10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

„Nincs érvényes válasz”
2015.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
KISS TIBOR NOÉVAL
ALUDNOD KELLENE CÍMŰ KÖTETE KAPCSÁN

Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden.

Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.

Egy végletesen eldugott, világvégi, periferikus környezetben vagyunk, ahol első pillanattól kézzelfogható a visszafojtottság, a robbanás lehetősége. És van egy olyan érzésünk, hogy más nem is lehetséges, nincs kiút. Mindez egyfajta kiszolgáltatottságnak, vagy inkább a magatehetetlenségnek tudható be?

A kiszolgáltatottságot és a magatehetetlenséget nem tudom egymástól elválasztani. A transzneműségem miatt mindkettő saját élmény, így könnyebben észreveszem mások kiszolgáltatottságát és magatehetetlenségét is. A regény lezárását tekinthetjük egyfajta robbanásnak, ami szimbolizálja azt is, ami körülöttünk zajlik a 21. század Magyarországán. Vagyis egye több a robbanás, de ezekre többnyire családon, kisebb közösségeken belül kerül sor. Az emberek egyelőre itt vezetik le a feszültségeiket.

Valós vagy fiktív tér? Számodra hol ér össze a kettő, a kézzel fogható dolgok teremtette atmoszférában, vagy az ezáltal strukturálódó érzelmek világában?

A tér valós, a gyermekkorom egyik helyszínéül szolgáló telepen tényleg vannak elhagyott istállók, van kiserdő, kastély, szenvedélybetegek otthona. Viszont nem zúgnak állandóan a transzformátorok, az erdő sűrűje nem áthatolhatatlan, és az intézet kertjében sincs temető. A helyszín atmoszférája értelmezhető a telepen élők érzelmi világának leképeződéseként is.

Egy sajátos rendszerbe vezet be minket a regény, ahol bár a legtöbben önös érdekeikkel vannak elfoglalva, saját perverzióikkal, félelmeikkel, leküzdhetetlen vágyaikkal küzdenek, mégis kialakul egyfajta hierarchia, amelyben bizony az a kevés számú nő, aki a telepen él, alulmarad. A férfiak és nők között kialakult hierarchikus viszony a társadalom sajátos működésének és normarendszerének következménye. Ugyanez a helyzet a telepen is?

Annyiból igen, hogy az Aludnod kellene világából hiányoznak a nők. Eltűntek, megszöktek, meghaltak. A telepen maradt nők alávetettnek számítanak. Egy genderszempontú megközelítés szerint ez visszatükrözi a magyar társadalom hierarchiáját. De összpontosíthatunk a férfiakra is. A regény főbb szereplői domináns, hatalmi pozícióban lévő férfiak, akik a hatalomgyakorlás különböző módozataival élnek. A telepet birtokló Pongrácz Béla – elsősorban gazdasági hatalma révén – mindenkit, így a férfiakat is kizsákmányolja a telepen. Gulyás Feri a fizikai erőszak eszközével tartja maga mellett a félkegyelmű Irénkét. Ezek a férfiak ugyanakkor áldozatok is, őket szokás a rendszerváltás veszteseiként emlegetni. A szocializmus bukása után sokan elveszítették a munkájukat, kilátástalan, kiszolgáltatott élet várt rájuk. Véget ért az a világ, amelyben erőseknek számítottak. Az a benyomásom, hogy a rendszerváltás óta megjelent új kihívásokhoz a nők jobban tudtak alkalmazkodni.

Szenvedélybetegség, nemi és családon belüli erőszak… Hogyan lehet ezekről a dolgokról prózában beszélni?

Nincs külön recept, a szenvedélybetegségekről és a nemi erőszakról ugyanolyan nehéz beszélni prózában, mint az abortuszról vagy a szegénységről. Ezek mind nagyon súlyos társadalmi problémák, s az okozza a legnagyobb kárt, ha nem beszélünk róluk. Vagy ha megelégszünk a sematikus ábrázolással, ha nem vagyunk hajlandók újra és újra felülvizsgálni a saját álláspontunkat. Ideális esetben az olvasó egy jó regény elolvasása után a szöveg hatása alá kerül. Az irodalmi szöveg nagy előnye, hogy képes hatást kiváltani: más statisztikákat olvasni arról, hogy hány millió szegény ember él Magyarországon, és más egy novellában vagy egy regényben szembesülni azzal, hogy mit jelent a nélkülözés. A prózaírás során az önreflexivitás és az érzékenység a legfontosabb a számomra. Írás közben olyan maximalizmusra törekszem, amelynek elérésére az élet egyéb területein esélyem sincs. Minden szónak jelentősége van, olyan ez, mint egy önterápia. A prózaírás révén rengeteget tanulhatunk önmagunkról – számomra ez az Aludnod kellene legváratlanabb felismerése.

Egy viszonylag egyenes vonalú szociális mélyzuhanás, a munkanélküliség következménye az a mélyszegénység, aminek gyökerei még a ’89-es kapitalista rendszerváltásban keresendők. Mi a helyzet ma Magyarországon, ha jól tudom, több mint egymillió ember él mélyszegénységben? Megkerülhető a politika, ha az ember ezekkel a kérdésekkel kíván foglalkozni, elméletben, gyakorlatban egyaránt?

Erre a kérdésre egy szociológus tudna válaszolni. Az én véleményem az, hogy a gyakorlati politikát nemcsak megkerülni, hanem meghaladni kellene. Amióta az eszemet tudom, nagyjából a kilencvenes évek eleje óta, a magyar politikai élet a rosszindulat és a gyűlölet terepe. Alig hallottunk olyat bárkitől, hogy elnézést, hibáztam, másként gondolom, az ellenfelemnek volt igaza. Mindenáron erősnek és tévedhetetlennek kell mutatkozni, és ez hosszú távon eltorzíthatja a társadalom értékrendszerét is. Mindenütt a hisztérikus érzelmek dominálnak, a józan ész és a racionalitás teljesen háttérbe szorult, mintha az egész társadalom csak két színt látna: a fehéret és a feketét. Most pedig már odajutottunk, hogy a politikai elit tagjai nyíltan lenézik az embereket. Miniszterekről, polgármesterekről, tanácsadókról beszélek, akik szerint Magyarországon, ugye, meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Vagy ott az exminiszterelnök, aki pár napra beköltözik egy miskolci panellakásba. Ezek gyomorforgató dolgok.

– Saját tapasztalatok mennyiben játszottak közre a regény megírásában, hiszen te magad is foglalkozol olyan gyerekekkel, akik szegénytelepen élnek. Regényed megdöbbentő elemi erővel hat, akkor is, ha nyomasztó, szükség van erre, hogy felemelje a fejét az ember. Felemeli azok fejét, akiknek fel kell emelniük? Eljut a könyved, a történeted olyanokhoz, akikhez el kell jutnia? Vagy nincsenek ilyen céljaid az írással?

– Nem nagyon hiszek abban, hogy lennének olyan olvasóim, akik az Aludnod kellene hatására válnának érzékenyebbekké a társadalmi kérdések, a kiszolgáltatott, nyomorgó emberek sorsa iránt. A könyv olvasói valószínűleg eleve ilyenek. Az sem reális, hogy a nyomorban élők a könyv hatására felemelik a fejüket. A pécsbányai srácok, akiknek közel két évig tartottam fociedzéseket, büszkén újságolták, hogy láttak egy plakáton, ami a helyi közösségi ház könyvvel kapcsolatos műsorát reklámozta, de a beszélgetésre nyilvánvalóan egyikük sem jött el.

Annak nagyon örülök, hogy a regényről egyre több szó esik. Úgy tűnik, hogy az Aludnod kellene jól illeszkedik egy irodalmi folyamatba. Az elmúlt években számos regény jelent meg, amely valamilyen módon a kirekesztettek (szegények, hajléktalanok) sorsát állítja a középpontba. Változás zajlik az internetes felületeken is, egyre több portál veszi komolyan, hogy végre valódi riportokat is közöljön, a szociális érzékenység, a szolidaritás láthatóan egyre hangsúlyosabb.

A kultúra és a művészet körein túl milyennek látod ilyen szempontból a jelenlegi magyarországi közhangulatot?

Nagyon nehéz a dolgunk, hiszen a közbiztonság romlására vagy az aluljárókat elfoglaló hajléktalanok problémájára mindig egyszerűbb demagóg válaszokat adni. Ismerjük a sokszor rémisztő radikális nézeteket a társadalmi kérdések megoldásával kapcsolatban, és sajnos még mindig ezek fejezik ki inkább a közhangulatot. Az emberek nagy része egy sor társadalmilag érzékeny kérdéssel kapcsolatban nem rendelkezik kellően árnyalt, átgondolt véleménnyel, nem tudja pontosan kifejezni magát. A transzneműségem miatt számtalanszor szembesültem olyan helyzetekkel, amikor valaki értetlenül állt velem szemben, azt azonban el tudtam dönteni, hogy a másik – a nyelvi és gondolati korlátok ellenére – érdeklődéssel vagy ellenszenvvel közelít-e felém. Az az érzésem, hogy az elmúlt huszonöt évben rengeteg jó szándékú ember radikalizálódott, pusztán azért, mert a véleményét – amelyre egyébként senki sem volt kíváncsi – egyszerűen szalonképtelennek minősítették. Szomorúan látom, hogy az ország súlyos szociális és társadalmi problémáira a nyugatos értékek mentén gondolkodó közösségeknek – legyenek azok pártok, társadalmi szervezetek vagy értelmiségi közösségek – nincs olyan érvényes válaszuk, amely a társadalom széles rétegei számára elfogadható volna.

Sirbik Attila

Fotó: Stefán Gréta

 

termek_cimlapfotoKiss Tibor Noé: Aludnod kellene

Magvető, 2014

144 oldal

2690 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)