10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Az Úr és az infantilis démon
2015.03.28 - tiszatáj

TOLNAI OTTÓ NAGY JÓZSEF SZAKRÁLIS SZÍNHÁZI TEREIRŐL

Szó szerint eldőlt a nagy kérdés, van-e a billiárdasztal márványára ragasztott zöld posztóban klorofill. Vili, a falu bolondja eldöntötte, szerinte lennie kell, majd megtudjuk egyszer, „ha egy napon a márványból felfúrnak a biliárdasztalon is a vakondok, amelyek a fekete márványban élnek, egy napon, ha nem lesz éppen éjszaka, gyémántkupacokat kell kerülgetnetek elefántcsont labdáitokkal”. Micsoda kocsmai apokalipszis vízió!  Tolnai Wilhelm-dalok ciklusának főhőse Vili, az „őrült”, a süsü csinálhat bármit, mondhat bármit, úgysem jut sittre. Anyjától hallja ezt, szajkózza, de nem jut el az agyáig, ő csak a határtalan szabadságot érzi, amihez őrülete révén juthat. Az „őrült” szabadabb, mint a „normális”, mert általában úgy tartják, hogy az őrületnek nincs értelme, olyasmit állít, amit nem kell komolyan venni. A bolond Wilhelm szemszögén keresztül nézzük tehát a világot, ami Tolnai nyelvi leleményével felpörgetve nagyon szórakoztató. A veszprémi közönség is sűrűn fel-fel nevetett a franciaországi Jel Színház Wilhelm előadása alatt a Magyar Napokon. Hogy ne mondjam, felröhögünk a dolgok állásán.

 

jelszinhazbicskei

A Jel Színház Wilhelm-dalok előadása a veszprémi Magyar Napokon

 

Susan Sontag beszél arról az Artaud megközelítése című esszéjében, hogy ma már csak néhány kellően szélsőséges vagy kommunikációképtelen dolog képes arra, hogy felkeltse a figyelmet, hogy elkerülje a beolvadást. Az őrület az egyik. Az elképzelhetőt meghaladó szenvedés a másik. A harmadik pedig a csönd. A Wilhelm-dalok főhőse Vili, aki együtt öregszik az őt zseniálisan tolmácsoló Bicskei Istvánnal. Belülről gyerekek, kívülről bölcs öregek ők ketten. Bicskei úgy áll a kezdő jelenetben fehér krétával a kezében a tábla előtt, mint egy tudós professzor, miközben a világ teremtésének befejezéséről, illetve az alkotás nehézségéről, a határátlépésekről beszél Nietzschét idézve: „A véletlen és a szükségszerűség ellentétpárként áll egymással szemben. A kockadobó reménye, hogy egy másik világban talál rá egy másik konstellációban, ahol a véletlen nem létezik.”  Csak amikor azt mondja, hogy: „Nem kő annyira firtatni, mely aspektus kerekedik fölül, az élet leértékelése vagy felmagasztosulása. Az élet azért bocsánatot kérhetne tüllem” – akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, bácskai beszéd ez, a vidéki, meg nem értett egyéniség bölcselkedése keveredik Nietzschével. Mert ki mondja meg, mi a különbség az őrült és a filozófus között? Az őrület logikus következménye az egyéniség iránti elkötelezettségnek, ha ez az elkötelezettség túl messzire megy. Amikor a viselkedés kellően egyénivé válik, egyúttal antiszociális lesz és az emberek őrültnek látják.

Tolnai és immár Bicskei István és Nagy József hősének, Wilhelmnek az igazsága a különleges szenvedélyességgel és különleges szenvedéssel hitelesített igazság. Arról nem is beszélve, hogy az épelméjűség értékei sem örökkévalóbbak, nem természetesebbek, mint az őrület. Wilhelmnél számomra még senki sem fejezte ki érzékletesebben azt a metafizikai nyugtalanságot, nyüszítést, vacogást, ami az istentől elhagyatott világmindenségben ránk szakad, miközben kapaszkodunk teljesen elkoptatott kertisöprűinkbe.

 

nagyjozseffotokiallitastolnai

Tolnai Ottó nyitotta meg Nagy József veszprémi fotókiállítását

 

A szövegnek ezt a metafizikai vonalát erősíti Nagy József táncos, koreográfus. Értelmezésemben ő az Úr, a teremtő, aki „már öreg és nem tud játszani”. Fehér hosszú hajával, kortalan fekete öltönyében ül a zongora előtt, a közönségnek háttal. Nehezen mozdul meg és amikor járni kezd, úgy lépeget, mint az Alzheimer-kóros öregek, akik elveszítették az izmaik feletti kontrollt. Leüt egy hangot a zongorabillentyűn, nehéz fakofferrel küzd, amiből, mint egy ládából, lassan folyni kezd a liszt, Tolnai művészetének egy alapanyaga. S aztán előkerülnek mind, a kályhakönyökcső és a kéményseprő drótsörtéje, amelyekkel akár egy bhuto táncos, megvív, mint Laokón és fiai a kigyókkal. Nagy József a Wilhelm-dalokon belül megcsinálja a maga színházát, az Úr bábszínházát, amelyben kalapácsos angyalt rajzol, kalapáccsal széttör egy nippet és agyagtéglából embert gyúr, amit aztán leönt valami fehérrel. Nekem a madárszaros szobrok jutnak eszembe róla. Egyébként is, az előadásnak ez a titkos közepe, belső magja Nagy József performanszával, annak felnagyított, kivetített képeivel teljesen szabad, egyéni értelmezésre ad lehetőséget. Hiszen az ember képzelőerővel rendelkezik és ez átalakítja, néha teljesen meg is változtatja azt, ami objektíve és szubjektíve létezik. Ami biztos, hogy ebben a színházban a szavaknak, akárcsak a tárgyaknak, mágikus erejük van.

 

nagyjozsefafotokiallitasamegnyitojan

Nagy József táncos, koreográfus
fotókiállítása megnyitóján

 

A Wilhelm-dalok színházi előadása után Tolnai Ottó a veszprémi Petőfi Színház szalonjában megnyitotta Nagy József fotókiállítását. Párizsi és magyarkanizsai közös élményeiket felidézve nagyon élvezetesen arról beszélt, hogyan alkotja meg Nagy József a maga színházát. Hogyan nőnek monumentális metaforákká eredetileg miniatűr rajzai. Fotó munkássága is fontos terület. Tolnai ezekből legalább két-három nagy ciklust tart számon. Az egyik, amelyiknek apró töredékét állították ki Veszprémben, a szülőváros, Magyarkanizsa fotói. Ennek több alfejezete van, köztük a templomtornyában talált, galambszarba fulladó Krisztus-szobor képei és az enyészet által kikezdett tanyák képei. Ez utóbbiakból hoztak el néhányat Veszprémbe. De van egy szaratovi fotóciklusa is, több ezer képből – mindegyik ciklusa több ezer képet tartalmaz. Felfedezte a tiltott város színházának alagsorát és ott is, akárcsak a magyarkanizsai tanyák falán, ablakaiban a jeleket kereste, keresi. Van egy fotója, mondta Tolnai, amelyen egy szaratovi munkás egy rozsdás szög előtt térdel, egy rozsdás szöget egyenget. Ez a legszebb Nagy József-i színház, szinte Tarkovszkij-értékű. Nem csak fotón, de színpadon is.

 Bartuc Gabriella

Fotó: Gáspár Gábor


Címke: , , , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő