01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.13.
| Itt az első Képmáska könyv! >>>
12.12.
| Tiszatáj Szalon – „Előkészületek és születésnap” – Tandori 80 >>>
12.12.
| A XXVIII. jászberényi ART CAMP Művészeti Szimpózium kiállítása >>>
12.10.
| Urbán Ádám fotográfus „Esély – Chance” című rendhagyó kiállítása >>>
12.10.
| Indul a MACI testvér kampány az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70 éves évfordulóján >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.10.
| A KET Szegeden – Támogatói jegy a világhírű koreográfusok estjére >>>
12.08.
| Lipták György grafikusművész kiállítása >>>
12.12.
| Elhunyt Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Az Úr és az infantilis démon
2015.03.28 - tiszatáj

TOLNAI OTTÓ NAGY JÓZSEF SZAKRÁLIS SZÍNHÁZI TEREIRŐL

Szó szerint eldőlt a nagy kérdés, van-e a billiárdasztal márványára ragasztott zöld posztóban klorofill. Vili, a falu bolondja eldöntötte, szerinte lennie kell, majd megtudjuk egyszer, „ha egy napon a márványból felfúrnak a biliárdasztalon is a vakondok, amelyek a fekete márványban élnek, egy napon, ha nem lesz éppen éjszaka, gyémántkupacokat kell kerülgetnetek elefántcsont labdáitokkal”. Micsoda kocsmai apokalipszis vízió!  Tolnai Wilhelm-dalok ciklusának főhőse Vili, az „őrült”, a süsü csinálhat bármit, mondhat bármit, úgysem jut sittre. Anyjától hallja ezt, szajkózza, de nem jut el az agyáig, ő csak a határtalan szabadságot érzi, amihez őrülete révén juthat. Az „őrült” szabadabb, mint a „normális”, mert általában úgy tartják, hogy az őrületnek nincs értelme, olyasmit állít, amit nem kell komolyan venni. A bolond Wilhelm szemszögén keresztül nézzük tehát a világot, ami Tolnai nyelvi leleményével felpörgetve nagyon szórakoztató. A veszprémi közönség is sűrűn fel-fel nevetett a franciaországi Jel Színház Wilhelm előadása alatt a Magyar Napokon. Hogy ne mondjam, felröhögünk a dolgok állásán.

 

jelszinhazbicskei

A Jel Színház Wilhelm-dalok előadása a veszprémi Magyar Napokon

 

Susan Sontag beszél arról az Artaud megközelítése című esszéjében, hogy ma már csak néhány kellően szélsőséges vagy kommunikációképtelen dolog képes arra, hogy felkeltse a figyelmet, hogy elkerülje a beolvadást. Az őrület az egyik. Az elképzelhetőt meghaladó szenvedés a másik. A harmadik pedig a csönd. A Wilhelm-dalok főhőse Vili, aki együtt öregszik az őt zseniálisan tolmácsoló Bicskei Istvánnal. Belülről gyerekek, kívülről bölcs öregek ők ketten. Bicskei úgy áll a kezdő jelenetben fehér krétával a kezében a tábla előtt, mint egy tudós professzor, miközben a világ teremtésének befejezéséről, illetve az alkotás nehézségéről, a határátlépésekről beszél Nietzschét idézve: „A véletlen és a szükségszerűség ellentétpárként áll egymással szemben. A kockadobó reménye, hogy egy másik világban talál rá egy másik konstellációban, ahol a véletlen nem létezik.”  Csak amikor azt mondja, hogy: „Nem kő annyira firtatni, mely aspektus kerekedik fölül, az élet leértékelése vagy felmagasztosulása. Az élet azért bocsánatot kérhetne tüllem” – akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, bácskai beszéd ez, a vidéki, meg nem értett egyéniség bölcselkedése keveredik Nietzschével. Mert ki mondja meg, mi a különbség az őrült és a filozófus között? Az őrület logikus következménye az egyéniség iránti elkötelezettségnek, ha ez az elkötelezettség túl messzire megy. Amikor a viselkedés kellően egyénivé válik, egyúttal antiszociális lesz és az emberek őrültnek látják.

Tolnai és immár Bicskei István és Nagy József hősének, Wilhelmnek az igazsága a különleges szenvedélyességgel és különleges szenvedéssel hitelesített igazság. Arról nem is beszélve, hogy az épelméjűség értékei sem örökkévalóbbak, nem természetesebbek, mint az őrület. Wilhelmnél számomra még senki sem fejezte ki érzékletesebben azt a metafizikai nyugtalanságot, nyüszítést, vacogást, ami az istentől elhagyatott világmindenségben ránk szakad, miközben kapaszkodunk teljesen elkoptatott kertisöprűinkbe.

 

nagyjozseffotokiallitastolnai

Tolnai Ottó nyitotta meg Nagy József veszprémi fotókiállítását

 

A szövegnek ezt a metafizikai vonalát erősíti Nagy József táncos, koreográfus. Értelmezésemben ő az Úr, a teremtő, aki „már öreg és nem tud játszani”. Fehér hosszú hajával, kortalan fekete öltönyében ül a zongora előtt, a közönségnek háttal. Nehezen mozdul meg és amikor járni kezd, úgy lépeget, mint az Alzheimer-kóros öregek, akik elveszítették az izmaik feletti kontrollt. Leüt egy hangot a zongorabillentyűn, nehéz fakofferrel küzd, amiből, mint egy ládából, lassan folyni kezd a liszt, Tolnai művészetének egy alapanyaga. S aztán előkerülnek mind, a kályhakönyökcső és a kéményseprő drótsörtéje, amelyekkel akár egy bhuto táncos, megvív, mint Laokón és fiai a kigyókkal. Nagy József a Wilhelm-dalokon belül megcsinálja a maga színházát, az Úr bábszínházát, amelyben kalapácsos angyalt rajzol, kalapáccsal széttör egy nippet és agyagtéglából embert gyúr, amit aztán leönt valami fehérrel. Nekem a madárszaros szobrok jutnak eszembe róla. Egyébként is, az előadásnak ez a titkos közepe, belső magja Nagy József performanszával, annak felnagyított, kivetített képeivel teljesen szabad, egyéni értelmezésre ad lehetőséget. Hiszen az ember képzelőerővel rendelkezik és ez átalakítja, néha teljesen meg is változtatja azt, ami objektíve és szubjektíve létezik. Ami biztos, hogy ebben a színházban a szavaknak, akárcsak a tárgyaknak, mágikus erejük van.

 

nagyjozsefafotokiallitasamegnyitojan

Nagy József táncos, koreográfus
fotókiállítása megnyitóján

 

A Wilhelm-dalok színházi előadása után Tolnai Ottó a veszprémi Petőfi Színház szalonjában megnyitotta Nagy József fotókiállítását. Párizsi és magyarkanizsai közös élményeiket felidézve nagyon élvezetesen arról beszélt, hogyan alkotja meg Nagy József a maga színházát. Hogyan nőnek monumentális metaforákká eredetileg miniatűr rajzai. Fotó munkássága is fontos terület. Tolnai ezekből legalább két-három nagy ciklust tart számon. Az egyik, amelyiknek apró töredékét állították ki Veszprémben, a szülőváros, Magyarkanizsa fotói. Ennek több alfejezete van, köztük a templomtornyában talált, galambszarba fulladó Krisztus-szobor képei és az enyészet által kikezdett tanyák képei. Ez utóbbiakból hoztak el néhányat Veszprémbe. De van egy szaratovi fotóciklusa is, több ezer képből – mindegyik ciklusa több ezer képet tartalmaz. Felfedezte a tiltott város színházának alagsorát és ott is, akárcsak a magyarkanizsai tanyák falán, ablakaiban a jeleket kereste, keresi. Van egy fotója, mondta Tolnai, amelyen egy szaratovi munkás egy rozsdás szög előtt térdel, egy rozsdás szöget egyenget. Ez a legszebb Nagy József-i színház, szinte Tarkovszkij-értékű. Nem csak fotón, de színpadon is.

 Bartuc Gabriella

Fotó: Gáspár Gábor


Címke: , , , , , ,
2018.12.14 - tiszatáj

RADU VANCU: HAJNALI NÉGY. OTTHONOS ÉNEKEK
Többféle kísértet létezik: némelyik csak egyszer tűnik fel, hogy figyelmeztessen, fenyegessen vagy bosszút álljon; mások azonban időről időre visszatérnek. Radu Vancu démonjai az utóbbiak közül valók, hajnali négy és öt óra között érkeznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

SZABÓ ESZTER KIÁLLÍTÁSA
Óperenciás Tenger címmel nyílt kiállítás 2018. október 19-én, a kecskeméti Hírős Agóra Ifjúsági Otthonban. A kamarakiállítás Szabó Eszter tavalyi diplomamunkáját, az azonos című képeskönyvet darabolta fel és mutatta meg az érdeklődőknek – akik mindezt köszönték szépen és el is jöttek, meg is nézték, de bizony annyian, hogy saját kényelmüket nehezítették meg a megnyitón… – FEKETE KRISTÓF KRITIKÁJA

>>>
2018.12.12 - tiszatáj

Életének 82. évében szerdán elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években […]

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

BERNARDO BERTOLUCCI (1941–2018)
2018. november 26-án hosszan tartó betegség után elhunyt Bernardo Bertolucci, Oscar-díjas olasz filmrendező. Filmes karrierjét végig kísérték a sikerek és a botrányok, miközben olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Marlon Brando, Robert de Niro, Gérard Depardieu vagy Keanu Reeves. Filmjei még mindig nagy kasszasikert produkálnak. Olyan tematikákat találunk bennük, mint az egyén helye a társadalomban, a politika és az élet viszonya, az identitáskérdés a történelem során, az Erósz és Thanatos fogalmai… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKA RENDEZŐVEL
Nem szeretem a provokációt, de szeretem a kényelmetlenséget, a határok feszegetését – a nézőt mindig partnernek tekintem ebben. Nem szeretek személyeskedni, de a személyeset nagyon. Nem érdekel az olyan előadás, ami csak ma érthető, de holnap már nem. Azaz pl. szerepel benne Mészáros Lőrinc… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

Magyarországon minden bizonnyal A Szolgálólány meséje Margaret Atwood legismertebb műve. E díjnyertes kötet alapján indította el Elisabeth Moss főszereplésével a kanadai MGM Television azonos című televíziós drámasorozatát 2017-ben. A hírek szerint a sorozat sikerén felbuzdulva a szerző már dolgozik a regény folytatásán, azonban emellett a többi művével is érdemes megismerkedni… – SOHÁR ANIKÓ AJÁNLÓJA

>>>
2018.12.07 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A 10. SZEGEDI KÉPREGÉNYFESZTIVÁLRÓL
November 24-én, szombaton képregényrajongókkal telt meg a Somogyi Könyvtár, köszönhetően a tizedik – immár hagyományosnak tekinthető – Szegedi Képregényfesztiválnak. Az egész napos rendezvény több eltérő programot, előadást kínált az érdeklődők számára, akik így megismerkedhettek eddig ismeretlen kiadványokkal, a hazai képregénykutatás állapotával, illetve betekintést nyerhettek az alkotók pályafutásának alakulásába is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.12.06 - tiszatáj

A KIESELBACH GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
Molnos Péter és a Kieselbach Galéria munkatársai közreműködésével létrejött kiállítást nem tekinthetjük egy szimpla l’art pour l’art eseménynek. A tárlat hat szekcióra volt felosztva, miközben rövid és tömör molinóival céltudatosan vezette rá a laikus nézőt és szakmabelit a különböző termekben kiállított műveken keresztül a divatban rejlő ismertetőjegyekre. Mindegyik állomás egy külön kihívást vagy egy kibogozhatatlan rejtélyt jelentett… – JUHÁSZ BÁLINT BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.12.04 - tiszatáj

CLARA ROYER: IMRE KERTÉSZ: «L’HISTOIRE DE MES MORTS»
Fenntartásokkal kezelem György Péternek azt az elhíresült kijelentését, amely szerint Kertész Imre nem lett a mi írónk. Ki is a „mi”? Persze vannak sokan – értelmiségiek is! –, akik bedőlnek az uszításnak, és finoman szólva sem valamiféle kiművelt ízlés alapján, hanem éppen a „mi” és az „ők” megkülönböztetése szerint utasítják őt el. De általában, akik szeretik a kortárs magyar irodalom fősodrát, azok Kertészt is nagyra becsülik… – FÖRKÖLI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2018.12.02 - tiszatáj

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő