10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Nincs érvényes válasz”
2015.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
KISS TIBOR NOÉVAL
ALUDNOD KELLENE CÍMŰ KÖTETE KAPCSÁN

Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden.

Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.

Egy végletesen eldugott, világvégi, periferikus környezetben vagyunk, ahol első pillanattól kézzelfogható a visszafojtottság, a robbanás lehetősége. És van egy olyan érzésünk, hogy más nem is lehetséges, nincs kiút. Mindez egyfajta kiszolgáltatottságnak, vagy inkább a magatehetetlenségnek tudható be?

A kiszolgáltatottságot és a magatehetetlenséget nem tudom egymástól elválasztani. A transzneműségem miatt mindkettő saját élmény, így könnyebben észreveszem mások kiszolgáltatottságát és magatehetetlenségét is. A regény lezárását tekinthetjük egyfajta robbanásnak, ami szimbolizálja azt is, ami körülöttünk zajlik a 21. század Magyarországán. Vagyis egye több a robbanás, de ezekre többnyire családon, kisebb közösségeken belül kerül sor. Az emberek egyelőre itt vezetik le a feszültségeiket.

Valós vagy fiktív tér? Számodra hol ér össze a kettő, a kézzel fogható dolgok teremtette atmoszférában, vagy az ezáltal strukturálódó érzelmek világában?

A tér valós, a gyermekkorom egyik helyszínéül szolgáló telepen tényleg vannak elhagyott istállók, van kiserdő, kastély, szenvedélybetegek otthona. Viszont nem zúgnak állandóan a transzformátorok, az erdő sűrűje nem áthatolhatatlan, és az intézet kertjében sincs temető. A helyszín atmoszférája értelmezhető a telepen élők érzelmi világának leképeződéseként is.

Egy sajátos rendszerbe vezet be minket a regény, ahol bár a legtöbben önös érdekeikkel vannak elfoglalva, saját perverzióikkal, félelmeikkel, leküzdhetetlen vágyaikkal küzdenek, mégis kialakul egyfajta hierarchia, amelyben bizony az a kevés számú nő, aki a telepen él, alulmarad. A férfiak és nők között kialakult hierarchikus viszony a társadalom sajátos működésének és normarendszerének következménye. Ugyanez a helyzet a telepen is?

Annyiból igen, hogy az Aludnod kellene világából hiányoznak a nők. Eltűntek, megszöktek, meghaltak. A telepen maradt nők alávetettnek számítanak. Egy genderszempontú megközelítés szerint ez visszatükrözi a magyar társadalom hierarchiáját. De összpontosíthatunk a férfiakra is. A regény főbb szereplői domináns, hatalmi pozícióban lévő férfiak, akik a hatalomgyakorlás különböző módozataival élnek. A telepet birtokló Pongrácz Béla – elsősorban gazdasági hatalma révén – mindenkit, így a férfiakat is kizsákmányolja a telepen. Gulyás Feri a fizikai erőszak eszközével tartja maga mellett a félkegyelmű Irénkét. Ezek a férfiak ugyanakkor áldozatok is, őket szokás a rendszerváltás veszteseiként emlegetni. A szocializmus bukása után sokan elveszítették a munkájukat, kilátástalan, kiszolgáltatott élet várt rájuk. Véget ért az a világ, amelyben erőseknek számítottak. Az a benyomásom, hogy a rendszerváltás óta megjelent új kihívásokhoz a nők jobban tudtak alkalmazkodni.

Szenvedélybetegség, nemi és családon belüli erőszak… Hogyan lehet ezekről a dolgokról prózában beszélni?

Nincs külön recept, a szenvedélybetegségekről és a nemi erőszakról ugyanolyan nehéz beszélni prózában, mint az abortuszról vagy a szegénységről. Ezek mind nagyon súlyos társadalmi problémák, s az okozza a legnagyobb kárt, ha nem beszélünk róluk. Vagy ha megelégszünk a sematikus ábrázolással, ha nem vagyunk hajlandók újra és újra felülvizsgálni a saját álláspontunkat. Ideális esetben az olvasó egy jó regény elolvasása után a szöveg hatása alá kerül. Az irodalmi szöveg nagy előnye, hogy képes hatást kiváltani: más statisztikákat olvasni arról, hogy hány millió szegény ember él Magyarországon, és más egy novellában vagy egy regényben szembesülni azzal, hogy mit jelent a nélkülözés. A prózaírás során az önreflexivitás és az érzékenység a legfontosabb a számomra. Írás közben olyan maximalizmusra törekszem, amelynek elérésére az élet egyéb területein esélyem sincs. Minden szónak jelentősége van, olyan ez, mint egy önterápia. A prózaírás révén rengeteget tanulhatunk önmagunkról – számomra ez az Aludnod kellene legváratlanabb felismerése.

Egy viszonylag egyenes vonalú szociális mélyzuhanás, a munkanélküliség következménye az a mélyszegénység, aminek gyökerei még a ’89-es kapitalista rendszerváltásban keresendők. Mi a helyzet ma Magyarországon, ha jól tudom, több mint egymillió ember él mélyszegénységben? Megkerülhető a politika, ha az ember ezekkel a kérdésekkel kíván foglalkozni, elméletben, gyakorlatban egyaránt?

Erre a kérdésre egy szociológus tudna válaszolni. Az én véleményem az, hogy a gyakorlati politikát nemcsak megkerülni, hanem meghaladni kellene. Amióta az eszemet tudom, nagyjából a kilencvenes évek eleje óta, a magyar politikai élet a rosszindulat és a gyűlölet terepe. Alig hallottunk olyat bárkitől, hogy elnézést, hibáztam, másként gondolom, az ellenfelemnek volt igaza. Mindenáron erősnek és tévedhetetlennek kell mutatkozni, és ez hosszú távon eltorzíthatja a társadalom értékrendszerét is. Mindenütt a hisztérikus érzelmek dominálnak, a józan ész és a racionalitás teljesen háttérbe szorult, mintha az egész társadalom csak két színt látna: a fehéret és a feketét. Most pedig már odajutottunk, hogy a politikai elit tagjai nyíltan lenézik az embereket. Miniszterekről, polgármesterekről, tanácsadókról beszélek, akik szerint Magyarországon, ugye, meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Vagy ott az exminiszterelnök, aki pár napra beköltözik egy miskolci panellakásba. Ezek gyomorforgató dolgok.

– Saját tapasztalatok mennyiben játszottak közre a regény megírásában, hiszen te magad is foglalkozol olyan gyerekekkel, akik szegénytelepen élnek. Regényed megdöbbentő elemi erővel hat, akkor is, ha nyomasztó, szükség van erre, hogy felemelje a fejét az ember. Felemeli azok fejét, akiknek fel kell emelniük? Eljut a könyved, a történeted olyanokhoz, akikhez el kell jutnia? Vagy nincsenek ilyen céljaid az írással?

– Nem nagyon hiszek abban, hogy lennének olyan olvasóim, akik az Aludnod kellene hatására válnának érzékenyebbekké a társadalmi kérdések, a kiszolgáltatott, nyomorgó emberek sorsa iránt. A könyv olvasói valószínűleg eleve ilyenek. Az sem reális, hogy a nyomorban élők a könyv hatására felemelik a fejüket. A pécsbányai srácok, akiknek közel két évig tartottam fociedzéseket, büszkén újságolták, hogy láttak egy plakáton, ami a helyi közösségi ház könyvvel kapcsolatos műsorát reklámozta, de a beszélgetésre nyilvánvalóan egyikük sem jött el.

Annak nagyon örülök, hogy a regényről egyre több szó esik. Úgy tűnik, hogy az Aludnod kellene jól illeszkedik egy irodalmi folyamatba. Az elmúlt években számos regény jelent meg, amely valamilyen módon a kirekesztettek (szegények, hajléktalanok) sorsát állítja a középpontba. Változás zajlik az internetes felületeken is, egyre több portál veszi komolyan, hogy végre valódi riportokat is közöljön, a szociális érzékenység, a szolidaritás láthatóan egyre hangsúlyosabb.

A kultúra és a művészet körein túl milyennek látod ilyen szempontból a jelenlegi magyarországi közhangulatot?

Nagyon nehéz a dolgunk, hiszen a közbiztonság romlására vagy az aluljárókat elfoglaló hajléktalanok problémájára mindig egyszerűbb demagóg válaszokat adni. Ismerjük a sokszor rémisztő radikális nézeteket a társadalmi kérdések megoldásával kapcsolatban, és sajnos még mindig ezek fejezik ki inkább a közhangulatot. Az emberek nagy része egy sor társadalmilag érzékeny kérdéssel kapcsolatban nem rendelkezik kellően árnyalt, átgondolt véleménnyel, nem tudja pontosan kifejezni magát. A transzneműségem miatt számtalanszor szembesültem olyan helyzetekkel, amikor valaki értetlenül állt velem szemben, azt azonban el tudtam dönteni, hogy a másik – a nyelvi és gondolati korlátok ellenére – érdeklődéssel vagy ellenszenvvel közelít-e felém. Az az érzésem, hogy az elmúlt huszonöt évben rengeteg jó szándékú ember radikalizálódott, pusztán azért, mert a véleményét – amelyre egyébként senki sem volt kíváncsi – egyszerűen szalonképtelennek minősítették. Szomorúan látom, hogy az ország súlyos szociális és társadalmi problémáira a nyugatos értékek mentén gondolkodó közösségeknek – legyenek azok pártok, társadalmi szervezetek vagy értelmiségi közösségek – nincs olyan érvényes válaszuk, amely a társadalom széles rétegei számára elfogadható volna.

Sirbik Attila

Fotó: Stefán Gréta

 

termek_cimlapfotoKiss Tibor Noé: Aludnod kellene

Magvető, 2014

144 oldal

2690 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő