Tiszatájonline | 2015. május 20.

A „kapitalista realizmus” jegyében

CIVIL KÁVÉHÁZ: REGÉNYEK SZEGED VONZÁSÁBAN
A Civil kávéház rendezésében tartották Szilasi László és Kolozsi László könyvbemutatóját. Márok Tamás folytatott izgalmas beszélgetést az írókkal látásmódról, életről, társadalmi valóságról. A harmadik híd (Szilasi László) és A farkas gyomrában (Kolozsi László) szerzői először szegedi kötődésükről, a városhoz fűződő viszonyukról beszéltek […]

CIVIL KÁVÉHÁZ:
REGÉNYEK SZEGED VONZÁSÁBAN,
ÁPRILIS 29. HUNGI VIGADÓ

„Hiába keresi az ember a gyökereit, az ember nem fa.”
(Podmaniczky Szilárd)

A Civil kávéház rendezésében tartották Szilasi László és Kolozsi László könyvbemutatóját. Márok Tamás folytatott izgalmas beszélgetést az írókkal látásmódról, életről, társadalmi valóságról.

A harmadik híd (Szilasi László) és A farkas gyomrában (Kolozsi László) szerzői először szegedi kötődésükről, a városhoz fűződő viszonyukról beszéltek. Szilasi László író és irodalomtörténész büszkén vallotta magát „gyüttmaradtnak”, míg Kolozsi a szegedi élmények mellett főleg tápéi kötődéséről mesélt. A beszélgetés a későbbiekben olyan fajsúlyos és érzékeny témákat érintett, mint a néhány évvel ezelőtti romagyilkosságok és a hajléktalanprobléma.

Kolozsi László a filmszerűséget mint írástechnikát és lehetséges szemléletmódot mutatta be a hallgatóságnak. Szilasi más módszerekkel készíti műveit, abban azonban mindketten egyet értettek, hogy a letöltések és online elérhető sorozatok jelentős változást hoztak az epikus művek befogadási módjaiban, és korunk szerzőinek ezekhez kell igazodniuk.

Napjaink egyik virulens műfaja a bűnügyi regény. A könyvesboltok kínálatában igen nagy számban találunk északról, Skandináviából származó krimiket, ezek a történetek azonban alapvetően különböznek Agatha Christie viktoriánus miliőjétől. Korábban a „jó társadalom” megvédése állt a középpontban, míg jelenleg inkább éles kritikákkal, a szociális rendszer alapvető elhibázottságával akarják az olvasót szembesíteni, legtöbb esetben thrillerszerű cselekményen keresztül.

…vajon hogyan juthattunk odáig, hogy az indulatok ennyire elszabadultak?

Kolozsi rávilágított, hogy a cigányok ellen elkövetett bűncselekmények példa nélküliek, ugyanis a délszláv háború óta nem követtek el etnikai vérengzést Európában. Érthetetlen az a fajta közöny, ahogyan a lakosság szenvtelenül tűrte, hogy távcsöves Mauser puskával romákra lövöldözzenek. Mindkettőjükben felmerült a kérdés, vajon hogyan juthattunk odáig, hogy az indulatok ennyire elszabadultak?

Szilasi egy másik társadalmi problémát is feszegetett, mely a Harmadik híd című könyvének is fő témája: a hajléktalan lét, a hajléktalanság megélése.  Vajon mi tartja életben őket? Hogyan tudják elviselni környezetüket, mely folyamatosan nekik szögezi a kérdést: miért nem haltak már meg? Szilasi valóságos „terepmunkát” végzett, számos alkalommal ment hajléktalanok közé, hogy hitelesen írhasson róluk. Sokat beszélt a köztük lévő hierarchiáról, túlélési módszerekről. Megrázó jelenség a társadalmi és a biológiai lét elkülönülése. Noha ezek az emberek – a kívülállók szemével nézve szinte felfoghatatlanul – megszüntették társadalmi énjüket, életükről, szükségleteikről, a szerelemről azonban mégsem mondtak le. Egy számunkra láthatatlan, párhuzamos világban élik mindennapjaikat: az átlagemberhez hasonlóan megvannak az ő napi rutinjaik is (pénz- és ételszerzés), amiket minden nap elvégeznek, és ami segít számukra az idő beosztásában, ezáltal az időtapasztalat megélésében.

Fontosak a kapaszkodóknak nevezett társas kapcsolatok is, hiszen ezek hiánya, eltűnése a legnagyobb lépés a szakadék felé. Akár a hajléktalanokról, akár a legyilkolt cigányokról van szó, a segítségnélküliség, a jóakarók hiánya mindkét csoport esetében közös pont, egyben a tragikus események katalizátora. E szövegek viszonylatában szövetségesek nélkül maradni annyit jelent, mint célpontként létezni. A biztonság iránti igénynek közösségteremtő ereje van, ez strukturálja a hajléktalan csoportokat is.

…szövetségesek nélkül maradni annyit jelent, mint célpontként létezni.

Mindkét mű a „kapitalista realizmus” stílusában íródott. A kevéssé ismert műfaj hátterében az áll, hogy napjainkban nagyon kevés film és regény reflektál aktuális társadalmi problémákra, holott nagy szükség lenne a szociális érzékenységre, empátiára. Kolozsi elmondása szerint sokan úgy próbálnak meg ilyen témákhoz nyúlni, hogy semmilyen személyes tapasztalatuk nincs, kívülállók, akik nem értik a hátrányos helyzetű csoportok, megfosztottak problémáit, és ezeket nem is tudják érzékletesen bemutatni. A két író Cseh Tamás szellemiségét és a Puszták népe világát igyekezett felidézni.

Az integritást jelentő közösséghez tartozás a legtöbb ember életében elengedhetetlen vágy, Kolozsi László viszont az ennek ellenében működő realitást, a világ Dogville jellegét (Lars von Trier filmje) tárja fel szövegeiben. Ahogyan a közösséghez hídként vezető emberek elfogynak, a magánnyal együtt úgy nő a kiszolgáltatottság is. Ez történt Kislétán, Tatárszentgyörgyön, és ez nehezíti a Harmadik híd szereplőinek életét is.

A beszélgetés során eleven létezőkként feltáruló problémák a közbeszédben legtöbbször redundáns közhelyekben, kínos feszengésben merülnek ki. A legszomorúbb, hogy a valóság még annál is sötétebb, mint amilyen képet a két író festett a romák, hajléktalanok lehetőségeiről.

 Ghimessy Tamás