Gömöri György versei
Kötve hiszem, hogy akár a saját
életünkben, akár mások, fele-
vagy negyed-barátaink életében
eljöhet egy „simeoni pillanat”,
amikor felsóhajtanánk: „Uram,
bocsásd el szolgádat”, mivel
az meglátta már a csecsemőt,
a jövendő Messiását. Valóban,
hogyan időzítenénk a „boldog” távozást?
[…]
Nem lesz simeoni pillanat
Kötve hiszem, hogy akár a saját
életünkben, akár mások, fele-
vagy negyed-barátaink életében
eljöhet egy „simeoni pillanat”,
amikor felsóhajtanánk: „Uram,
bocsásd el szolgádat”, mivel
az meglátta már a csecsemőt,
a jövendő Messiását. Valóban,
hogyan időzítenénk a „boldog” távozást?
Amikor majd az unokánk kisiskolás lesz?
Vagy megnősül a legkisebb fiunk?
Senki sem akar (ma még) 120 évig élni,
mégis hogyan készüljünk fel a pillanatra,
amikor a szellem kilép az elhasznált
testből és nem hagy hátra mást, csak emlékeket,
pár fényképet, meg egy nevet két évszámmal,
egy szerény fatáblán, vagy egy szürke sírkövön.
Figyelmeztetés
Ha túl sok az oligomer
a fejedben, akkor ne merj
előre tervezni. Inkább
emlékeid gépbe diktáld,
s vesd papírra. Készülj fel az
élő-sírra. Olyan beszűkülő létre,
amikor a test még élne,
de már szürkeállományod
szétrágja falánk magányod.
Megjelent a Tiszatáj 2015/1. számában