Kilátszik a teremtő fara

SZIVERI JÁNOS: PASZTORÁL CD-MELLÉKLETES KÖTETÉRŐL ÉS A LEMEZBEMUTATÓ KONCERTRŐL
2014. október 24-én a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban került bemutatásra Sziveri János Pasztorál című kötetének verseit megzenésítő formáció lemezbemutató koncertje. A zenei szerkesztés Bakos Árpád munkájának érdeme, a kötet kiadásáért felelős szerkesztő Ladányi István […]

SZIVERI JÁNOS: PASZTORÁL CD-MELLÉKLETES KÖTETÉRŐL ÉS A LEMEZBEMUTATÓ KONCERTRŐL

2014. október 24-én a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban került bemutatásra Sziveri János Pasztorál című kötetének verseit megzenésítő formáció lemezbemutató koncertje. A zenei szerkesztés Bakos Árpád munkájának érdeme, a kötet kiadásáért felelős szerkesztő Ladányi István. A kötetben szereplő grafikák pedig Benes József munkái.

A kötethez járó CD-melléklet nem csak a költő előadásában elhangzó verseket tartalmazza, hanem Bakos Árpád, Pálfi Ervin, Sánta Zoltán, ifj. Kucsera Géza, Miroslav Jovančić, Crnkovity Gabriella és Dukić Zoran által megzenésített szövegeket is. A kórus tagjai pedig Béres Márta, Kiss Anikó, Mészáros Gábor és Mikes Imre Elek. A koncerten Kovács Nemes Andor énekessel egészült ki a zenekar. A CD-n elhangzó dalokkal nem első ízben találkozhatott a szabadkai színházlátogató, hiszen korábban a Táborosi Margaréta által rendezett Az ember komédiája című előadásban szerepeltek. Kivételt képez  ez alól a koncerten elhangzott két megzenésített vers, a Társastervezés, és a Múlt alakít, ás, amelyek sem az előadásban, sem pedig a CD-mellékleten nem szerepeltek, azonban mindkettő elhangzott a Tanyaszínházban 1993-ban bemutatott Csantavéri passió című darabban és a darabon dolgozók körében nagy népszerűségre tett szert a Sziveri-vers zene általi megközelítése. A Kosztolányi Dezső Színházban bemutatott koncert, vagyis a Sziveri-versek megzenésítésének ötlete, eredeztethető ebből a korai bemutatóból is.

A kötetben szereplő verseket, főleg a Bábelt, a fiatalon meghalt költő sorsa vonja egy szavakba nehezen önthető  kollektív tragikumba. A versek a testiség, valamint a test betegségének privát voltát a költészet szintjére emelve, kollektív traumává teszik a személyes (bal)sorsot.  A versek által az olvasó szembesül saját esendőségével és halálának eljövetelével. A koncert ebben az értelemben hatványozó erőként hatott, a zeneiség egy egész közösségnek juttatta el a korábban valószínűleg kisebb számban olvasott verseket, a megzenésítés szélesebb kört vont a versek befogadása köré. A koncert tetőpontja a már említett Bábel című vers előadásában ragadható meg, ahol Bakos Árpád tenorjának minden érzékiségét kihasználva, hitelesen szólalt meg az ember tragédiája kapcsán. A megzenésített Bábelben a szövegre helyezték a hangsúlyt, az instrumentális zene aláfestésként funkcionált, a helyenkénti kromatikus dallamvezetéssel, komor hegedűszólóival a vers tragikus mélységét volt hivatott érzékletesebbé tenni. A vers a transzcendens tartalmak mellé helyezi a test vegetációjával kapcsolatos fogalmakat, ami leginkább az ,,andalítóan lágy húgy csörgedez, töri vállamat a fakereszt”- mondatban érhető tetten. A megzenésített versek bemutatója még inkább ráerősített a Bábel című vers által közvetítettekre, hiszen zenébe ágyazott egyéni szenvedéstörténetet színházi/közösségi élménnyé tette. A megzenésített Terpesz című versben a halott test, és a vele kapcsolatos munkálatok taglalása nem csak a szöveg, de a zene részévé is válik.  A Terpesz az eltakarni való, és szent tartalmakat hétköznapi, leírhatóságra alkalmas tényként közli, ami a zenével együtt mégis egy (profán) ünnepet teremtő erőként működik. A transzcendencia lemeztelenedését példázza a dalban a jó érzékkel refrénnek választott ,,kilátszik a teremtő fara”[1] – mondat is. A Terpesz, mint dal energikus megszólalásával, a refrént többször is ismétlő kórusával, könnyed lüktetésével a tánc lehetőségét is magában hordozhatja. A könnyed dallamú, slágerként ható, megzenésített Terpesz csaknem lakodalmi hangulatot kölcsönöz a versben foglalt ravatalra-készüléshez. A megzenésítés értelmezhető úgy, mint a vers kozmetikázása, megszépítése, ahogyan a szövegben készítik elő a holttestet, hogy illően foglalja el helyét a ,,testreszabott deszkatokban”[2] A Couleur lokálban című vers megzenésítése is sikeresnek mondható, mivel a zene könnyedtségével hitelesen festi meg a versben megírt ,,helyi színezet”[3]-et, az ott említett füstölt csülök, padlóbűz, ázott egér, kavargó por, és félhomály a miliő kocsmaként való azonosítását teszi lehetővé.

A Bábelben szereplő ,,és te hallod-e az ócska dallamot, melyre az elmúlásba ballagok”[4] – mondat tekinthető a CD- melléklet tételmondatának is, amelyben az ócska dallam vonatkoztatható a zenére, és  zene alapjául szolgáló versre is, ami a test elmúlásával, leépülésével kapcsolatos tünetcsoportot kísérli meg szavakba önteni. A CD-n, ezt alátámasztandó, öt variációban is elhangzik a Bábel szövegét kísérő intrumentális zene Ócska dallam címmel. Mivel az első és az utolsó szám is az imént említett variációk közül kerül ki, az Ócska dallam a CD-melléklet kereteként nyilvánul meg, magába foglalva az egész kötetnyi anyag megzenésítését. Így a megzenésített, valamint a költő előadásában elhangzó versek egyaránt szólnak a test elhasználódásáról és elhasználódásához (kíséretül).

Hernyák Zsóka

Kapcsolódó írásunk:


[1] Sziveri János: Pasztorál, Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2014, 22.

[2] Uo., 22.

[3] Uo., 10.

[4] Uo., 29.