03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Verses interjú Deres Kornéliával
2015.06.12 - tiszatáj

A Makói Medáliák-díjat három női költő kapta meg a tíz év alatt. Deres Kornélia, Haraszti Ágnes és Szőcs Petra.

2012. április 11-én a makói Hagymaházban sok érdeklődő és rengeteg diák tanáraikkal gyűlt össze. A költészet napja alkalmából rendezett ünnepségen adták át Deres Kornéliának a Makói Medáliák-díjat. Buzás Péter, a város polgármestere megnyitó beszédében a versek fontosságát hangsúlyozta, megemlítve, hogy ő is szereti a verseket, mert jó magyartanárai voltak. Véleménye szerint a fiatalokban még megvan a nyitottság e műfaj felé, de felnőttként a legtöbbekből elvész, és nem szakítanak időt az olvasásra sem. Reméli, folytatta, hogy a teremben ülő diákoknál ez másképp lesz.

Ezután Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, a díjat odaítélő kuratórium tagja laudálta az elsőkötetes, 2011-ben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat kapott költőnőt: „Biztos vagyok benne, hogy mondjuk az ötödik kötete után már nem kell Deres Kornéliát a széles olvasóközönségnek külön bemutatni, most azért engedjék meg, pár szóban mégis megtegyem ezt. Deres Kornélia 1987-ben született Miskolcon, magyar-angol szakos tanári diplomáját az ELTE-n szerezte, jelenleg ugyanitt az Irodalomtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója. Szépírói tevékenysége mellett irodalom- és színházkritikákat ír – tagja a Színházi Kritikusok Céhének –, irodalmi és színházi eseményeket szervez, verseskönyvet és drámaantológiát szerkesztett. Közel tíz éve publikál, a most díjazott kötetének darabjait 2007 óta közölte különböző folyóiratokban, olyan reprezentatív gyűjteményekben szerepelt, mint a Szép versek vagy a Telep-antológia, verseit német, bolgár és szerb nyelvre is fordították. Első kötete, a Szőrapa 2011-ben jelent meg a József Attila Kör sorozatában. Szokás azt mondani, ha egy költő olvasói sikert akar elérni, akkor verseiben játékosságra, harsány humorra és a nyelv populárisabb regisztereinek megszólaltatására törekszik. Tény, hogy több, országosan ismert és elismert költőnk él ezekkel a lehetőségekkel – Deres Kornélia azonban nem. A díjazott költészete visszafogott, de nem bátortalan hangon szólal meg. Nyugodt figyelme egy sajátos lírai nyelvtan természetrajzát követi: a kiválasztott tárgy személyes, pontos megnevezésére vagy elhallgatására irányul. Érett és magabiztos nyelvi erővel jeleníti meg sajátos világát, amelynek a szétszórt s a költészettel újrateremtett családtörténet képezi az egyik alapját. De mit is jelent mindez? Deres Kornélia első kötetében mítoszt teremt egy lehetséges apának. Zsarnoki bálvánnyá emeli, üvegházba költözteti, hol a fényre viszi és megmutatja teljes zord valójában, hol pedig homályba burkolja és arról mesél, amiről csak sötétben lehet. Gyermeki hangon keresi a múltbéli apa helyét a jelenben, mintha csak rossz érzések maradtak volna vele kapcsolatban, de konkrét emlékek nem. Így lehet az apa személye minden versben valaki más, minden leírás egy-egy árnya a valaha volt szülőnek. Kornélia mondatai pontosak, nem hivalkodóak, mégis játékosak, ugyanakkor kegyetlenek is. Mint a gyerekkor, amivel a kötet végére talán megküzd, lezárja és ledönti a bálványát. Nem könnyű versek ezek, és bár mostanában nem illik hangoztatni, de a lírai én megszólalásait mindig jobban közelítjük a valós költő megszólalásaihoz, mint egy regény vagy novella esetében, így a családi drámáról írott versek olvasásakor óhatatlanul megrendül az olvasó.”

Bartha Ádám is hasonlóra hívja fel az olvasó figyelmét recenziójában: „Deres Kornélia kötete a maga egységében és összetettségében olyan fájdalmas nyelvi és esztétikai élményt nyújt, amely a Szőrapát kiemelkedő első kötetté teszi. Megrendítő, hogy az apa távolsága az, amelyben ez a fájdalom sajátos módon fel tud oldódni: Mióta külön élünk, jó húsz éve már, / veszélyesen közel kerültél hozzám. / Ha máshogy alakul, talán nem / tartalak meg eddig.

Nagyon örülök, hogy legalább Kornélia, egyedüli nőként a díjazottak közül, vállalkozott a versválaszos riportra. A költőnő emellett kritikus, szerkesztő és tárcaíró is. Egyetemi adjunktus a KRE BTK-n, az ELTE-n doktorált. Tagja a JAK-nak, a FISZ-nek, az említett Színházi Kritikusok Céhének, az Internetional Federation for Theatre Research-nek. Legutóbbi antológia, amelyben versei olvashatóak: Szép versek (2013). NKA alkotói ösztöndíjat (2012), DAAD fiatal kutatói ösztöndíjat (2013), Visegrád Irodalmi Ösztöndíjat (2014) kapott.

 

Pénz beszél, a kutya ugat. A költő is beszél? Te mire költötted a díjjal járó pénzt?

A pénz:

Félkész, mint egy kopó.

 

Én meg:

Próbálom fenntartani egy normális

élet látszatát, amiben mindenki reggel

kilenckor ébred, fejfájás nélkül, büszkén,

a szűk pupillákat nem zavarja árnyék.

 

Fiatalság bolondság. Hányszor voltál szerelmes? Vagy szeretőid a szavak?

Mikor álmos vagy, jobban szeretsz. Ilyenkor

bolygók fordulnak fejedben, tam-tam dobok

ritmusára. A légköri súrlódás miatt néha tűzvirág

nyílik, szirmai véresek. Így húzunk az éjszakába

bele. Az idegpályák közben elsimulnak, mert jó,

hogy a valóság esténként letagadható. Ezen kívül

minden más mérgez. Reggelre térképes a tested,

rajta lenyomatok, kacskaringós, csipkézett partok.

Átszelik misztikus, éjszakai kontinensek. Mikor

álmos vagy, jobban szeretlek.

 

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ez igaz? Te hazudtál már? Mikor és miért?

A gravitáció az atyához tartozott. Most eljött a fiú ideje.

Az álmoké. Amikor az agy majd színes képeket vetít a

retina belső falára. Amikor a hullámok és erek zubogva

törnek utat, befalják a partokat, szétáztatva minden emléket.

És a memória felszabadul, felfedezi a bolygón túli törvényt,

miközben komótosan megálmodja a második gyerekkort.

 

Nappal meg mások szavait, mozdulatait lopom,

nehogy kiszúrjanak. Belesimulok tájaitokba,

hozzátok lassulok, akár kövér, barna nyulak

a vasúti földeken, akikre este már csak

a legkisebbek emlékeznek.

 

Ki korán kel, aranyat lel. Ez a költőkre is igaz? Téged mikor kap el az írás-flow?

Nyáron jön a gyógyszer, ami felgyorsítja

az időt. Sebesebben pörög a bolygó,

dagályok rágják a csipkézett partokat,

a szúrós sziklák mögött népes kolóniák

tűnnek el hét furcsa éj alatt. Mégis,

a tömegvonzás egyre nő. Délen az egyensúly

kibillen, egyszerre dől hanyatt millió

istenfélő.

 

Lassan járj, tovább érsz. Honnan indultál és hová tartasz? Milyen álmaid vannak?

Egy szobába lépj, hol ott maradt a kánikula.

Karvalyos kanapék, rongylábú székek

otthona: üvegajtó mögül kutyaszemek lesik

a zivatar előjelét. Fordulj balra, a kopott szőnyeg

mintájáról rántsd le szemed, hiába babonáz,

hiába követ. A folyosó kockáit egy korábbi

században dobták ki, ne törődj vele, végül

melyikük nyert, melyik sanda kockázó.

A sarokban találj rá arra, aki már az öregrend

tagja. Óhatatlanul poros. Fogd fel őt, jegyezd le

macskakörmeit. Tanuld meg a végét is valaminek.

 Janáky Marianna

Fotó: Bach Máté


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő