnak. Ha már a külön utaknál tartunk: akkor Király Gábor egyéni, sajátos látásmódját, nyers, expresszionizmusát meg kell, hogy említsük. A vérbő festőiséget ebben az esztendőben, a fiatalabb generáció tagjai: László Dániel, Lőrincz Tamás, Debreczeni Imre, Horváth Roland, Pinczés József képviselik.

A viszonylag kevés számú, hagyományos megoldású, egyébként professzionális kivitelezésű grafikák mezőnyét tekintve ki kell emeljük Kótai Tamásnak a tőle megszokott professzionalizmussal kivitelezett munkáit, Huszár Imre érzékeny printjeit, Nádas Alexandra feszesen komponált konstruktív litográfiáit. A grafika historizáló tendenciáiból nyújtanak ízelítőt Krnács Ágota elektrográfiája és Sándor Edit printje, jelezvén kortárs grafikánk folyamatos tematikai és műfaji megújhodását és a merev keretek feloldódását.

 

IMG_9586

 

Az idei anyagban feltűnő és örömteli a szobrászat előző évekhez képest jóval erőteljesebb megjelenése. Szabó Tamás robosztus hatású, szögekkel kivert fejei, Mata Attila légies hegesztett plasztikája, Kalmár János elegáns bronz-mészkő szobra jól megfér Rajcsok Attila szellemes acélszobrával. A helyi alkotók közül Darázs József, Sejben Lajos és Popvics Lőrinc plasztikái, Brózka Marek térinstallációja tesznek bizonyságot a szegedi szobrászat kortárs irányultságának sokszínűségéről és magas nívójáról. Lous Stuijfzand emlékképekből építkező bronzai, Nagy Gábor finom precizitással kivitelezett plasztikája, Székó Gábor fa-kő jelképpé egyszerűsített alkotása vallanak a tárlat plasztikai értékeinek további gazdagságáról. A szerkezetesség elvét valló alkotások közül Fajó János, Nagámi, Ézsiás István munkáit emeljük ki. Amint azt a festészeti résznél említettük, hogy hiányoznak a figuratív, illetve hagyományos megközelítésmódok a válogatásból, ez a megállapítás a szobrászati anyag kapcsán is érvényesnek mondható. Rabóczky Judit, Széri-Varga Géza, illetve Tóth Ernő plasztikái ötletességükkel, sajátos stílusukkal kivételt képeznek ez alól a megállapítás alól.

Ahogy egy tárlat nem adhat teljes körképet az elmúlt két év kortárs hazai művészetéről, úgy ez a hely szűke miatt korántsem teljes enumeráció sem tudja bemutatni az összes, a kiállításon szereplő művész munkásságát. Napjaink hazai kortárs művészetéről, ha nem is kaphatunk átfogó képet, de a markánsabb erővonalak kitapintásának mégis csak szerét ejthetjük. Persze az erővonalak észlelése, a különböző trendek felerősödése, vagy esetleges hanyatlása inkább csak a szakmabelieket érdekli. Ezeknek a mozgásoknak a rögzítése, leírása, a következtetések levonása a szakemberek felelőssége. Mindezektől függetlenül a Szegedi Nyári Tárlatok sorozata, az itt bemutatott alkotások összessége legyen a látó ember ünnepe.

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=556]


Címke: , , , ,
2020.01.20 - tiszatáj

KOVÁCS ANITA KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fiatal alkotónk munkáiban: nem csupán bizonyos textúrák változatos alkalmazása és progresszív vonások keresztezése a fő cél. Műveiben az elemi (rejtett) erők és az ösztönös feltárások játéka formál meg egy-egy összképet, mely részletei mögül gyakran sejlenek fel különféle alakzatok… – Az alkotó portfólióját ím-ígyen próbálják megközelíteni bizonyos mesterek, poéták – és mű-vész-et-tört-én-ész-ek…

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő