Verses interjú Áfra Jánossal

A Makói Medáliák-díjasokkal készített interjúsorozat második versben válaszolója Áfra János, aki a Glaukóma című kötetéért vehette át a díjat, melyről Turi Tímea, költő, újságíró, a Magvető Kiadó szerkesztője írta a laudációt.

Kérésemre Tímea először a Makói Medáliák-díjról általánosságban beszélt, majd indokolta kurátorként, miért Áfra János kapta 2013-ban a díjat. „Makói születésűként és itt felnőttként különösen nagy öröm és megtiszteltetés a Makói Medáliák-díj kuratóriumi tagja lenni, miközben a felelősség is igen nagy; azért pedig különösen, mivel Ilia Mihálytól, Füzi Lászlótól és Lator Lászlótól vettük át – kaptuk – a stafétát. Szerkesztőként vagy éppen kritikusként az ember eleve – már csak »hivatalból« is – figyeli a pályakezdő költők munkáit, és a döntés a sokszínű hagyományok egymás mellett élése miatt mindig nehéz – és azért is, mivel gyakran velünk egykorú alkotók munkáit kell megítélnünk –, mégis reméljük, hogy a díjazottak névsora kirajzol egyfajta ízlést is. Az elsőkötetes díjakat odaítélő kuratóriumok munkája mindig ellentmondásos, hiszen az elsőkönyvek között kell keresniük valamilyen nem elsőkönyvszerűt – ilyenkor a »kiforrott«, az »érett« szavak a leggyakrabban használt jelzők. »Kiforrott« és »érett« Áfra János Glaukóma kötete, amely nélkülözi az elsőkönyves gyerekbetegségeket: ez a könyv ugyanis nem dokumentuma, de eredménye egy útkeresésnek. Külön érdekes, hogy egy férfi szerző egy férfi élettörténetét hangsúlyozottan női tekintetek által próbálja elbeszélni úgy, hogy a szövegekből mégis hiányzik a kortárs magyar irodalom nemváltó darabjainak néhol modoros mórikálása. A jelzetten nőies hangok empatikus imitálása nem enyhít – sőt – a Glaukóma versvilágának szikár kíméletlenségén, az érzékelés zavarba ejtően precíz analízisein. Áfra Jánosnak sikerült megalkotnia egy olyan költészetet, amely bár rokon a kortárs magyar líra érzékeny, intellektuális versvilágával, mégis szuverén, komoly, másokkal össze nem téveszthető nyelven szólal meg.”

*

Az 1987-ben Hajdúböszörményben született költő, szerkesztő, műkritikus Áfra János eddig elért sikereiről a díjai beszélnek legnyilvánvalóbban. Köztársasági ösztöndíj (2009/10, 2011/12), Juhász Géza-díj (2012), Makói Medáliák-díj (2013), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2013), Gérecz Attila-díj (2014), de már 2008-tól a Szkholion művészeti és szakfolyóirat szerkesztője, 2009-től pedig a prae.hu általános művészeti portál art&design rovatának szerkesztője. A 2010-ben indult KULTer.hu kultúrportál alapító-főszerkesztője. 2010 óta a József Attila Kör elnökségi tagja. 2011-től az Alföld tördelőszerkesztője, majd szerkesztője. Kultúraszervezői tevékenységet folytat, továbbá rendszeresen nyit meg kiállításokat és ír kritikákat képzőművészeti szaklapoknak is.

Pénz beszél, a kutya ugat. A költő is beszél? Te mire költötted a díjjal járó pénzt?

Állatbarát vagyok és eredendően állat is,
de a pénzt nem ittam el, inkább elettem.

Fiatalság bolondság. Hányszor voltál szerelmes? Vagy szeretőid a szavak?

Ha magával ragad valami, kitartóan ragaszkodom,
csak lennék türelmesebb mások türelmetlenségével,
és lehetnének türelmesebbek a türelmetlenségemmel.
A szavak elnézőek, cserébe én is az vagyok velük.

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ez igaz? Te hazudtál már? Mikor és miért?

Most és most és most, mert soha.
A költészet az, mikor zárt falakra
bejáratot varázsol a mellébeszélés,
de ez a mellé a lehető legpontosabb.
Csak aki hallgat, az mond igazat,
aki pedig minden szavát ténynek érzi,
nyugodt öncsaló, végül csalódni fog.
A miértekre nincsenek válaszok,
és én nem keresek időpontokat.

Ki korán kel, aranyat lel. Ez a költőkre is igaz? Téged mikor kap el az írás flow?

Sötétbe merülök a szavakért és próbálom kimenteni őket.
És próbálom, és próbálom, és próbálom, és próbálom, és…

Lassan járj, tovább érsz. Honnan indultál és hová tartasz? Milyen álmaid vannak?

Egy dohos, levegőtlen szoba sarkából
idekeveredtem egy színes csoportképre,
kinézek a betűkön át, a lehetőségek ajtaján,
kintről figyelnek, mintha színházban állnék,
és most tisztelni kéne a megrendültséget,
amit az emberek arca sugároz.

Janáky Marianna