05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.06.
| Online videókkal segíti az oktatást a szekszárdi német színház >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

„Ettől élek”
2015.04.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
KARAFIÁTH ORSOLYÁVAL

Új verseskötetét mutatta be Karafiáth Orsolya április 9-én a Gödör klubban. A költőnő nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire – verseiben módszeresen feltépi magán a sebeket. Hogy miért volt e fájdalmas pokoljárásra szükség, mi inspirálta az elmúlt hat év verstermését és mit jelent Élni, Karafiáth Orsolyát kérdeztük, aki könyvfesztiválra időzített kötetét a 2014 karácsonyán elhunyt rádiós műsorvezetőnek, Vízy Dorkának ajánlotta.

Akartam, jöjjön. Felfedtem magam.
Vagy ő, vagy én. Ha másképp nem lehet.
Ütközzünk végre meg, akár halálra.
És akkor jöttek az első neszek.”

Karafiáth Orsolya: Találkozás (részlet)

IMG_6014xxxBátor könyv, egy új alkotói korszak kezdete”– mondta bevezetőjében az Élt méltató és szerkesztő  Keresztury Tibor. „Az Él elölről kezdi a Karafiáth-történetet. A versek hátterében ott muzsikál a sanzonok dallama, a kötet azonban már egy érett, sokat próbált költő hangja, aki öncsalás és kozmetikázás nélkül nyúl önmaga poklába, jól ismeri a szorongást, a magányt. Nem riad vissza a sebek felszaggatásától, fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes” – tette hozzá az író, majd színpadra szólította a kötet szerzőjét, Karafiáth Orsolyát, aki az előadás részeként bemutatta a Takáts Eszter Beat Band és Góbi Rita (tánc, koreográfia) közreműködésével a kötethez készült Él című klipet.

Orsi négy versét olvasta fel, majd Jánossy Lajos beszélgetett tabuk nélkül a szerzővel. A kérdezz-felelek során Orsi elárulta, hogy a kötet címe Sylvia Plath olvasása közben fogalmazódott meg benne, ugyanis erőt és tragédiát érzett az öngyilkossági kísérlet után magához térő Plath soraiban. A kötet elementáris hatású természeti világa önismereti csoportfoglalkozásokon formálódott, ahol a résztvevők elméje imaginárius tájakon, erdők, szirtek, tisztások, rétek birodalmában kalandozott. Torma Éva cserépdarabokból összerakott nőt ábrázoló Kertben címet viselő szobra szintén művészi inspirációt nyújtott Karafiáth számára, a kötet borítóján is ez az alkotás látható.

Pontosan tudtam, mik azok a költemények, amiket mindenképpen megjelentetésre szánok. Tudatos szelekció, átgondolt koncepció jellemzi a költeményeket. Sokáig eltávolítottam magam írásaimtól, igyekeztem némiképp elhatárolni magam a személyes érzéseimtől, az Élben azonban már képtelen voltam a túlzott távolságtartásra”.

*

IMG_5952xxx– „Ráncokat elfedő kozmetika nélkül nézel bele önmagad poklába” – írta negyedik verseskötetedről Keresztury Tibor. Milyen bugyrokat talál az, aki a köteten keresztül belenéz Karafiáth poklába?

– A bennük élő állatok, vadállatok, a nőiség, a női test, élet és halál, szülő-gyermek kapcsolat, valamint a múlthoz, jelenhez való viszonyulás bugyrai alkotják a kötetet.  Eredeti címétől (Bestiárium) nagyon sokáig nem bírtam elszakadni, hiszen épp e témakörök miatt éreztem találónak. Mindenkinek megvan a maga pokla, nem titok, hogy terápiás céllal írtam a sajátomról.

– Te, aki sminkelsz, parókát viselsz, extravagáns ruhákba bújsz, a humoroddal veszed el a dolgok élét, vagyis elfedsz, most verseidben módszeresen téped fel a sebeket magadon, csupaszítod le a lelked. Miért érezted szükségét egy ilyen fájdalmas beavatkozásnak?

– Hat év telt el a legutóbbi kötetem óta, az Élen 2009 óta dolgozom. Ez az első, teljesen józanul írt verseskötetem, ekkor tettem le az italt. Az írás során folyton elfogott a félelem, mert tartottam attól, hogy éppen a józan állapot sodor majd alkotói válságba. Képes leszek-e még olyan intenzitással írni, mint korábban? Ez motoszkált bennem a szenvedélyem elhagyását követően. Nehezebb volt tisztán alkotni, hiszen éppen azt a lendületet és ösztönösséget, vagyis azt a mankót kényszerültem nélkülözni, ami éveken át, szenvedélybeteg költőként az inspirálóm volt. Azokra az élményekre és spontán benyomásokra, amelyek korábban az ital hatására értek, most nem támaszkodhattam. Sokkal átgondoltabb, szisztematikusan elemzett alkotást sikerült kiadnom a kezeim közül.

– Nem félsz attól, hogy  a lecsupaszítással támadási felületeket dobsz mások elé?

– Egyáltalán nem tartok ettől, mert jellemző rám, hogy mind az erősségeimet, mind a gyengeségeimet kiadom magamból. Nem takargatok semmit, ez érvényes rám újságíróként és költőként is. Kiírni magamból a rosszat vagy a jót – az egészséges működésem alapja.

– Nem önéletrajzi kötet, mégis soha ennyire közel nem voltál a versekben megszólaló lírai énhez…

– Az elmúlt hat év során sok minden történt velem, például a családom nagyobb része meghalt. Ezeket az önéletrajzi tényeket, ha akarnám sem tudnám leválasztani magamról vagy távol tenni magamtól a verseimben, habár a kötetben szereplő versek valóban nem önéletrajzi, hanem fikcióba átültetett alkotások.

– Ettől még rendkívül bátor vállalkozás. Mennyire viselt meg téged a múltba való visszatekintés az írás során?

– Hat év elég idő volt arra, hogy képes legyek kimondani magamnak: a szorongásaimmal együtt vagyok teljes, a félelmeimmel együtt alkotjuk Karafiáth Orsolyát. Úgy vélem, hogy ma már tudok erről úgy beszélni a műveimen keresztül, hogy az depressziótól mentes, letisztult és érthető legyen.

– Hiányzik valami a régi Karafiáth-életből neked?

– Igen, persze, hiszen sokkal jobb mámorban evickélni, a mának élni. Szerettem azt az Orsit, akit nem érdekelt, mit hoz a holnap, nagyon tetszett az állandó balanszírozás a szürreális és a való világ között. Ez a fajta könnyedség, spontaneitás mára kiveszett belőlem. Néha ugyan megfordul a fejemben, milyen lenne, ha újra…De nem éri meg. Így aztán gyorsan le is beszélem magam róla. Nyilvánvalóan nehezebb egy olyan úton menni tovább, amelyen nincs helye a túlzott önfeledtségnek vagy annak a bizonyos átesésnek a ló túloldalára.

– Mit jelent élni számodra?

– Hogy alapvetően érzékeny, befordulásra hajlamos alkat vagyok, az sosem szakmai nehézségek hatására erősödött fel bennem. Engem sosem az alkotással, a hivatásommal együtt járó küzdés, hanem a nyomasztó családi „örökség” – nem tudom másképp megfogalmazni – vert földhöz. Arról az útról, amelyet én magamnak választottam egészen idáig senki és semmi nem tudott letéríteni, gátolni sem próbált senki, sőt, inkább segítő kezek nyúltak felém. Amikor az életemet sötétebbnek, kaotikusabbnak láttam, mindig jött valami, amitől aztán elvonult a vihar, és minden szépen összesimult egy optimális rendszerbe. Az eleve elrendelt fájdalmakból nem lehet kitörni. Ez a könyvem tanulsága, a borítón szereplő összekuporodott nő az életet szimbolizálja, a kötethez készített trailer is ezt nyomatékosítja: darabokból állunk össze, hullunk szét darabjainkra. Idő kell, hogy az éles darabok összesimuljanak, és kiadják a formát, amelyet úgy hívunk: test és élet. Sebződünk, széthullunk, újraalkotjuk önmagunkat. A nehéz periódusokban az egyetlen, amiben mindig megingathatatlanul hittem, az az írás. Ettől élek. Tudtam, hogy ez az, ami mindig is része volt és lesz az életemnek.

Jónás Ágnes

 

Zene: Takáts Eszter Beat Band
Tánc és koreográfia: Góbi Rita

 

Karafiath Orsolya elItt vagyunk, ahol a part szakad. Itt, ahol egy másfél évtizedes történet véget ér, és hirtelen valami új kezdődik el. Nem minden előzmény nélkül, nyilván, mégis váratlan erővel, az eddigi ügymenethez képest brutálisan. Behajózni, kikötni és horgonyt vetni esélytelen: a megérkezés hajótörés az éles sziklaszirteken. Szárazföld a talpunk alatt, lépteink iránya mégis bizonytalan. A szellős ligetből beérünk a sűrűjébe. Ez itt a szembenézés erdeje. Farkasok órája, sejtelmes félhomály a lángoló fehér hold alatt. Egy óriás pupillájú felvillanó szempár, prédára les. Hideg kövek, megroppanó gallyak, gödörré vájt tisztás, egyre mélyülő verem, amibe „behull a borzalom.” Fenyegető neszek. Egy megtartó fatörzset találni, szervesülni, összeforrni, hogy ne tudjon „meghajolni, törni, veszni” az, akihez emberhangon szól a meddő nőket kedvelő hegy. Dehogy is a csúcsra kívánna feljutni, hisz tudható: nincs, mi ott megterem. Csak hogy kordában lehessen tartani a fenevadat.

Karafiáth Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet.  A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká­ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken.

Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.

Scolar Kiadó

 

[nggallery id=532]

A szerző fotói


Címke: , , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő