11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

„A látó ember ünnepe”
2015.06.05 - tiszatáj

XXXVIII. SZEGEDI NYÁRI TÁRLAT

A címben megfogalmazott gondolatot az író, Szepesi Attila nyolc esztendővel ezelőtti tárlat előszavából kölcsönöztem. Az akkori, 34. tárlat még nem a Reök-palota illusztris termeiben került megrendezésre – lévén, hogy a Magyar Ede által tervezett szecessziós épület átalakítása a megnyitó időpontjában éppen befejezéséhez közeledett –, hanem a szomszédos Olasz Kulturális Központ biztosított helyszínt számára. Az előszó írója akkori reményeit fogalmazta meg: ”…napjainkban a Szegeden kószáló örömmel láthatja parkok és terek, korábban leromlott szecessziós házak és emlékművek újjászületését, és – nem minden célzatosságot nélkülöző asszociáció – ezek sorába illeszkedik az épp megújuló Reök-palota, jövendő tárlatok helyszíne és nem utolsó sorban e mostani seregszemle, a látó ember ünnepe.”

Azóta a Reök-palota nyolc éve új néven, mint REÖK közel százötven kiállítást rendezett, köztük a mostanival együtt négy Nyári Tárlatot is. A sorban az első, 2009-ben még bizonyos értelemben folytatása volt az örökölt hagyománynak, de már a változtatás igényének és szükségességének a megfogalmazása mellett. Hiszen Szeged sosem volt festészeti trendet létrehívó központ, mint a szomszédos Hódmezővásárhely, ellenben seregszemléje a kezdetektől mindig is országos érdekeltségben mozgott, még ha voltak is időszakok, amikor a tárlat nem mindig tudott felülemelkedni a lokális jelentőségen. A következő évektől – beleértve a Tárlatokat évente váltó Táblaképfestészeti Biennálékat is – az újrapozícionálás igénye egyre határozottabban fogalmazódott meg a rendező intézmény részéről. Talán kimondható, hogy ennek a tudatos építkezésnek az eredménye, hogy idén rekordszámú alkotó, köztük a hazai művészeti szcéna derékhadának igen jelentős része adta be alkotását a tárlatra.

 

IMG_9707

 

A festészeti kollekciótól már megszokhattuk, hogy korunk kortárs művészetének hűséges lenyomatát képezve igen változatos, színes, stilárisan gazdag anyaggal reprezentál a Szegedi Nyári Tárlaton. A biztos vonatkoztatási pontokat jelentő – az elmúlt néhány esztendő kiállításaihoz hasonlóan, a tárlatnak sokszínű és markáns karaktert adó – országosan és nemzetközileg elismert nagymesterek közül idén is jelentős számban szerepelnek a kiállításon. Ilona Keserü Ilona ikonikus erejű jelképisége, Nádler István elsöprő lendületet sugalló spirálisa, Bukta Imre élénk színekből épülő, melankolikus hangulatú festőisége, Pinczehelyi Sándor nemzeti tradíciókat összekötő, a századelő szecessziójára rímelő, dekoratív pop­artja, Váli Dezső misztikus műterem látomása, vagy Kárpáti Tamás sejtelmes, mélységes tartalmakat sejtető, megrázó víziója, Lóránt János Demeter zsigeri expresszivitása, Nagy Gábor finom lelki rezdülésekre reflektáló festménye, Végh András kavargóan mozgalmas, eleven festészete a megszokott kimagasló szakmai minőséget képviselik. Az örökifjú mesterek közül efZámbó Istvánban, feLugossy Lászlóban és Wahorn Andrásban idén sem kell csalódnunk, hozzák a tőlük elvárt formájukat.

Az absztrakt festők közül a Tárlat szellemiségének megfelelően idén is szép számmal adtak be Szegedre. Ennek köszönhetően még a finomabb stiláris megkülönböztetésekre is van mód a kiállítás rendezésnél. Így a geometrikus (Fajó János, Joseph Kadar, Serényi H. Zsigmond, Halmi-Horváth István), vagy az indulati eredeztetésű, gesztus jellegű absztrakció (Balla Attila), a vastagon felkent, vakolt felületeket alkalmazó alkotók (Dréher János, Gáll Ádám) külön szekciókban kerülhetnek bemutatásra. Oroján István gondosan kiérlelt geometrikus kompozíciói, festői kvalitásai mellett egyszerre képvisel plasztikai értékeket. Kaszás Réka festményén ugyan felismerhetők az egyes alkotóelemek, de a stilizált, hasábokból felépülő képstruktúra alapján itt kell megemlítenünk. Az absztrakció lírai irányzatai idén számban talán alulreprezentálnak a tárlaton, de ezt ellensúlyozza a résztvevők képeinek kvalitása. Felházi Ágnes, Lányi Adrienn és Henn László András egy-egy figyelemreméltó alkotásukkal szerepelnek ebben a csoportban.

 

IMG_9452

 

A figuratív vagy hagyományelvű, realista festészet képviselőinek fellegvára természetesen továbbra is az Őszi Tárlat, de ez nem jelenti azt, hogy jeles gyakorlói közül – igaz, hogy évről évre változóan, hullámzó intenzitással – ne jelennének meg Szegeden is. Szembetűnő az idei kollekcióban a fotó-realista, az elmúlt években rendre megjelenő, nyers, neonszínekben pompázó hiperrealista művek távolmaradása. Ez alól kivételt talán csak Vidovits Iván képei jelentenek. A részletgazdag, naturalista alkotások hiánya szintén elgondolkodtató, még akkor is, ha néhány igen magas szinten kivitelezett alkotással találkozhatunk (Szabó Ábel, Bodor Zoltán, Hartung Sándor).

A széles repertoáron játszó figurális festészet képviselői közül a filozofikus, metafizikus vagy metaforikus tartalmakat megidéző festők: Kántor Ágnes, Csurka Eszter, Gulyás Andrea, Dobó Bianka, Várhelyi Tímea, Fürjesi Csaba, Kiss Ilona munkái kiemelkedők és a tárlat egyik legfőbb szellemi erővonalát érzékeltetik. Stilárisan nem, de szellemiségében ide kívánkozik Bondor Csilla hétköznapi tárgyból perspektivikus játéka és az átfestés segítségével újraértelmezett, falra függeszthető objektje.

A lágy, atmoszférikus hatásokat érzékeltető vásznak sorából Krajcsovics Éva, Jakucs János vagy Pataki Tibor elmosódó tájképei külön színfoltját jelentik a kiállításnak. Ha már a külön utaknál tartunk: akkor Király Gábor egyéni, sajátos látásmódját, nyers, expresszionizmusát meg kell, hogy említsük. A vérbő festőiséget ebben az esztendőben, a fiatalabb generáció tagjai: László Dániel, Lőrincz Tamás, Debreczeni Imre, Horváth Roland, Pinczés József képviselik.

A viszonylag kevés számú, hagyományos megoldású, egyébként professzionális kivitelezésű grafikák mezőnyét tekintve ki kell emeljük Kótai Tamásnak a tőle megszokott professzionalizmussal kivitelezett munkáit, Huszár Imre érzékeny printjeit, Nádas Alexandra feszesen komponált konstruktív litográfiáit. A grafika historizáló tendenciáiból nyújtanak ízelítőt Krnács Ágota elektrográfiája és Sándor Edit printje, jelezvén kortárs grafikánk folyamatos tematikai és műfaji megújhodását és a merev keretek feloldódását.

 

IMG_9586

 

Az idei anyagban feltűnő és örömteli a szobrászat előző évekhez képest jóval erőteljesebb megjelenése. Szabó Tamás robosztus hatású, szögekkel kivert fejei, Mata Attila légies hegesztett plasztikája, Kalmár János elegáns bronz-mészkő szobra jól megfér Rajcsok Attila szellemes acélszobrával. A helyi alkotók közül Darázs József, Sejben Lajos és Popvics Lőrinc plasztikái, Brózka Marek térinstallációja tesznek bizonyságot a szegedi szobrászat kortárs irányultságának sokszínűségéről és magas nívójáról. Lous Stuijfzand emlékképekből építkező bronzai, Nagy Gábor finom precizitással kivitelezett plasztikája, Székó Gábor fa-kő jelképpé egyszerűsített alkotása vallanak a tárlat plasztikai értékeinek további gazdagságáról. A szerkezetesség elvét valló alkotások közül Fajó János, Nagámi, Ézsiás István munkáit emeljük ki. Amint azt a festészeti résznél említettük, hogy hiányoznak a figuratív, illetve hagyományos megközelítésmódok a válogatásból, ez a megállapítás a szobrászati anyag kapcsán is érvényesnek mondható. Rabóczky Judit, Széri-Varga Géza, illetve Tóth Ernő plasztikái ötletességükkel, sajátos stílusukkal kivételt képeznek ez alól a megállapítás alól.

Ahogy egy tárlat nem adhat teljes körképet az elmúlt két év kortárs hazai művészetéről, úgy ez a hely szűke miatt korántsem teljes enumeráció sem tudja bemutatni az összes, a kiállításon szereplő művész munkásságát. Napjaink hazai kortárs művészetéről, ha nem is kaphatunk átfogó képet, de a markánsabb erővonalak kitapintásának mégis csak szerét ejthetjük. Persze az erővonalak észlelése, a különböző trendek felerősödése, vagy esetleges hanyatlása inkább csak a szakmabelieket érdekli. Ezeknek a mozgásoknak a rögzítése, leírása, a következtetések levonása a szakemberek felelőssége. Mindezektől függetlenül a Szegedi Nyári Tárlatok sorozata, az itt bemutatott alkotások összessége legyen a látó ember ünnepe.

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=556]


Címke: , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő